„Éljen a Király!”
A heti háftárá a királyok korába visz vissza bennünket. Dávid már hetven éves — olyan öreg, hogy állandóan fázik. Teste természetes melege megszűnt, így mesterséges módon melegítik. Az államügyekbe alig avatkozik be. És így mi sem természetesebb annál, hogy egyik fia — Ádonijaju — megpróbálja megszerezni magának a királyságot, ami szerinte neki dukál (1Királyok 1:1-31.)
Nátán, a próféta, tudomást szerez a cselről, és igyekszik azt kivédeni. Hogyan? Úgy hogy elküldi Bátsevát, Dávid kedvenc feleségét, a haldokló királyhoz hogy emlékeztesse őt: fiának, Salamonnak, ígérte trónját.
Dávid még egyszer — talán utoljára — erőt vesz magán, és különleges módon szereli le Adonijahu egyéni akcióját. Nem öleti meg, nem is száműzeti a renitens királyfit, hanem mesteri húzással Salamont keneti fel királlyá, még életében, most azonnal. Ez rendhagyó eset — nem szoktak királyt kinevezni és felkenni apja életében. A terv sikerül. A pártütők kiáltása: „Éljen a király!” egyszeribe Salamonra vonatkozik, ennek minden messzemenő következményével.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 5. szám – 2014. július 21.