1941 júniusának első két napján – abban az évben ez éppen sávuot ünnepének két napja volt –, Bagdad muszlim lakosai véres pogromot rendeztek a város zsidó negyedében. A vérengzés során kétszáz zsidó vesztette életét, több ezren sebesültek meg, számtalan üzletet és otthont fosztottak ki és gyújtottak fel. Az éppen 80 évvel ezelőtt történt fárhudot megelőző napok eseményeiről szól alábbi cikkünk.
1941-ben a német hadsereg egyre jobban terjeszkedett, dél felé eljutott Észak-Afrikába és keleti irányban is haladt előre. Ahova csak Hitler katonái eljutottak, mindenhová a halál leheletét vitték magukkal. A zsidók számára a németek előrehatolása pusztulást jelentett. Kora tavasszal katonai puccskísérletre került sor Bagdadban azzal a céllal, hogy a térségben megtörjék a brit befolyást. A felkelést Rásid Ali ál-Gájláni (1892-1965) iraki nacionalista és német kollaboráns vezette. Hitler céljai közé tartozott, hogy minél több államot tegyen a szövetségesévé Nagy-Britannia ellenében, így Irak támogatása fontos volt a számára.
Rásid Ali tehát egyre nagyobb támogatáshoz és hatalomhoz jutott, számos iraki városban pedig zsidóellenes tüntetés kezdődött, melyek többnyire erőszakba csaptak át. A zavargások során zsidó otthonokat és üzleteket dúltak fel és fosztottak ki. Azzal a váddal, hogy az angolokat segítik Irak ellen a háborúban, számos iraki zsidó lakost vetettek börtönbe és kínoztak meg.
A kurdisztáni Koj Szándzsák rabbija Jicchák Noách (1888-1962) volt ebben az időben. Amellett, hogy mélységében ismerte a Talmudot és a zsidó jog egészét, járatos volt a kabalában is. Az egyre romló kilátások okán böjtnapot hirdetett, és meghívott mindenkit, hogy részt vegyen a város nagy zsinagógájában egy közös imádságon. Másnap rengetegen özönlöttek a zsinagógába, szívből jövő imádságokkal és keserű könnyekkel könyörögtek Istenhez, hogy állítsa meg az erőszakot. A nap során további szörnyű hírek érkeztek: Bagdadban, Kirkukban és Bászrában is zavargások voltak és zsidók ellen követtek el erőszakos cselekményeket. E hírek nyomán még őszintébben és hevesebben imádkoztak, mint korábban. Este, a böjt végével a közösség tagjai hazatértek otthonaikba, megtört szívvel, de reménykedve a csodában.
Koj Szándzsák és a környező települések zsidó közösségeinek vezetői Jicchák Noách rabbi házába mentek és könyörögtek neki, hogy járjon közben az érdekükben a Mindenhatónál, hogy elvigye a fejük fölül a borzalmas ítéletet. A rabbi így felelt: „Gondoljátok, hogy nem teszek meg minden tőlem telhetőt? Folytassátok az imádkozást egész éjjel és én is megteszem, amire csak képes vagyok.” A közösségi vezetők hazatértek ezzel az üzenettel, Jicchák Noách rabbi pedig tovább ostromolta az Eget imáival és könyörgéseivel. Éjfél körül megmerült a mikvében, hogy végrehajtsa a sáálát chálom – álombeli kérés – kabalisztikus-misztikus szertartását, melynek során arra kérik Istent, hogy egy álmon keresztül adjon útmutatást, eligazítást, segítséget. Jicchák Noách rabbi kívánsága – melyet közvetlenül lefekvés előtt ima formájában megfogalmazott – az volt, hogy megtudja, mi lesz a Rásid Ali-féle felkelés kimenetele, valamint az iraki zsidók jövője.
A rabbi izzadságban úszva ébredt még hajnalhasadás előtt. Szeme előtt a 37. zsoltár tízedik versének szavai lebegtek: „Még egy kevés – s nincs gonosz, odafigyelsz helyére és nincsen…” Az üzenet reménykeltő volt, de a rabbi szerette volna azt is tudni, hogy miért éppen ez a bibliai mondat jelent meg neki. Bezárkózott a szobájába és kutatni kezdte a mondat rejtett értelmét. Mire elérkezett a reggeli ima elmondásának ideje, Jicchák Noách arcán halvány mosolyt fedezhettek fel a jó megfigyelők. A rabbi legközelebbi körében elmesélte, hogy a gonosz, héberül rásá kifejezés Rási Alira utal, mivel az ő nevének kezdőbetűiből áll a szó. Ám még tovább gondolkozott a mondat teljes értelmén és a reggeli ima után ismét bezárkózott, hogy minden rejtett mondanivalót felfedhessen. Késő délután, reménytől fénylő arccal került elő a szobájából: megfejtette a teljes üzenetet! A meát, vagyis még egy kevés kifejezés szintén betűszó: arra utal, hogy mem-tet omer, vagyis az ómerszámlálás utolsó, 49. napján, a sávuotot megelőző napon ér véget Rásid Ali uralma. Május 30-án, az ómerszámlálás 48. napján Rásid Ali és barátai Irakból Németországba menekültek Iránon keresztül, vagyis a 49. napot már a rásá, a gonosz uralma nélkül kezdték meg. Felszabadulást, vagy megkönnyebbülést azonban ez a nap sem hozott az iraki zsidók számára, hiszen a rá következő két napon, június elsején és másodikán, sávuot két napján az őrjöngő csőcselék rettenetes pusztítást végzett az iraki zsidóság körében. A zsidóellenes tüntetéseket és zavargásokat erőszak, gyilkolás, pusztítás és fosztogatás kísérte. Rengeteg ártatlan zsidót gyilkoltak meg, több ezren megsebesültek és több mint 900 zsidó otthon megsemmisült. A Németország és muszlim szimpatizánsai által képviselt egzisztenciális fenyegetés azonban Rásid Ali elmenekülésével megszűnt, új értelmet adva a Jicchák Noách rabbinak megjelent mondat második felének: „odafigyelsz a helyére és nincsen”.
zsido.com
Forrás: chabad.org