600 izraeli cég 850 részvényese szerepel az eddig kiszivárgott iratokban. Rajtuk kívül vezető palesztinok is panamáztak.

A Panama-iratok néven elhíresült, hatalmas kiterjedésű dokumentum-szivárogtatási ügynek érdekes izraeli és palesztin vonatkozásai vannak. Rögtön az elején érdemes azonban emlékeztetni arra, hogy mint az a 11,5 millió iratban feltárt, 214 ezer céget érintő botrányból is kiderült, önmagában az offshore háttér még nem jelent adócsalást vagy korrupciót. A kép vegyes, az eddigiekből azt lehet leszűrni, hogy autokrata vezetők, oligarchák, politikusközeli hálózatok éppúgy a panamai adóparadicsomba vitték kétségesen szerzett vagyonukat, mint az adójukat optimalizálni akaró, de  törvénytelenséggel nem vádolható üzletemberek és cégek a magukét.

A Stratfor biztonságpolitikai intézet értékelése szerint a közel-keleti térségben nemigen kavar nagy vihart a korrupció vádja, egyrészt a média ellenőrzése miatt, másrészt azért, mert széles körben ismert, hogy a vagyonok főként a királyi családokat és az uralkodó elitet gazdagítják. A cikk Izraelt érintően megemlít “néhány jelentős bankot”, amelyeket korábban korrupcióval vádoltak, valamint Idan Ofert, Izrael leggazdagabb emberét, a tel-avivi tőzsde legnagyobb részvénytársaságának többségi tulajdonosát, valamint a Palesztin Hatóság elnökének fiát, Tarek Abbászt, aki a papírok szerint egy, a hatósághoz közeli cég közel 1 millió dollárját tartotta a közép-amerikai adóparadicsomban.

Az izraeli lapok természetesen bővebb terjedelemben számoltak be az ügyről. 600 izraeli cég 850 részvényese szerepel az eddig kiszivárgott iratokban, köztük van Ofer mellett Dov Weisglass csúcsügyvéd, Saron volt kormányfő kabinetfőnöke. Weisglass azzal magyarázta négy cégének a brit Virgin Szigeteken történt négy évvel ezelőtti regisztrációját, hogy fontos volt kölcsönt kapnia a banktól kelet-európai ingatlanbefektetésekre. A bank állítólag csak ilyen formájú bejegyzésre adott kölcsönt, az elvárt adót pedig állításuk szerint Izraelben megfizették.

Felbukkan az iratokban egy másik vezető jogász, Jacob Weinroth is (őellene 2009-ben vádat emeltek pénzmosás gyanújával, ám a vádat később ejtették) és Jacob Engel üzletember, afrikai bányavállalkozó, óriási nemzetközi tenderek nyertese, aki öt céget jegyeztetett be Panamában. A Mossack izraeli irodája egyébként nem adott bővebb felvilágosítást a sajtónak, és közölte, bármely információt használnak, az lopott adatokon alapszik.

Szerepel az iratokban Izrael második legnagyobb pénzintézete, a Leumi Bank azon fiókja is, amely a Csatorna-szigetekhez tartozó Jerseyben működött, adómenedéket kínálva ügyfeleinek (a bank tavaly októberben közölte, hogy bezárják a Jersey-i fiókot, miután egy amerikai adóelkerülési botrány vizsgálata utáni egyezségben 400 millió dollárt fizettek az amerikai államnak). Érdekesség, hogy Jersey szigetén volt korábban folyószámlája Netanjahu miniszterelnöknek is, a The Royal Bank of Scotlandnál.

A palesztin kapcsolat már jóval izgalmasabb, mivel az ily módon kezelt vagyonok a jelek szerint szervesen kapcsolódnak a Palesztin Hatóság (PA) politikai vezetőihez. Mohammed Mustafa volt miniszterelnök-helyettes, a PA elnökének, Mahmúd Abbásznak bizalmasa és első számú pénzügyi vezetője eszerint arra használta a Mossack Fonseca segítségével az offshore számláit, hogy pénzeket folyasson át arab államokból a palesztinokhoz. Azt pedig már az Elder of Ziyon izraeli blog szúrta ki, hogy Mustafa, a “Palesztina” nevű entitás politikusa mindvégig jordán útlevelével ügyködött (a blog még közölte is az útlevél fénymásolatát), holott Jordánia a múltban szinte az összes palesztintól megvonta az állampolgárságot, ám azt “néhány jó összeköttetéssel rendelkező vezető hivatalnok megtarthatta” – írja a blog.

A már említett Tarek Abbász pedig kifejezetten összekötő kapocs volt a Palesztin Hatóság és palesztin, illetve más arab pénzügyi körök között. Cégét, az Arab Palestinian Investment Company-t (APIC) még 1994-ben jegyezték be a Virgin Szigeteken, egy nyolc hónappal későbbi közgyűlésen pedig leváltották az addigi ismeretlen stróman-igazgatót, és helyére a palesztin származású szaúdi üzletembert, Omar Aggad sejket ültették. Aggad arról beszélt akkor, hogy az arab államok gazdasági helyzete és „az izraeli megszállás” miatt munkahelyteremtésre van szükség, “hogy a palesztin gazdaság ne váljon az izraeli gazdaság áldozatává.”

Az azóta eltelt két évtized alatt az APIC palesztin relációban gazdasági óriássá fejlődött, a palesztin gazdaság szinte minden szférájában jelen van. A Hamász terrorszervezet 2006-os gázai előretörése óta a cég résztulajdonosának, a Palesztin Befektetési Alapnak (PIF) minden jelentős döntését a mai napig Mahmúd Abbász határozza meg.

Munkatársunktól

Kép: The Panama Papers