A közelmúltban keringett egy Facebook-bejegyzés, amely humoros módon állította szembe a hatvanas évekbeli „biztonsági kamerákat” (azaz a pletykálkodó, minden lében kanál szomszédasszonyokat) napjaink biztonsági kameráival. A kép kapcsán Yair Hoffman rabbi írt részletes elemzést, amely a háláchá oldalából állítja szembe a két módszert, amelyek közül az utóbbiak sábeszi használata problematikus is lehet, míg az előbbiek csak kellemetlenséget okozhatnak.

Számos helyen igénylik, sőt, szükséges is a biztonsági kamerák alkalmazása. A következőkben ezeknek a háláchikus aspektusairól lesz szó, hogy milyen módokon lehet alkalmazni, illetve milyen összefüggéseket kell mérlegelnünk, hogy akár csak elsétáljunk egy ilyen kamera előtt. Yair Hoffman, a cikk szerzője előre felhívja minden olvasó figyelmét, hogy konkrét esetekről konzultáljon saját rabbijával!

Az egyik felmerülő probléma, hogy amikor egy ember elsétál egy kamera előtt akkor extra elektromosság fogyasztására kényszeríti az eszközt. Sok biztonsági kamera rendelkezik mozgásérzékelős funkcióval, amely többletfogyasztással reagál arra, ha valaki elsétál előtte. Erről energiamérő berendezéssel is megbizonyosodhatunk. Sőt, egy kísérlet arra is rámutatott, hogy vannak olyan modellek, amelyek nem csupán a mozgásra, de még a különböző színekre is másképpen reagálnak, így a fényerő változása során eltérő mennyiségű villamos energiát fogyasztanak. Azoknak a kameráknak a fogyasztása is váltakozik, amelyek hangrögzítésre is alkalmasak.

A villamos energiáról háromféle vélemény létezik a háláchában:

A poszkim „A” csoportja úgy gondolkozik az áramról, hogy az tórai tiltásokat hordoz magában.

A poszkim „B” csoportja szerint az áram nem tórai, hanem a „molid” rabbinikus tiltást (valami újnak a létrehozását) vonja maga után.

A poszkim „C” csoportja szerint pedig az áram különböző használata az „uvda d’chol” tilalmával jár, vagyis az áramot a 39 tiltott munkához hasonlítja, amely megzavarhatja a sábesszel járó pihenést.

Ahhoz, hogy továbbmehessünk, még egy fogalommal meg kell ismerkedni: a  közvetett okkal, amelyet egy arámi szó után „gramá”-nak szoktunk hívni. A grama a háláchában azt jelenti, hogy egy dolog közvetetten valami mást okoz, melynek eredménye nem garantált. Erre klasszikus példa a vízzel teli váza, amelyet elhelyezhetünk sábeszkor is egy tűz mellé, hogy eloltsa azt, mert ez nem biztos, hogy valóban be is fog következni.

Tehát, míg egy közvetlen cselekvés tilos sábeszkor, méghozzá tórai tilalom, addig a grama általában rabbinikus szabálysértést jelent. Így aztán a grama sem feltétlenül megengedett, a Sulchán Áruch (O.Ch. 334:22.) szerint a grama-féle tevékenységek is tiltottak sábeszkor, kivéve, ha azok nélkül veszteségünk keletkezne, vagy nagy szükség esetén (például: pikuách nefes).

Az „A” csoport poszkimjai:

Az első poszek, aki szerint az elektromosság tórai tilalommal jár, a Mispeté Ouziél szerzője Ben-Cion Meir Hai Uziel (1880–1953), Izrael első szefárd főrabbija volt. Rabbi Ben-Cion szerint az áram felhasználása a 38. munkatilalmat, a „maké b’patis”-t hordozza magában (I. köt. Hásmátosz szimán 2.), mely szó szerint kalapácsütést jelent, s ami egy munka befejezését jelenti. Minden munka befejezését „kalapácsütésnek” nevezzük, mivel a mesterembereknek szokásuk, hogy az elkészített tárgyat megvizsgálják: nem hiányzik-e még valamilyen apró művelet a befejezéséhez, azután utolsó műveletként ráütnek egyet a kalapáccsal.

