3333 éve kaptuk a tízparancsolatot

Négy darab hármas számjegy – ennyi évvel ezelőtt kaptuk a Tórát. Ennyi év telt el azóta, hogy egységes nemzetként álltunk a Szináj-hegy lábánál és elfogadtuk a Tórát. Egy további hármas számjegyet is hozzátehetünk ehhez a szép sorhoz, hiszen sziván, amikor mindez történt, a harmadik a tórai hónapok sorában.

De miért is érdekes ez a 3333-as szám? Azt mondja a Talmud (Sábát 88a):

Áldott legyen a Könyörületes, aki háromszoros Tórát adott egy háromszoros nemzetnek egy harmadik gyermek által, három napnyi készülődés után a harmadik hónapban.

Mit is jelent ez az ötszörös hármas?

  1. Az Írott Tan három részből áll: Torá (Mózes öt könyve), Neviim (Prófétai könyvek), Ktuvim (Iratok). Ez a három adja ki a zsidó Bibliát, a részek nevéből alkotott betűszóval a Tánáchot.
  2. A zsidó nép kohénokból, lévikből és az összes többi zsidóból (Jiszráel) áll.
  3. Mózes, aki lehozta nekünk a tízparancsolatot, szüleinek, Jochevednek és Ámrámnak harmadik gyermeke volt Mirjám és Áron után.
  4. Isten megparancsolta a népnek, hogy három napon át készülődjenek a tóraadásra, vagyis a Tórát a harmadik napon adta át.
  5. Sziván, ahogy fent is mondtuk, a harmadik hónap.

Amint látjuk, a Tóra és a hármas szám között szoros kapcsolat áll fenn. Így vagyunk ezzel a talmud tanulmányozása során is, ahogy Jismáel rabbi mondja egy Brájtában:

Két mondat addig mond ellent egymásnak, amíg nem jön egy harmadik és nem oldja fel a köztük levő ellentmondást.

Vagyis: a Tórában számos ellentmondás található. Ezek azonban jelentést hordozó és fontos ellentmondások és arra várnak, hogy a szövegben a kulcsot fellelve, feloldjuk őket. Amikor a tágabb értelemben vett Tórát, vagyis a szóbeli Tant tanuljuk, akkor nem aszerint válogatunk, hogy melyik véleményt szeretjük és melyik nem tetszik nekünk, hanem azt kérdezzük: miért véli ez a bölcs így, és miért gondolja a másik éppen az ellenkezőjét? Tudnunk kell, hogy akkor is, ha a bölcsek nem értenek egyet, mindkettejüknek igaza van és kell lennie egy harmadik útnak, ami mindkét véleménynek eleget tesz és elsimítja hozza az eltéréseket.

Gondoljunk csak a zsidó hagyományra: azt akarjuk, hogy a világ változzon, haladjon a célja felé, ugyanakkor az elmúlt 3333 évet csakis azért élhettük túl, mert a Tóra a változások fölött áll, soha nem változik. A Tóra szövege soha nem avult el, mindig érvényes és jelenvaló. A Tórát nem kell változtatnunk aszerint, hogy hol és mikor élünk. Nem kell saját képünkre alakítanunk, inkább azt a kérdést kell feltennünk: hol található meg ennek az adott pillanatnak, vagy eseménynek a kulcsa a Tórában? És mivel a Tóra isteni tanítást ad át nekünk, ha elég sokáig keresgélünk, meg is találjuk azt a kulcsot, mely a minden korra és helyre érvényes bölcsesség ajtaját megnyitja előttünk.

