Matos Santos, a Portugál Néppárt (CDS) elnöke a „zsidók uzsorásának” nevezte Aristides de Sousa Mendest, aki a háború alatt, bordeaux-i portugál főkonzulként legalább 30 ezer zsidó számára tette lehetővé, hogy az általa a hivatalos tiltás ellenére kiadott menlevelek segítségével elhagyják Franciaországot.
A Portugáliát vaskézzel irányító diktátor, Salazar megtiltotta, hogy a menekülők vízumot kapjanak, de ez nem tartotta vissza Mendest, aki a német megszállást követően portugál útleveleket is osztogatott a zsidóknak. Mentőtevékenységét azután is folytatta, hogy megérkezett a leváltására küldött utódja. „Inkább állok Isten oldalán az emberek ellenében, mint az emberek oldalán, Isten ellenében” – ez volt a jelmondata. Jehuda Bauer, a neves holokauszt-kutató szerint Mendes cselekedete a “legnagyobb mentési akció volt a holokauszt során, melyet egyetlen ember irányított”. A jeruzsálemi Jád Vásem Intézet 1966-ban a Világ Igazai közé fogadta a portugál diplomatát.
A politikus kijelentésére reagálva a Lisszaboni Zsidó Hitközség a tiltakozását fejezte ki. „Minden olyan zsidó és nem zsidó számára is sértést jelent, akit megmentett” – közölték. Ezt követően Matos Santos elnézést kért és visszavonta vádjait. Sajnálatosnak nevezte az éles kifejezést, amit használt, de rámutatott arra, hogy többen megkérdőjelezték Mendes motivációjának tisztaságát a mentőakció során. Ezzel együtt azzal zárta bocsánatkérő levelének sorait, hogy a valódi motiváció „teljesen irreleváns, hiszen életeket mentett meg”.
„Őszinte sajnálkozásomat szeretném kifejezni, amiért fájdalmat okoztam korábbi kijelentésemmel, melyet opportunista módon kiragadtak a szövegkörnyezetből” – írta Santos abban a nyílt levélben, melyet José Oulman Carpnak, a Lisszaboni Zsidó Hitközség elnökének címzett.
zsido.com
Forrás: Arutz7