A kicsempészett gyerekeket keresik Hollandiában

A kalandos akcióban gazdák, papok és egyetemista diákok is részt vettek a második világháború során. A gyerekeket egy földalatti vasútvonalon keresztül mentették meg a deportálástól. A szakértők úgy vélik, hogy a 210 akkori gyerekből ma még akár hetvenen is életben lehetnek.

Az akkori gyermekek, ma idős túlélők felkutatására irányuló szervezkedés célja, hogy ünnepség keretében köszönthessék a megmentetteket. Az egyik szervező, Sue Smeding elmondta, hogy azokat keresik, „akiket az Amszterdami Diákok Ellenállási Csoportja segítségével vagy a [Holland Színházzal szemben álló] óvodából csempésztek ki Amszterdamból, vagy akiket ugyanennek a csoportnak a tagjai a saját otthonaikból vittek el.”

A „Zsidó gyermekek visszatérése” elnevezésű projektnek a kutatáson kívül része egy zenés színházi produkció, egy négyrészes dokumentumfilm-sorozat, valamint két tucat frízföldi iskolát magába foglaló program is. A szervezők már megnyitottak egy kiállítást és a programok egy része is elindult, ám a májusra tervezett központi eseményeket az utazási korlátozások miatt kénytelenek voltak 2021-re halasztani. A szervezők a közösségi média felületein, és egyéb csatornákon, fényképek és történetek közlésével keresik a „kicsempészett gyerekeket”.

A Holland Színház a város deportálási központja volt, itt őrizték a letartóztatott és deportálás előtt álló zsidókat. A csecsemőket és a kisgyerekeket az épülettel szemközt, egy óvodába zárták be. Ez az elkülönítés tette lehetővé a nagyszabású mentőakciót. A gyerekek nevét hónapokon át titokban, egyesével távolították el a deportálási listákról. Akit sikerült kihúzni, azt – szülői engedéllyel – holland egyetemisták vitték el az óvodából, és bujtatták. A „Kicsempészve” című musical azt mutatja be, hogy hogyan visznek el egy zsidó kislányt az egyetemisták Amszterdamból és juttatnak el Frízföldre.

Balra a színház, jobbra az óvoda téglaépülete

Az előadás Lea Tropp valós történetén alapul. A mentőakción kívül bemutatja azt is, hogy később hogyan élték meg ezek a gyerekek a lelki megpróbáltatásokat. Sokuk számára életre szóló traumát okozott a helyzet. Voltak olyanok, akiknek a szülei túlélték a borzalmakat, ezért befogadó és valódi családjuk között vergődtek, mert óriási nehézséget okozott számukra elhagyni azt a családot, amelyben nevelték őket és elmenni azokkal, akikre alig emlékeztek. „Mindent visszavezethetünk arra az 1943 telén történt eseményre. Arra a sötét estére, amikor az édesanyja átadta őt az egyetemistának. Az anyjától vett búcsú örökre nyomot hagyott az életén.” – mondja az előadás összefoglalója. – „Lea története nagyon hasonlít a másik 210 zsidó gyermek történetére, melyekben a háború után az árva és hontalan személyek hosszú és sokszor fájdalmas utat jártak be a saját identitásuk megtalálása érdekében.” A musical a frízföldi csempészútvonalat is bemutatja, melyen keresztül a zsidó gyerekeket biztonságba helyezték. A megmentő diákok, vallási vezetők és gazdák is megjelennek a darabban.

Frízföld az egyetlen olyan holland tartomány, melynek saját nyelve van (rögtön három), és mind kulturális, mind földrajzi szempontból elkülönül Hollandia más területeitől. A tavakkal teleszórt vidék gyéren lakott, és számos sziget is tartozik hozzá Hollandia és Dánia között. A háború előtt néhány ezer zsidó lakott ott, összesen tíz közösségben. Saját jiddis dialektusukban beszéltek, mely különbözött a Hollandiában általánosan használt amszterdami jiddistől és saját főrabbijuk volt. A német megszállás hollandok ezreit kergette Frízföldre, ahol a különleges helyi viszonyok megkönnyítették a bujkálást, és ezt használták ki a zsidó gyerekeket mentő szervezet tagjai is.

Zsidó gyerekek az amszterdami állatkertben a háború előtt

Martijn van Dijk újságíró és a Gyermekek visszatérése projekt egyik kutatója szerint: „Először is maguk a hálózatok voltak fontosak. A frízföldi családi kapcsolatok segítségével a régió nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy a gyerekeket ki lehessen csempészni Amszterdamból. A másik fontos »hálózat« a különböző felekezetekhez – katolikus, protestáns, mennonita – tartozó vallási vezetők, férfiak és nők aktív részvétele volt. A közösségeiknek a gyerekek befogadásának fontosságáról prédikáltak. Ez a közösségi érzés különösen erős volt, és az a meggyőződés is szerepet játszott, hogy keresztyéni kötelességük a szükséget szenvedőknek segítséget nyújtani.”

Van Dijk szerint több figyelmet érdemel Frízföld szerepe a zsidó gyerekek megmentésében, különösen most, amikor ezek a „gyerekek” már meglehetősen idősek. „Nagyon sok gyereket megmentettek, de többet is meg tudtak volna menteni. Nem segített mindenki, voltak olyanok is, akik túlságosan féltek, vagy a nácikhoz csatlakoztak.”

A Jád Vásem jeruzsálemi holokauszt emlékmúzeum illetékesei szerint a frízföldiek 1943 januárjában álltak készen arra, hogy zsidó gyerekeket fogadjanak be. Ekkor nyitották meg a vallási vezetők az első olyan búvóhelyeket, ahova az Amszterdamból kicsempészett gyerekeket vihették. Az egyetemista ellenállás csoportjainak első, még 1942 július-augusztusában tett kísérletei a frízföldi búvóhelyek felkutatására a helyi lakosság részéről nem elutasítással, hanem hitetlenkedéssel találkoztak. A deportálásokról és kiűzetésekről szóló történeteket akkor még felfoghatatlannak tartották.

Martijn van Dijk, a projekt egyik vezetője

A Jád Vásem az Amszterdami Egyetemisták Ellenállási Csoportjának tagjait a világ igazai között tartja számon.

A frízföldi zsidók üldözése korán, már 1940-ben megkezdődött. Az első áldozatokat kényszermunka táborokba küldték, 1942-től pedig az auschwitz-birkenaui, illetve a sobibori haláltáborba deportálták őket. Mindössze kétszáz frízföldi zsidó élte túl a holokausztot, többségük ezt követően Izraelbe vándorolt. A tíz, háború előtti közösségből ma már csupán maroknyian élnek a tartomány fővárosában, Leeuwardenben, a frízföldi zsidóság utolsó megmaradt tagjaiként.

zsido.com

Forrás: TOI

 

  • Küldés emailben