Az élő szervezet azért maradhat fenn, mert adaptálódik a körülményekhez, ugyanakkor nem adja fel önmagát. Sejtjei, DNS-e, belső motivációi arra irányítják, hogy saját magából merítsen és újuljon meg a saját törvényei alapján. De míg az élőlényeknek megvannak a maguk határai, a Tóra nem ismer határokat. Ugyanolyan pontosan lehetett alkalmazni a pusztában, nomád körülmények között, mint az izraeli mezőgazdasági településeken, akkor, amikor európai, vagy arab országokban voltunk kereskedők és az elmúlt kétszáz év hihetetlen tempójú iparosodási folyamatában. Minden korban és a világ minden pontján ugyanazt az 53 hetiszakaszt és ugyanazt a 613 parancsolatot tanuljuk és gyakoroljuk. Mindig ez a kiindulópontja annak, hogy hogyan alkalmazzuk a Tórát az adott korszakra és helyszínre. De maga a Tóra soha nem változik. A Tóra örök érvényű, mert bármilyen körülmények között megállja a helyét: azt mondja a múlt: »Mindig így csináltuk«. Azt mondja a jelen: »De a világ mára megváltozott«. A Tóra pedig egy harmadik utat kínál: »Engem nem kell megváltoztatnotok. Sajt magatoknak kell változnotok, hogy engem jobban megérthessetek. Keressetek bennem még mélyebben és mélyebben annál, mint ahogyan eddig megértettetek… Ott találjátok a jövőbe vezető utat, ha szorosabban, a szívetekhez még közelebb tartotok engem.«

Nézzük tovább, hogyan kapcsolódik a Tóra még szorosabban a hármas számhoz. A Tóra első szava: berésit, kezdetben. Ennek első betűje a héber ábécé második betűje, a bet. Ennek több magyarázata van, hogy miért éppen a második betűvel indul a Tóra. Az egyik oka az, hogy a világban minden a kettes számról szól: ég és föld, test és lélek, jó és rossz, élet és halál. A kimondott szónak mindig van ellentéte, a létező tárgyak mind lehetnének nem létezők is. Akármi is történik, minden hang, látvány és esemény visszabontható két alapvető elemre. Bináris világban élünk. A Tóra azonban egy harmadik lehetőséget kíván és azt mondja, hogy az eget és a földet ugyanúgy Isten teremtette és ugyanaz az Isten adott nekünk testet, aki lelket is és életet, aki halált is.

 Tóraadás (Sarajevói hágádá, XIV. század)

Isten jónak látta a teremtést és a mi feladatunk a dolgok belső igazságának megtalálása, mert ez az út vezet a harmóniához. Ez az út a Tóra, a harmadik út. Ha gonoszságot és szenvedést látunk, ne meneküljünk előle, hanem tegyük helyre. Nem kell elnyomni testi vágyainkat, csupán megszentelt módon kell azoknak teret adnunk. Még az egónak is helye van, hogy az ember felelősséget vállalhasson általa. Ez a Tóra útja: nem az a feladatunk, hogy egyszerűen megszüntessük a gonoszt, vagy hogy jót tegyünk, hanem az, hogy békét teremtsünk minden, Isten által teremtett létező között, még saját életünk ellentmondásai között is.

Sávuotkor, sziván hónap 6-án ünnepeljük a tóraadást. Hogyan lehet egy ilyen csodálatos dologról megemlékezni? Gondolhatnánk, hogy ez az év leginkább spiritualitással átitatott napja, melyen nem foglalkozhatunk olyan hétköznapi szükségletekkel, mint az evés, az ivás, vagy az alvás. Amikor a Tóra megemlíti sávuot ünnepét, azt mondja: az ünnep neked és érted van, ünnepelj és élvezd az ünnepet. A Tóra a legmagasabb szintű spiritualitást egyesíti a fizikai úttal. Mert valójában mindezek eredője egy. Amikor Tórát tanulunk, rendszeresen találkozunk egymásnak ellentmondó gondolatokkal. Ha másokkal együtt tanulunk, időnként óhatatlanul előfordul, hogy a korábbi véleményünk és felfogásunk bizonyos dolgokkal kapcsolatban megváltozik és be kell ismernünk, hogy tévedtünk.

A Tóra nemcsak rögzíti és megőrzi a hagyományt, de lehetőséget nyújt a változásra és a fejlődésre is. A valódi fejlődés azonban nem a korábbi értékek megtagadását jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, azok mélyebb megértését, a folyamatosságot, a harmóniát.

Jelentőségteljes ünnepet kívánunk!

zsido.com

Forrás: chabad.org

 

  • Küldés emailben