Az ír, valamint az észak-ír zsidó közösségek a kóser élelmiszert, ezen belül a sokkal szigorúbb szabályok szerint készített, peszáchra kóser élelmiszert Nagy-Britanniából szerzik be. A brexit miatt azonban igen költségessé vált az európai piacra – például a még mindig EU tag Írországba – az Angliából történő beszállítás.
Bár Észak-Írország az Egyesült Királyság része (vagyis elméletben nem okozna problémát a szállítás és a kereskedelem), az úgynevezett Észak-Írország Protokoll szerint a terület továbbra is az európai közös piac része maradt annak érdekében, hogy az Ír Köztársaság felé vezető határa nyitva maradhasson. Elemzők évek óta beszélnek arról, hogy a Brexit által okozott bonyolult kereskedelmi helyzet nyomán az Ír Köztársaság és Észak-Írország kénytelen egyre szorosabbra fonni a kapcsolatait, ami – egyes analízisek szerint – akár a két terület egyesüléséhez is vezethet.
E két terület zsidó közösségei az elmúlt hónapokban azzal a problémával néztek szembe, hogy a Brexitet követő különféle egyezmények miatt elképzelhető, hogy nem jutnak megfelelő mennyiségű, peszáchra kóser élelmiszerhez. Így Dublin és Belfast zsidó közösségeinek szorosan együttműködve kellett a szigetre maceszt és más alapvető alapanyagokat szállítani, és az északi közösségek tagjai Dublinba utaztak, hogy maceszhez jussanak. „A kapcsolat erősödése határozottan érezhető a zsidó közösségek között” – mondta Maurice Cohen, az írországi Zsidó Képviselőtanács elnöke. – „Korábban nagyon ritkán működtünk együtt, ha egyáltalán sor került valamiféle kooperációra.” Most azonban igen megváltozott a helyzet, és az együttműködés sok esetben elkerülhetetlen. „Az elmúlt két évben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, sokkal inkább, mint korábban. Így alakult. Meglátjuk, hova vezet ez a változás.” – tette hozzá Cohen.
Cohen azt is elmondta, hogy az utóbbi időben az Egyesült Királyságban rendkívül bonyolulttá és költségessé vált a kóser termékek beszerzése. Nincs ez másként a határ másik oldalán sem: „Rémálommá vált [a bevásárlás]” – mondta Michael Black, a belfasti zsidó közösség egyik vezetője. „Január óta dolgozom azon, hogy kóser húst szállíttassak ide, és ez is rendkívül bonyolult és egyszeri egyezség keretein belül történhetett meg.” Belfastba 8-10 hetente érkezett korábban kóser hússzállítmány Manchesterből. A közösséget ellátó kóser mészáros vállalta, hogy továbbra is folytatja a szállítást, méghozzá a saját kocsiján viszi Belfastba a megrendelt árut, hogy biztosan megérkezzen, ám a rengeteg papírmunka miatt vissza kellett vonnia korábban tett ígéretét. „Senki nem fog éhezni, de nevetségesnek tűnik, hogy ebbe a lehetetlen helyzetbe kerültünk. Vagy vallást kell váltanunk, vagy vegetáriánussá kell válnunk” – ironizált Black, aki európai biztosokkal, miniszterekkel és észak-ír politikusokkal is kapcsolatba lépett annak érdekében, hogy megoldást találjanak az égető problémára. Végül, Észak-Írország brit külügyminiszterének közbenjárására – sikerült egy hatalmas peszáchi szállítmányt átjuttatni Nagy-Britanniából.
Belfast és Dublin zsidó közösségének a sorsa igen különböző irányt vett az elmúlt években. Míg az elvándorlás és az elöregedés miatt északon mára csak kevesebb mint 100 tag maradt, addig a dublini közösség virágzásnak indult a fiatal és ambiciózus bevándorlóknak köszönhetően, akiket az ország óriási fejlődésnek indult technológiai szektora vonz Dublinba és környékére. Az 1950-es években az Ír Köztársaságból exportáltak kóser húst Izraelbe, azóta azonban a közösség leszálló ágban volt. A növekedésnek köszönhetően becslések szerint már kétezer körül van a dublini zsidó közösség tagjainak száma.
Egy brit kormányzati szóvivő a fentiektől eltérően látja a helyzetet: „Elismerjük annak a fontosságát, hogy az észak-írországi zsidó közösség továbbra is hozzáférhessen a kóser húshoz, és hogy ennek a folyamatnak olyan simán kell mennie, ahogy csak lehetséges a kereskedők szemszögéből. Egyetlen olyan problémára hívták fel a figyelmünket, mely egy beszállítóval volt kapcsolatos, és mi proaktív és konstruktív módon közelítettük meg ezt a kérdést, hogy biztosíthassuk, hogy egy másik, Egyesült Királyságbeli beszállító elvégezze az adott feladatot”. Az észak-írországi közösség képviselője szerint azonban ez egyáltalán nem így van, és ha az egyszeri, kizárólag peszáchra vonatkozó egyezmény lejár, újra a fent vázolt problémákkal állnak majd szemben. Black elmondta, hogy hosszú távú megoldásra van szükség. Számára elsődleges fontosságúvá vált az egyre zsugorodó közösség igényeinek kiszolgálása, még akkor is, ha ez igen költséges és a közösség szűkös költségvetéséből kell erre áldoznia.
zsido.com
Forrás: JPost