Az idő relatív

Az időről mára már tudjuk, hogy  fizikai jelenségként, viszonylagosnak tekintendő. Ugyanennek spirituális értelemben vett igazságára, azonban már a Biblia is felhívja  figyelmünket. Eliezer történetében azt olvassuk, hogy megugrott a járóföld a lába alatt, és a több napos utat egy nap alatt tette meg. Ábrahámról azt olvassuk, hogy „Ábrahám megöregedett, megteltek napjai” (1Mózes 24:1.), amelyet a haszid értelmezés a Zóhár mondásával (3, 94:2.) hoz összefüggésbe: „minden napját kitöltötte (az adott nap) Istenszolgálata”, vagyis nem csak egyszerűen lejárt az órája, hanem tartalommal töltötte azt meg.

A „hosszú napok”

Mindannyian tapasztaljuk, hogy lehetnek olyan napok, amikor sikeresen bánunk az időnkkel és egy-két óra alatt olyan sok mindent el tudunk végezni, mint máskor egy egész hét alatt. Bizonyára sok múlik az időnk és saját magunk okos menedzselésén is, de kétségtelen, hogy a jó időkihasználás egyben az isteni áldáson is múlik. Vannak olyan napok, amelyeket Isten meghosszabbít, és több fér bele, mint máskor.

Így tehát, az hogy mire mennyi időnk jut, nem egyszerű matematika kérdése. Ez alapján pedig a hosszú élet sem egyedül annak a függvénye, hogy objektíve hány évet él a testünk, hanem azon is múlik, hogy mivel töltjük ki életünk napjait. Tűnhet úgy, hogy valaki a napok számát tekintve sokat él, élete tartalma azonban csekély, és ez fordítva is megtörténhet.

A szülők, a javak és a Tóra

Ennek megfelelően a Tóra és a Tánách több helyen is „napjaink meghosszabbításának” áldását helyezi kilátásba. Így például a szülők tiszteleténél: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú napjaid legyenek a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.” (2Mózes 20:12.)

Az anyagi javak megvetése kapcsán: „Aki gyűlöli a haszonlesést, annak meghosszabbodnak napjai!” (Példabeszédek 28:16.)

A Tóra tanulmányozása és megtartása kapcsán: „Fiam, tanomat el ne felejtsd s parancsaimat óvja meg a szíved,mert hosszú napokat s életnek meg békének az éveit gyarapítják neked.” (Uo. 3:1-2.)

Az Írás mind-mind olyan dolgok kapcsán ígéri a hosszú életet, a hosszú napokat, amelyekről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy időnk vesztegetésével, energiánk felőrlésével járnak.

A szülőkre „pazarolt idő” visszajön

Idős szülők gondozása, beteg öregeink ápolása idő-, pénz- és energiaigényes. A szülői tiszteletnek már ott is idegőrlő elemei vannak, amikor az ifjabbak számára maguktól értetődő dolgokat lassan és hangosan, többször ismételve és artikulálva kell újra meg újra elmagyarázni. Még inkább idő- és pénzigényesnek tűnik, a kor előrehaladtával, a szülők gondozása és ápolása. A Tízparancsolat fent idézett passzusa arra tesz ígéretet, hogy a szülők tiszteletére fordított idő „nem vész el”. Isten meghosszabbítja napjainkat és ezzel viszonylagosan meghosszabbítja életünket is, hiszen azzal áld meg minket, hogy kevesebb percbe több idő férjen el.

Az anyagi javak nem csak biztonságot adnak

A haszonleső azért hajszolja az anyagi javakat, hogy a fizikai jólétet, a kényelmet és biztonságot biztosítsa a maga számára, és ezzel hosszabb és boldogabb életű legyen. Az anyagi javak gyarapítása azonban egy bizonyos ponton túl csak a szorongás megsokszorozódásával, további aggodalommal és munkával jár. Bölcseink tanítása szerint: „Minél több vagyon, annál több aggodalom” (Atyák 2:7.). Így aztán ebben az esetben még csak nem is isteni áldásként, hanem kész tényként közli a Példabeszédek, hogy „aki gyűlöli a haszonlesést, annak meghosszabbodnak napjai!”.

A Tóra szabaddá tesz…

„Nincs annál szabadabb ember, mint aki a Tórával foglalkozik.” – tanítja a Talmud (Atyák 6:2.). Első ránézésre ugyanakkor a Tóra szabályai, a Tóra tanulmányozása sok időt, energiát vesz igénybe és nem  a szabadságot növeli. Éppen ezért biztosít bennünket Salamon király, hogy aki a Tórát tanulja és megtartja, annak hosszú napjai lesznek.

Az erősebb kézzel a Tórára koncentráljunk!

Amikor a Tóra olvasás után felemeljük a tekercset és körbemutatjuk a közösségnek, a következő mondatokat mondjuk: „A Tóra, Mózes hagyatéka, Jákob közösségének öröksége. Az élet fája az azok számára, akik megőrzik, boldogok fenntartói. Útjai kellemes utak, és minden ösvénye békére vezet. Hosszú napokat tart jobbja, jólétet és megbecsülést bal keze. Az Örökkévaló úgy akarta, hogy igaza kedvéért tanát naggyá és hatalmassá tegye.”

Ebből az öt mondatból a középső három, a Példabeszédek második fejezetének idézete. Élet fája a Tóra azoknak, akik megőrzik. Örömöt és boldogságot ad. És azok, akik jobbjukban – azaz erősebb kezükben – a Tórát tartják, és csak baljukkal – gyengébbik kezükkel – törekednek a jólétre és a megbecsülésre, azoknak hosszú és jó napokat tartogat.

http://slomo.blog.hu/2015/03/29/a_hosszu_elet_titka_477