A szidrában az egyiptomiak megbánva, hogy elbocsátották Izraelt hatszáz hadiszekérrel üldözőbe vették őket. A széthasadt tengeren a zsidók áthaladhattak, az üldözők útját sár nehezítette, lehullottak a harci szekerek kerekei. Végül a víz visszatérve medrébe elborította az egyiptomi sereget. Ekkor énekelte Mózes Izrael fiaival az Örökkévalónak a hálaéneket.
A Haftárában (Bírák 4:4-5:31.) Józsua halála után a királyság előtt Izrael törzsközössége nagy nehézségekkel küzdött. Nem volt egységes vezető. Visszamaradt kanaiták intéztek támadást, hadseregparancsnokuk Sisera volt. Erős sereggel és kilencszáz vasszekérrel rendelkeztek. Debóra prófétanő Bárakat bízza meg, hogy gyűjtsön össze tízezer harcost. Debóra prófétát a Kison patakjánál az Isten kezükre adja Sisera seregét, harciszekereivel együtt. Debóra is elment a csatába. A Midrás szerint a kanaiták furcsa zajokat hallottak, mintha sereg jönne velük szemben, a Kison patak környéke sártengerré változott. A nap melege forrósággal töltötte el az ellenség páncélos katonáit, a patak nagy záporoktól megáradt és elsodorta Sisera harcosait. A vezér leugrott a szekérről és menekülni igyekezett. Bárák üldözte Siserát, Debóra győzelmi dalt énekelt az Örökkévalót dícsérve:
„Dalt zengek az Örökkévalónak Izrael Istenének.” És nyugalma volt az országnak a győzelem után negyven éven át.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 16. szám – 2014. július 28.