A felajánlott segítség
Bár Jákob neve többször szerepel a prófétai szakaszban, a Háftárá (Jesájá 40:27–41:16.) ehhez a sorhoz kapcsolódik „Vajon ki ébresztette, serkentette napkeletből azt, akinek győzelem éri lába nyomát…” (uo. 41:2.) A prófétáktól megszoktuk, hogy vagy haragosan ostorozzák a bűnöket, vagy szelíden vigasztalnak. Minél nagyobb a baj, annál lágyabb a próféta hangja. Ez a Háftárá a szelíd vigasztaló szavak sorába tartozik. Lepecsételt borítékban hagyta az utódokra szerzője. Legnehezebb időszakban mondhatták fel, hogy megtudják, az Örökkévaló előtt nincs elrejtve sorsuk. Az Örökkévaló szeme mindent lát. A szenvedésben sokszor érezhettük úgy, hogy elfeledkezett rólunk, de erről nincs szó. Ifjak elfáradhatnak, de a gondviselés sohasem lankad, sőt, erőt ad az erőtleneknek. Akik Istenben bíznak, szárnyat nyernek, mint a sasok. Ha futnak, nem fáradnak, ha járnak, nem lankadnak. A Próféta hangja arról szól, hogy akik ellenünk torzsalkodnak, azok szégyenben elpirulhatnak. Izraelnek nem szabad félnie, mert az Örökkévaló üzeni a Próféta által, „én vagyok a te segítséged”. (uo. 13.) Erős lesz Izrael, mint egy cséplőhenger, összemorzsolhat hegyeket, halmokat.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 3. szám – 2014. augusztus 5.