Történetünk egy lengyelországi tóratekercsről szól, ám ez egyben népünk története is. A népé, mely évezredek üldöztetése ellenére is itt van, él és virágzik, túlél és megújul mind a mai napig.

Harminc évvel ezelőtt két izraeli fiatal, Mose és Nili Weiner látogatott Lengyelországba. Útjuk során ellátogattak felmenőik szülővárosába, Bielskbe is, ahol egyetlen holokauszt túlélőt találtak, az idős és beteg Joseph Ubitskyt. A férfi megmutatta nekik mindazt, ami az egykor virágzó községből megmaradt, a romos épületeket, és mesélt a saját emlékeiről.

A németek 1941. június 24-én vonultak be Bielsk városába. A férfi a megelőző napokban elmenekült a városból, Oroszországba ment, és csatlakozott a Vörös Hadsereghez. A háború hátralevő éveiben a Vörös Hadsereg kötelékeiben szolgált, és így élte túl a vészkorszakot. A városban maradt zsidókra azonban szörnyű sors várt. Sokukat a Jeféj Éjnájim elnevezésű zsinagógába terelték, majd rájuk gyújtották az épületet. Másokat gettóba kényszerítettek, majd a treblinkai megsemmisítő táborba deportáltak.

A felszabadulás után Joseph hazatért. Az egész várost felkutatta rokonai, barátai, ismerősei nyomát keresve, de senkit nem talált. A hatezer bielski zsidóból rajta kívül senki sem tért vissza a városba.

 Fából épült zsinagóga Bielskben

Ott járva egy cipészmester boltja mellett is elhaladt. A kirakatba kitett egyik szandálon héber feliratot pillantott meg. Belépett a boltba, és legnagyobb megdöbbenésére azt látta, hogy a cipész egy tóratekercset tart a kezében, és abból vág le bőrcsíkokat egy szandál elkészítéséhez. Bár Joseph nem volt vallásos ember, ez a szentségtörés teljesen elborzasztotta. Könyörögni kezdett a cipésznek, hogy adja oda neki a tekercset, ám az közölte vele, hogy sehol a városban nem lehet bőrt kapni, neki pedig alapanyagra van szükség, így nem áll módjában átadni a tekercset. Joseph előkotorta a zsebéből az összes pénzt, amit elbocsátásakor a hadseregtől kapott, és átadta a cipészmesternek, aki ennek fejében hajlandó volt megválni a tekercstől.

Közelebbről megvizsgálva, kiderült, a tekercsnek csak a fele van meg. Ott szakadt meg a szöveg, ahol a Smini hetiszakaszban Áron főpap fiait isteni tűz emésztette el. Ezen a helyen szakadások és égés nyomai látszottak. Közösség, vagy zsinagóga nem maradt a városban, így Joseph végül textilbe csavarta a maradványokat, és eltemette. 35 éves át maradt rejtve, a föld alatt a megtépázott tekercs.

 Zsidó üzletek Bielskben, 1939

Amikor az idős férfi a két fiatal számára felidézte a történetet, arra kérte feleségét, hogy ássa elő a tekercset. Ő ezt meg is tette, Joseph pedig átnyújtotta látogatóinak azt, ami a tórából megmaradt: „Ez a Tóra Izraelbe való, kérlek, vigyétek magatokkal”. A nehézséget az jelentette, hogy abban az időben tilos volt Lengyelországból műtárgyakat kivinni. Attól tartottak, hogy ez a szakadt, megégett maradvány esetleg szintén műtárgynak minősül majd. Végül az Izraelből magukkal hozott, ép tekercsbe tekerték, remélve, hogy a lengyel hatóságok nem tudják, hogy a tóratekercset két, nem pedig három fára tekerik fel. Így jutott el a tekercs Izraelbe.

Két évtizeddel később, 2012-ben egy tehetséges szófer (tóramásoló), Jamie Shear vállalkozott arra, hogy a szakadt tekercset kijavítja úgy, hogy az eredeti írásstílushoz és pergamenhez a leginkább hasonlítson az új rész. A adományozók zöld színű tóratakarót készíttettek, amely a ma már újra virágzó Izraelre emlékeztet. A takarót a 120. Zsoltár szavai díszítik: „Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.”

A Zájit Ráánán zsinagóga Efráton, a tóratekercs új otthona

A következő évben, 2013 nyarán örömteli háchnászát széfer Torát tartottak az efráti Zájit Ráánán zsinagógában. Ez az az ünnepség, amikor az elkészült tóratekercset ünnepélyesen, dal és tánc kíséretében beviszik abba a zsinagógába, ahova szánták. Az ünnepségen a meggyilkolt bielski zsidók leszármazottai is részt vettek, többek között a város utolsó rabbijának az unokája is.

A tóratekercs száműzetésben, Lengyelországban készült. Megcsonkították, megégették, feldarabolták, eltemették, ám még a föld alól is felemelkedett, Izraelbe vitték és új életre kelt. A bielski Tóra története a mi történetünk is. Akármi történik is, Izrael népe örökké él.

Forrás: Arutz7

zsido.com