Vigasztaló szép üzenet
„Szívéhez szóljatok Jeruzsálemnek és hirdessétek neki, hogy letelt az ő nehéz szolgálata, hogy le van róva az ő bűne, hogy elvette az Örökkévaló kezéből minden bűnrovásának kétszeresét” (Jesájá 40:2.). Jesájá vigasztal és jövendöl. Jön Kürosz és a Gondviselés segítségével megszabadulnak a száműzöttek a rabságból, s visszatérhetnek Jeruzsálembe. Valóban a babilóniaiak időszámításunk előtt 586-ban elfoglalták a fővárost és Júdea lakosságának nagyobb részét elhurcolták az Eufrátesz partjára. A rabság 47 évig tartott. Ezután a perzsa Kürosz elfoglalta Babilóniát és a bölcs igazságos hadvezér megengedte a száműzöttek hazatérését. Csakhogy Jesájá 150 évvel korábban élt; ekkor jövendölte meg a 150 évvel később beteljesült jövőt, és még az emberséges hadvezér nevét is lejegyezte. Jövendölését „borítékolta”. Átadta tanítványainak, akik őrizték nemzedékről-nemzedékre, majd nyilvánosságra hozták. Valószínű, Kürosz kezébe is került, akit meghatott, hogy Isten küldetésként hagyta rá Jeruzsálem és a Szentély újjáépítését, Júdea lakosainak visszatérését. Ha hiszünk és hiszünk Jesája prófétai kiválasztásában, akkor hinni kell abban is, hogy vigasztaló szép üzenete már a szentély pusztulásának idején le volt jegyezve.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 45. szám – 2014. július 31.