Elképzelhető-e, hogy a zsinagóga a virtuális valóságba lép majd át és a résztvevők online csatlakoznak az imádkozáshoz? Létezhetnek-e közösségi imák a metaverzumban, ahol mindenki úgy érezheti, hogy valóban ott van, egy térben mások avatárjaival? Kiválthatja-e a virtuális valóság a zsinagógai minjeneket vagy a zsidóság számára ez nem járható út? – ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a chabad.org cikke.

A zsidóság a kezdetektől jelen volt a világhálón éppúgy, mint a különféle közösségi média platformokon. A Chábád, az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi ösztönzésére élen járt ebben, mivel

a Rebbe kiemelkedő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a technikai újításokat, köztük az internetet a Chábád oktató tevékenységének szolgálatába állítsák.

Ebben a szellemben hozta létre Yosef Kazen lubavicsi rabbi (1954-98) a világ első, zsidósággal foglalkozó internetes oldalát, mely a mai chabad.org elődje lett. Innen nézvést azt gondolhatnánk, hogy a virtuális térbe való átköltözés, a metaverzumban megélt zsinagógai imádkozás lenne a következő, igencsak logikus lépés, legalábbis ami a hétköznapokat illeti, hiszen szombaton és ünnepnapokon letesszük elektromossággal működő eszközeinket, se telefont, se számítógépet nem használunk, így a virtuális minjen lehetősége szóba sem jöhet.

A zsinagóga, héberül bét kneszet a gyülekezés háza

Óbudai Zsinagóga/zsido.com

Közösségi tér, melyben az imádkozáson kívül beszélgetések zajlanak, tanulnak és megvitatják a tanultakat, vagyis emberi kapcsolatok építésének is színtere. E tevékenységek többnyire az interneten keresztül, illetve a metaverzumban is megvalósíthatóak. Nem úgy a zsinagóga központi és legalapvetőbb funkciója, nevezetesen a közösségi imádkozás és a tóraolvasás, melyhez – mint a háláchá, a zsidó jog előírja – elengedhetetlenül szükséges a legalább tíz zsidó férfi alkotta közösség, héber szóval minján. Törvényeink azt is előírják, hogy ennek a tíz embernek ugyanabban a térben kell tartózkodnia. Ha ugyanabban az épületben, ám egy másik szobában van valaki, akkor ő már nem tagja a minjennek, ha ő a tizedik ember, akkor addig nem szabad elkezdeni a tóraolvasást vagy bizonyos imákat, amíg be nem lép abba a helyiségbe, ahol a többiek tartózkodnak. Létezik egy olyan kitétel is, hogy amennyiben nincsenek ugyanabban a légtérben, ám az arcukat láthatják a többiek, akkor az már elegendő és beleszámítanak a minjenbe, de ekkor is szükség van a viszonylagos fizikai közelségre, vagyis a számítógép képernyője vagy a virtuális valóság kivetített tere nem felel meg ennek a pontnak (hasznos volt viszont a világjárvány során a lezárások alatt, amikor kertekben, teraszokon, udvarokon „gyűltek össze” egymástól meglehetős távolságra, ám látó- és hallótávolságban az emberek imádkozni).

Arra is gondolnunk kell, hogy aki webkamerán keresztül látja a másik embert, az vajon valóban látja-e őt. Valószínűleg semmiben nem különbözik ez attól, mintha egy fényképet látnánk az illetőről, hiszen csak egy kivetített kép van előttünk, nem az illető személyesen. A virtuális képmás nem más, mint egy kép, melyet elektronikusan továbbítanak egy képernyőre.

A Talmud (Szanhedrin 39a) azt mondja, hogy

„ahol tíz zsidó összegyűlik, ott van köztük a Sechina, az Isteni Jelenlét”.

Az eredeti arámi szöveg a „béj ászárá” kifejezést használja, amit nagyjából „a tízek házának” lehet fordítani, vagyis a talmudi szöveg is fizikai térre utal, nem csupán arra, hogy mindenki ugyanabban az időben ugyanazt az imaszöveget mondja.

 

A Rebbe meglátta a technikai fejlődésben rejlő lehetőségeket

A Bal Harbor zsinagógában konferenciát tartottak: „Abszolút standardok a relativitás világában” címmel.

 

 

A fentebb említett Kazen rabbinak egyébként már az internet hajnalán feltették a kérdést, hogy létezhet-e virtuális ima. A rabbi így felelt:

„Vajon kaphatok-e virtuális ebédet? Elolvashatom a receptet, de attól még el kell mennem, meg kell vennem a tojást és a cukrot. Az imát magát olvashatjuk a netről, de magát a tettet egy valós, fizikai személynek kell végrehajtania… Tíz férfi közösségéhez tíz fizikai testre van szükség [ugyanabban a helyiségben]. Minden egyes személyben benne van az isteni egy szikrája, ez a lélek. Nem feltétlenül látjuk az így létrejövő spirituális valóságot, ám bizonyos dolgokat hús-vér embereknek kell elvégezniük, ahogyan az ételt is csak egy valódi ember fogyaszthatja el.”

A valódi emberi interakcióhoz fizikai jelenlétre van szükség. Nem elég hangokat vagy szavakat hallani vagy különféle észleléseket érzékelni. Spirituális énünk egy része a fizikai, valós testünk. Csak akkor tudunk valóban kommunikálni vagy interakcióba lépni másokkal, ha fizikai közelségben vagyunk. Sőt, valószínűleg az a legjobb, ha ilyenkor lekapcsoljuk az elektronikus eszközeinket. A minjen szempontjából akár azt is mondhatjuk, hogy a világháló túlságosan spirituális, a zsidóság ennél több materialitást, fizikai közelséget, jelenlétet követel meg.

Címlapkép: fauxels from Pexels

 

A virtuális valóság lesz a zsidóság legújabb gyülekezési helye

A következő lépés a metaverzum: egy olyan virtuális világ, ahol önmagunk avatárjaiként vagyunk jelen.