A Ben Is Cháj, vagyis a bagdadi bölcs halálozási évfordulója elul hó 13-ra esik. Halálának 110. évfordulója múlt hét péntekre, szeptember 13-ra esett, ez alkalomból mutatjuk be őt olvasóinknak.
A legismertebb könyvéről Ben Is Cháj néven ismert cháchám („bölcs”, a keleti közösségekben ezzel a címmel illetik a rabbikat) Joszef Chájim (1832-1909) híres tóratudós és a kabala ismerője volt. Évszázados múltra visszatekintő, nagy szellemi befolyással rendelkező rabbicsaládból származott, apja, cháchám Elijáhu Chájim a bagdadi zsidó közösség főrabbija és vezetője volt. Hétéves korában, játék közben beleesett az udvarukon levő kútba, ám csodás módon megmenekült. Ekkor határozott úgy, hogy hálából egész életét a Tóra tanulásának fogja szentelni. Így is tett, szorgalmasan tanult apja könyvtárában, illetve Bagdadban, egy rabbi vezetésével. Egy tanulásra elkülönített szobában töltötte a napjait, éjjel-nappal a Tórát tanulmányozta. Nap közben éveken át nem evett, csak éjjel vett magához táplálékot. Háza mellé mikvét (rituális fürdő) építtetett, hogy a nap bármely szakában megmerülhessen annak vizében.
14 éves korában történt, hogy apjának nem volt ideje egy törökországi rabbi levélben feltett háláchikus kérdésére felelni. A fiatal Joszef Chájim írta meg a válaszlevelet, ami tökéletesen megállta a helyét. 18 évesen vette feleségül Jehuda Szomeich rabbi lányát, Ráchelt. Egy fiuk és egy lányuk született, akiket mindig különös figyelemmel és szeretettel nevelt és tanított. Apja halála után, 25 évesen lett a bagdadi közösség szeretett és tisztelt vezetője. Azt mondják, ebben az időben minden egyes bagdadi zsidó megtartotta a szombatot és a Tóra minden parancsolatát, annyira hallgattak a szavára.
A Ben Is Cháj számos könyvet írt, melyeket mind saját költségén adott ki, és ajándékozott Tórát tanító intézményeknek. Tanításaiban a tórai törvényeket a kabala miszticizmusával és az ágádá érdekes történeteivel kombinálta, mert tudta, hogy sokaknak túlságosan távoli és száraz lenne, ha kizárólag a tórai parancsolatokat boncolgatná.
Ötven éves vezetői pályafutása során nap mint nap tartott előadást és tóramagyarázatot. Szombatonként háromórás, kabalisztikus hetiszakasz-magyarázatokat adott rabbi Simon bár Jocháj és a szent életű Ári, Jicchák Lurja rabbi munkásságára támaszkodva. Ezek az előadások jelentették hatalmas népszerűségre szert tett műve, a Ben is cháj (Az élő ember fia) című könyv alapját, mely a szfárádi közösségekben a mai napig alapműnek számít.
A Ben Is Cháj nagyon szerette Izrael Földjét. Segítette annak gazdaságát és az ott élő szegényeket, és amikor 1869-ben a Szentföldön járt, hogy szent életű cádikok sírjait látogassa meg, és találkozzon a kor vezető kabalistáival, egy hatalmas követ vitt magával haza Irakba, melyet a zsinagógája előtt állítottak fel.
1909-ben, rövid betegeskedés után hunyt el. Több mint tízezren kísérték utolsó útjára, zsidók és nem-zsidók egyaránt. 110 évvel a halála után hagyatéka még mindig élő és releváns. Tanítványai közül sokan maguk is kiemelkedő tóratudósok lettek, akik tovább terjesztették tanításait.
Munkássága felölelte a zsidóság minden aspektusát: tórai törvényeket, kabalát tanított, beszédeket tartott, kérdés-felelet jellegű levelezéseket folytatott, tanított a zsidó történetekről, mesékről, írásokról, imákról, liturgiáról és az ünnepek különféle vonatkozásairól. Számos könyvet írt mind a zsidó jog, mind pedig az ágádá (nem joggal foglalkozó talmudi történetek) témakörében. Munkásságában egyaránt megjelenik a zsidóságról való mély tudása, valamint széles körű csillagászati, tudományos, orvosi, fizikai és gazdasági ismeretei. Szigorú, de szeretetteljes megközelítése elérhetővé, közelivé tette követői számára a zsidó törvényeket, és sokakat inspirált azok teljes körű megtartására. Hatásköre jóval túlmutatott Bagdadon: véleményét az egész keleti zsidó világban elfogadták, sőt, sok döntvényét az askenáz közösségekben is érvényesnek fogadják el a mai napig.
A Ben Is Cháj fontosnak tartotta az askenázi és mizráchi (keleti) közösségek közti különbségek áthidalását. Hirdette, hogy a tóratudósoknak kölcsönösen tisztelniük kell egymást. Amikor egyszer egy bagdadi férfi áldást kért a jeruzsálemi Jáákov Saul Elisár rabbitól az így felelt: „Miért jöttél hozzám? Ott van Bagdadban a bölcs Joszef Chájim. Nincs még egy hozzá hasonló a világon.“
Emléke legyen áldott!
zsido.com
Forrás: chabad.org