Ivan Szerov volt KGB-főnök frissen napvilágra került emlékiratai szerint Sztálin parancsára végezték ki a magyar zsidók tízezreinek életét megmentő svéd diplomatát.
A második világháború vége óta rejtély, hogy mi lett a sorsa az 1912-ben született svéd üzletembernek, Raoul Wallenbergnek, akit 1944 nyarán a svéd külügyminisztérium Budapestre küldött, hogy segítsen a magyar zsidóknak. Eltűnése óta foglalkoztatja a világot, hogy vajon hová tűnt el, miután 1945 január tizenharmadikán Pesten egy orosz őrnagy elvitte magával.
A Háárec szerint a „Feljegyzések egy bőröndből: a KGB első főnökének – halála után 25 évvel megtalált – titkos naplója” című, júniusban megjelent új orosz könyv megoldást kínál Raoul Wallenberg eltűnésének rejtélyére.
A KGB szovjet titkosszolgálat 1954 és 1958 közötti főnökének, Ivan Szerovnak kéziratban lévő emlékiratai évtizedekig egykori nyaralójának titkos falában rejtőztek, ahonnan négy évvel ezelőtt kerültek elő egy átépítés során.
Ivan Szerov naplójában azt állítja: „semmi kétségem, hogy Wallenberget 1947-ben kivégezték”. Úgy tudja, hogy egyenesen Sztálin, valamint Molotov parancsára végeztek vele. Szerov szerint ezt mondta kihallgatásán az 1954-ben kivégzett Viktor Abakumov, a szovjet titkosrendőrség egykori főnöke.
Szerov frissen nyilvánosságra került naplójában azt is rögzítette, hogy betekinthetett Wallenberg személyes dossziéjába – melynek létezését a szovjet hatóságok évtizedekig tagadták – és abban egy olyan iratot látott két hivatalnok kézjegyével ellátva, amely szerint Wallenberg holttestét elhamvasztották.
Emlékirataiban mindössze hat oldalt szentelt a Wallenberg-ügynek, miután Sztálin utódja, Nyikita Hruscsov megkérte, hogy vizsgálja ki az elrabolt svéd diplomatával történteket. Szerov azt is megírta, hogy nem sikerült részleteket megtudnia Wallenberg halálának körülményeiről, és nem talált bizonyítékot arra, hogy kém lett volna.
1957-ben a Szovjetunió akkori illetékesei azt állították, hogy Wallenberg szívrohamban vesztette életét, majd 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után egy svéd-orosz vizsgálóbizottságot alakítottak halála körülményeinek feltárására. A bizottság 2000-ben nyilvánosságra hozott jelentése nem derített fényt az eseményekre, viszont azt állította, hogy a rejtéllyel kapcsolatos korabeli iratokat meghamisították vagy megsemmisítették.
A napló napvilágra kerülése is regénybe illő: Vera Szerova, Ivan Szerov egyetlen unokája megörökölte nagyapja dácsáját, és négy évvel ezelőtt elkezdte felújítani az épület garázsát. A kőművesek egy fal lebontásakor bukkantak a kéziratra, néhány elrejtett, papírokkal teli bőröndre. Egy orosz könyvkiadó hatszázharminckét oldalas könyvben jelentette meg a volt KGB-főnök emlékiratait, és egy kis hadtörténeti múzeumban kiállítás is nyílt az anyagból.
Szerov később a KGB éléről a katonai hírszerzés vezetéséhez került, majd karrierje megtört, amikor egyik beosztottjáról kiderült, hogy nyugati kém volt. 1990-ben, nyolcvannégy évesen hunyt el szívinfarktusban.
MTI/zsido.com