A HAGYOMÁNY LÁNCOLATA
Nem csak akkor, „amikor Napóleon Pozsonyt ágyúzta”
A Gut Sábesz március 6-i számában szellemes barátom N.Kraus hivatkozik a Chátám Szofér érdekes és történeti fontosságú művére, a Szefer Házikáronra. A francia hadsereg ostroma következtében a pozsonyi zsidók – már akiknek módjában volt – elhagyták a várost és a közeli Szent-György (Jergen) városkában találtak menedékre. A műben leírja rabbi Mose Szofér azt az imarendet, amit a közösség az ő ajánlatára a szorongattatás e heteiben, gyakorolt. Reggel és este imádkozták az Ávinu-Málkénut, a mindennapos reggeli imában – az egyébként csak hétfőn és csütörtökön szokásos – Táchánunimot a Kraus által is idézett zsoltárokkal megtoldva. Majd egy megrendítő imaszöveg következett, amelynek szerzője feltehetően R. Mose. (Szefer Házikáron, Jerusalem 1952, 24.old.)
1942-ben amikor a szlovákiai zsidóság üldöztetése majd deportálása kezdetét vette, beiktatták az imarendbe a pozsonyi, de talán a többi szlovákiai zsinagógában is, azokat a könyörgő imákat, amelyek a napóleoni ostrom idején bizodalmat és erősséget nyújtottak az arra áhítozó, szenvedő pozsonyi zsidók közösségének. Birtokomban maradt egy géppel írott lap, az egyetlen ismert példány, amit itt közlök.
(St. Gallen)
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 28. szám – 2014. augusztus 7.