Elhunyt a modern héber költészet kiemelkedő alakja Cvi Jáir
1915. március 20-án Budapesten született Steinmetz Cvi Méir (Herman) és 2005. szeptember 17-én New Yorkban hunyt el. Szombaton született és szombat bejövetele előtt tért meg az Örökkévalóhoz. Első verseskötete a G’sárim (Hidak) – melyet még Ben S’lomo néven jegyzett – Debrecenben jelent meg 1942-ben. Ebben a kötetben találjuk A nemirovi gyűlés-címmel írt versét. A balladaszerű költeményben a több tízezer életet elpusztító Chmelnyickij-féle vérengzés egyik legszörnyűbb helyszínének, Nemirov városkának mártírjait gyászolja a költő, de ugyanakkor félreérthetetlen utalás és megemlékezés is a néhány hónappal azelőtti (1941. augusztusában) történt Kamenyec-Podolszk környéki tömeggyilkosságokra.
Munkássága az Amerikában töltött évtizedek folyamán teljesedett ki, ott vált kiforrott költővé. Áháron Mirsky professzor, a héber irodalom tudós kutatója írta róla: „750 éve nem született ilyen héber költő. Költeményei Dávid király zsoltárainak, Ibn Gábirolnak, a klasszikusoknak, és a chászid irodalomnak folytatásai.” (1980.)
Az első világháború után jiddis és héber nyelven folytatta tanulmányait. Halmiban, Galántán és Aknaszlatinán tanult, majd Pozsonyba ment, hogy az ottani világhírű jesivában tanulhasson és egyben egy világi iskolában leérettségizhessen. Több cikkét, tanulmányát közölte az akkori jó nevű Dos jidyse Blat.
Ragaszkodott a zsidó hagyományokhoz, a vallásos chászid életmódhoz. 1940-ben egy híres tálmid háchám (Talmud-tudós), reb Lipschitz, figyelmébe ajánlotta Eisenberg Dórát, akit Debrecen legszebb hajadonjai között emlegettek. 1940. sziván hónap 22-én (június 28.) a fiatalok megesküdtek és Debrecenben telepedtek le. Ben S’lomo itt tanult meg magyarul, ihletője és tanítómestere a felesége volt. Verseit 1938 és 1940 között németül írta. 1940-től azonban csak héber nyelven írt.
A háború Ben S’lomo életében is radikális fordulatot hozott. Családjával együtt a fővárosban élte túl a borzalmakat. A várva várt béke esztendeiben megkísérelte korábbi életútjának folytatását, de be kellett látnia, hogy Európának ezen
a felén a hagyományaihoz ragaszkodó zsidó élet lehetősége végzetesen és véglegesen lezárult.
Bár költői munkássága elismeréseként a Magyar PEN Club 1947. március 28-án, a budapesti Fészek Klubban tartott ülésén „egyhangú lelkesedéssel” tagjai sorába választotta, Ben S’lomo 1948-ban családjával együtt Ausztriába távozott. Bécsben újságot szerkesztett, a Stimme Israels‑t, amelynek csaknem minden cikkét ő írta.
1952-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Ettől kezdve Cvi Jáir néven jelentette meg műveit. Talán a pályakezdés valóban meghatározó debreceni éveinek a családban ma is élő nosztalgiája is motiválta, hogy a költő unokája, Batsheva, a nagyszülők távozása után negyvenegy évvel „hazatért”, s férjével Oberlander Báruch rabbival és gyermekeivel együtt Magyarországon rendezte be első (és érzésük szerint végső) otthonát.
A szegedi zsinagógában a Mártírok Emlékcsarnok keleti falán 1947. szeptember 21-én, az újév és az engesztelőnap között helyezték el Ben S’lomo héber versét (valamint a Kardos László és Gáspár Endre által készített magyar fordítását).
Testvér, kit egykor elküld hozzánk a messze föld,
Élő testvér, ki eljössz, hogy sírunk megjelöld,
De sírunk nincs, csupán nevünk őrzi e tábla,
Testvér, mire gondolsz előtte állva
Látod a magányos, agyontiport szívet,
Szánó tekintetet rá senki sem vetett.
Látod a holt anya mellett, hogy áll a gyermek,
S bénuló szíve a halál szemébe dermed.
Látod-e azt, ki élt még, hogy rázuhant a hant
Vergődik még, de nincs út a hullák közt alant.
Látod, hogy tele volt szóval, dallal a lelkünk
S még a madár se járt, hol utolsót leheltünk.
A puszta templomokban árván búsulva bent
Évadján az iszonynak erről beszél a csend.
Testvér, kit egykor elküld hozzánk egy messze föld,
Élő testvér, ki eljössz, hogy sírunk megjelöld,
De sírunk nincs, csupán nevünk őrzi e tábla,
Testvér, erre gondolj előtte állva.
Megjelent: Egység Magazin 16. évfolyam 58. szám – 2014. augusztus 3.