86 évvel ezelőtt, Hanuka után pár nappal egy szombati napon, tévét 9-én adta vissza a lelkét a Teremtőjének a királyházai rabbi. Ráv Lőwy József évfordulója idén december 24-ére esett, rá emlékezünk.

Lőwy József (Joszef háLévi, 1871–1934/5695. tévét 9.) Tapolcsányban (Tepličany, Szlovákia) látta meg a napvilágot jámbor szülők egy szem fiaként. Már fiatal gyerekként kiragyogott a chéder padsoraiból, és ifjú kora ellenére komoly hírnévre tett szert a híres pozsonyi jesivában, ahol a Sévet Szófer (Schreiber Szimhá Bunem [Bernát], 1842–1906) tanítványa volt.

Kiváló Talmud-tudósként a halmii (Halmeu, Románia) rabbi Klein Élijáhu (1846–1926) egyik leányát, Peszelt vehette feleségül, aki egyben a szőlősi (Nagyszőlős, Vinohragyiv, Ukrajna) cádik, Klein Smuél Smelke „Szőlőser” (1804–1875) unokája volt. Ráv Joszef fiatal feleségével családot alapított, miközben apósa mellett negyed évszázadig működött, ez idő alatt pedig a halmii jesivát valóságos fogalommá emelte az orthodox zsidók körében. Királyházára (Koroleve, Ukrajna) 1921-ben került, ahol a haláláig viselte a főrabbi tisztséget.

Lőwy rabbi tudása és vallásossága mellett híres volt anticionista nézeteiről, melyeket nem csak hangoztatott, de élesen fel is lépett a cionista eszmével szimpatizálókkal szemben, például 1932-ben egy Weiszberger nevű saktert eltiltott a kóser húsvágástól, mert annak testvérbátyja a királyházai cionisták vezérének számított. Habár az ítélet szigorúnak tűnik, a történet teljességéhez tartozik, hogy a nevezett sakter nem csak kóser, hanem tréfli húst is vágott, ami egyébként is visszatetszést váltott ki.

Haláláról többek között az alábbiakat írta a magyar nyelvű orthodox hetilap, a Zsidó Ujság:

„Tizemhárom évvel ezelőtt hívták meg Királyházára, ahol áldásosan működött. Mély vallásossága, valamint Tóranagysága folytán Ruszinszkó rabbikarában az első sorokban foglalt helyet. Vasárnap óriási részvéttel lefolyt temetésén búcsúztatták: veje (a csapi főrabbi fia), sógora, Klein halmii főrabbi, Klein M. Rétei főrabbi (Nagyvárad), Klein főrabbi (Szőlős), Lebovics főrabbi (Csap), Schönfeld főrabbi (Tiszaújlak) és Blei rabbi (Ungvár). A hitközség elhatározta, hogy kegyelete jeléül utódjának megválasztja árván maradt leányának jövendőbeli férjét.”

A királyházai hitközség pedig megtartotta a rabbi koporsójájánál tett ígéretét. 1936 május 12-én, vasárnap tartották Királyházán a főrabbiválasztást, mely a kereckei rabbi fiának győzelmével végződött. Az ellenjelölt a szepinkei rabbi egyik fia volt és a választást komoly „harc” előzte meg. Mayer Joél (1913–1986) 267, míg a másik jelölt 82 szavazatot kapott. A megválasztásért folyt küzdelem pedig, ahogy fentebb olvashattuk nem csupán a rabbiszékért folyt, de – a korban egyébként szokásos módon – az elhunyt rabbi hajadon leányának szimpátiájáért is, miután a rabbiszéki pályázat fő feltétele az volt, hogy a megválasztott köteles elvenni az elhalt főrabbi legidősebb, Charna nevű leányát.

A „győztes”, Ráv Joél neves haszid dinasztiából származott, szépapja az első belzi (Belz, Ukrajna) rebbe, Sálom Rokeah (1781–1855); apja pedig a szaszovi (Sasiv, Ukraja) és egyben a kereckei (Kerecki, Ukrajna) rebbe, Mayer Chánoch Henich (1884–1942) volt, aki idősebb korában Szatmárnémetiben (Satu Mare, Románia) lakott. Ráv Joél apja a szigeti (Sighetu Marmației, Románia) rebbe, Teitelbaum Chánánja Jomtov Lipa (1836–1904) egyik leányát, Heszia Esztert vette feleségül így valószínűleg ebből ered, hogy már az apja, de főképp ő és a testvérei is a Teitelbaum nevet használták.

Ráv Joél túlélte a holokuasztot és az Egyesült Államokba vándorolt ki, ahol őt mint a „grand rabbi of Kirelhaz-Brooklyn” emlegették; New Yorkban ápolta tovább apósa örökségét.

A képen az egykori királyházai zsinagóga romjai láthatók. (Forrás: Wikipédia)

 

Cseh Viktor

 

Források:

 

„A kereckei főrabbi”, Orthodox Zsidó Ujság, 1942. 4. évf. 46. szám, 3. o.

 

„Hirek – Elhunyt a királyházai főrabbi z. c. l.”, Zsidó Ujság, 1934. 10. évf. 49–50. szám, 11. o.

 

„Hirek – Megválasztották a királyházai főrabbit.”, Zsidó Néplap, 1936. 16. évf. 20. szám, 4. o.

 

„Titani harcok a királyházai hitközségben”, Zsidó Néplap, 1932. 12. évf. 31. szám, 2. o.

 

 

 

 

 

 

Megszakítás