A döntéshozók ezen csoportjába tartozik a híres Ráv Ávrahám Jesájáhu Karelitz (1878–1953) rabbi, a Cházon Is szerzője, melyben azt írja (O.Ch. 50:9.), hogy az áram két okból is sérti a 34. munkatilalmat, a „boné”-t, vagyis az építést. Az rabbi szerint, mivel az áramkörök összekapcsolásával új egység keletkezik, ez már építésnek számít, és a mozgásérzékelős kamerák aktiválásával az áramkörök nyitása és zárása történik, tehát egyik formából a másikba megy át.

A leghíresebb poszek, aki a csoport véleményével szembement az Ráv Slomó Zálmán Auerbach (1910–1995) rabbi volt, aki Minchát Slomó című könyvében elemezte a kérdéskört, melyet az indokolt, hogy akkoriban a hallókészülékekben az elemet sokkal gyakrabban kellett cserélni, mint napjainkban, s édesanyjával is előfordult olyan, hogy a készüléke sábeszkor merült le, és ezért cserélni kellett benne az áramforrást.

A „B” csoport poszkimjai:

A másik nagy csoport első képviselője, akik úgy gondolták, hogy tórai tilalmat nem, de a rabbinikus „molid” tilalmát sérti az áram, az Ráv Jicchák Jehuda Shmelkes (1828–1906) volt a Bét Jicchák könyvében. Érvelése szerint, ahogy tilos szombaton egy új illatanyag bevitele a ruházat anyagába, ugyanúgy tilos az elektromosság beillesztése az áramkörbe.

A „C” csoport poszkimjai:

Az „uvda d’chol”-t kevésbé tekintik a rabbik jogsértőnek, sőt egyes rabbik engedélyezik is, ha az egy micva életre hívására irányul, de csak akkor, ha ez nem jár együtt a 39 sábeszkor tiltott munkákkal.

Ismerve a döntéshozók eltérő véleményét, már csak annyi van hátra, hogy megismerjük azt, hogy milyen tényezők játszanak szerepet, hogy valamit gramának tekintsünk. A poszkim ebben is háromféle véleményen áll:

Néhányan úgy vélik, hogy ha az ember cselekedete és az eredmény között nem rögtön következik be a változás, akkor azt fél-gramának tekinthetjük. Mások úgy gondolják, hogyha a másodlagos cselekvés nem érvényesül – legalábbis nem pontosan meghatározható a másodlagos eredmény –, akkor ez megint csupán fél-gramának tekinthető. A harmadik csoport véleménye szerint ha az ok-okazati összefüggés nem szokványos módon történik, akkor újból csak fél-gramáról beszélhetünk.

Fontos tehát ismerni, hogy a tiltás melyik különböző szinten helyezkedik el, s ebből kifolyólag mi engedélyezhető és mi nem. Például Jeruzsálemben, a zsidók legszentebb helyén, a Kotelnél Ráv Sáleom Elishiv (1910–2012) engedélyezte a biztonsági kamerák kihelyezését, a magas terrorfenyegetettség miatt.

Ezeket a háláchikus alapelveket mérlegelve, végig figyelemben tartva a pikuách nefes, vagyis az élet védelmét célzó micvát, s konzultálva a saját rabbinkkal mindenki pontos válaszra fog jutni, hogy a környezetében lévő biztonsági kamerák sábeszi használata nem sérti-e a szombat nyugalmát.

Ráv Yair Hoffman, a The 5 Towns Jewish Times népszerű rabbija rendszeresen publikál háláchikus állásfoglalásokat napjaink legkülönbözőbb történéseivel kapcsolatban, mely ismeretterjesztő cikkei végén jellemzően egy-egy vallásos zsidó család megsegítését célzó felhívást is közzétesz. Aki szeretne segíteni egy nehéz helyzetbe került egyetemista lányon, Rachelen, most ide kattintva megteheti.

 

Cseh Viktor

Forrás: www.vinnews.com