Egy német ötvösmester, teljes nevén Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg volt a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás feltalálója, – „a fekete művészet” telterjesztői pedig a legelsők között Izrael gyermekei voltak.
A 15. század derekán, a középkor után maradt sötétségen valóságos fénynyalábként tört keresztül a könyvnyomtatás, melytől bár a kezdetekben sokan idegenkedtek, mégis, a kultúra és a vallás terjesztésének fő eszköze lett. 
Ma már a könyvnyomtatás technikája rengeteget változott s kisebb beruházással bárki, akár az otthonában is nyomtathat. De nem volt ez mindig így. Ma már kevesen tudják, de a könyvnyomtatást sok országban a zsidók terjesztették el, sokszor az életük kockáztatásával.
Törökországban a zsidók titkos műhelyekben nyomtatták könyveiket, melyet hiába próbált szigorú rendelettel tiltani 1483-ban II. Bajazid szultán vagy utódja, I. Szelim 1515-ben. A török zsidók bátorságát mutatja Josephus ben Garion egyik héber története, melyet a címlap tanúsága szerint 1490-ben adtak ki Konstantinápolyban, s melyet aztán 1492-ben, 1500-ban, 1506-ban, 1509-ben, 1515-ben, 1516-ban stb. újból kinyomtattak.
Görögországból a 16. századból ismerünk zsidó vándornyomdát, mely hol itt, hol ott elégítette ki az egyes közösségek könyvszükségletét. A görög birodalom első nyomdáját egyébként Szmirnában (ma: Izmir, Törökország) állították fel 1563-ban.
Olaszországban még korábban, már 1475-ben héber könyvet nyomtattak Velence mellett, ahol a következő évtizedekben még számos zsidó alapművet nyomtatott ki Józsua Salamon, Izrael Nátán és fia Józsua vagy éppen Grezton, Mózes fia nyomdászmester. Casalmaggioréban pedig már 1486-ban máchzor – vagyis nagyünnepi imakönyv – nyomda működött, melynek termékeit Európa-szerte forgatták.
S az előző országokhoz hasonlóan – még a tragikus kiűzetésük előtt – Spanyolországban és Portugáliában is zsidók terjesztették el a nyomtatás művészetét.
Azonban a zsidók nemcsak a tipográfia, vagyis a nyomatott betűkkel foglalkozó szakma első művelői, hanem első dicsérői is voltak. Erre találunk példát Dávid ben Slomó Ganz rabbi prágai rabbi 1592-ben napvilágot látott könyvének előszavában is, melynek magyar fordítása így hangzik:
„Dicsértessék, aki az embert értelmi képességgel tünteti ki és a halandókat okosságra tanítja. Dicséressék, ki kegyében e művészet által részesít bennünket az összes földi lakók hasznára egy olyan művészet által, melyhez egy sem hasonló a művészetek és tudományok közül, a világ teremtése óta. Nem csak a pozitív teológiai, filozófiai és a több hét művészet, hanem minden más ez életre szánt eszközök, tökéletesednek terjednek a könyvnyomtatás által, mivel a vállalatok könyvet nyomnak korlátlan számmal.”
| Forrás: „Egy közelgő jubileumra.”, Zsidó Hiradó, 1900. 10. évf. 21. szám, 3–4. old. |