1967 tavaszán, nem egészen húsz évvel a modern kori Izrael állam megalapítása után az Izraelt körülvevő arab államok összefogtak, hogy lerohanják és megsemmisítsék a zsidó államot és zsidó lakóit a tengerbe szorítsák. A nemzetközi közvélemény szinte egyhangúan úgy vélekedett, hogy az apró és éppen csak virágzásnak induló zsidó államnak és lakosságának esélye sincs a túlélésre a jelentős szám- és erőbeli fölényben levő arab csapatokkal, tankokkal, légierővel szemben. Úgy tűnt, hogy – egy nemzedéken belül már másodszor – a világ udvariasan végignézi zsidó millióinak legyilkolását.

1967-ben, ijár hó 26-án (abban az évben június 5-én, idén május 17.) Izrael megelőző akciókat hajtott végre a déli és az északi fronton. Mindössze hat napba telt, míg a zsidó hadsereg legyőzte az ellene felsorakozott öt arab sereget (Egyiptom, Szíria, Irak, Jordánia, Szaúd-Arábia), és nemcsak győzelmet aratott három fronton, de nagy területeket szabadított fel, többek közt a jeruzsálemi Óvárost, benne a Templom-heggyel (ez ijár 28-án történt), Jehudát és Somront, valamint a Golán-fennsíkot, a Gáza-övezetet és a Szináj-félszigetet.

A csoda ismét megtörtént: az apró és az ellenfélhez képest jóval kevesebb felszereléssel, hadászati eszközzel és nem utolsósorban emberanyaggal, illetve tapasztalattal bíró zsidó csapatok – akárcsak a makabik idején – győzelmet arattak a hatalmas és legyőzhetetlennek tűnő túlerővel szemben.

A lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi bibliai léptékű pillanatnak minősítette az eseményt. Ekkor indította útjára micvakampányai közül az elsőt, a tfilin-kampányt, hogy küldöttei és hászidjai az újonnan felszabadított Siratófal közelében ajánljanak tfilint az arra járóknak.

1967 lág báomerjén, ijár hó 18-án (május 28.), napokkal a hatnapos háború kitörése előtt már hatalmasra nőtt a feszültség és a világ zsidósága egyre növekvő aggodalommal, ugyanakkor tehetetlenül figyelte a kibontakozó eseményeket. A Rebbe ekkor beszédet mondott, melynek az volt a lényege, hogy Isten vigyáz a gyermekeire és ti is segíthettek”.

A Rebbe arról beszélt, hogy minden egyes zsidó minden egyes micvája hozzásegít más zsidókat a sikerhez és áldást hozhat mások számára az Örökkévalótól bármivel kapcsolatban, amihez az illetőnek áldásra van szüksége.

„Fivéreitek és nővéreitek a Szentföldön, Izrael Földjén olyan helyzetben vannak, melyben Isten védelmezi őket, áldásait, sikert és megváltást küld számukra a szokottnál is nagyobb mértékben, hogy sikerüljön nekik – és sikerülni is fog nekik – sikeresen kikerülni jelenlegi helyzetükből. Nektek pedig különleges lehetőségetek van a segítségnyújtásra. Akárhányszor megtanultok még egy tórai mondatot, akárhányszor egy-egy további micvát csináltok anélkül, hogy egyetlen lehetőséget is kihagynátok, továbbá betartjátok a szeresd felebarátodat, mint saját magadat parancsolatát, és hatással vagytok a családotokra, hogy ők is felhasználjanak minden egyes adódó lehetőséget a Tóra és a parancsolatok terjesztésére, akkor – ahogy rabbi Simon bár Jocháj mondta – megvédtek minden zsidót, bárhol legyenek is, az előttük álló nehézségektől. Ez pedig elhozza nekik Isten megnövelt áldását a sikerre és a megváltásra. Ha pedig ez megtörténik, akkor valóra válik az, amit tegnap olvastunk a hetiszakaszban: »És lakjatok biztonságban az országban« [3Mózes 25:18]… És Isten békét hoz a Szentföldre… és az Örökkévaló lesz az Istenünk”, mi pedig mindannyian, de különösképpen az Erec Jiszráelben élő zsidók Isten népe leszünk, akit „teli, nyitott, szent és széles kezével vezet majd ki minden nehézségből, és békét és biztonságot hoz a számukra mindenben, amiben ezekre szükségük van… És nagyon hamar beteljesednek a múlt heti szakasz szavai: „és egyenesen vezetlek”. Minden egyes zsidót egyenes háttal, felemelt fővel vezet majd az Örökkévaló az igazi és teljes megváltás alkalmával és kivezet minket, és elsősorban az Izrael Földjén élő zsidókat ebből a száműzetésből. És a végső és teljes megváltással lehozza a földre az Égi Királyságot nagyon hamar, ámen, legyen ez az Örökkévaló akarata.”

Fotó: Pixabay

Megszakítás