Jeruzsálem egykori központi piacterét találhatták meg izraeli régészek. Erre egy kőből készült folyadékmérő tábla napvilágra kerüléséből következtettek. Az eszköz feltehetően a piacot irányító tisztviselőhöz, görögül az agoranomoshoz tartozott, akinek feladata volt többek között a kereskedelem során használt súlyok és mérőeszközök felügyelete.

Az eszközzel elsősorban bort és olívaolajat mértek. Befogadóképessége megfelelt a korban használatos egységnyi mennyiségnek. Miután a benne lévő üreg megtelt, a folyadékot áttöltötték a vevő edényébe, aki így biztos lehetett benne, hogy valóban a megvásárolt mennyiséget kapta meg.

Az agoranomos funkció a hellenisztikus korban honosodott meg a Szentföldön, s a Makabeusok könyve is említést tesz róla: “Jeruzsálemben konfliktus volt Chonjo, a főpap és Simon [az uralkodó] között az agoranomia tisztsége körül, s ez vezetett a polgárháború kirobbanásához”. Josephus Flavius szintén írt az agoranomusról és a központi piac működéséről is.

A mérőasztalt egy még feltárás alatt álló, kikövezett, négyzet alakú, központi elhelyezkedésű téren találták, számos, kőből készült súly társaságában. A tér a Siloách medencétől a Templomhegyig vezető zarándok út mentén található, a mai óváros falain kívül eső, Jeruzsálem legősibb részének számító Dávid városa területén.

“A standard folyadékmennyiség megállapítására szolgáló kőtáblából, illetve a környezetében talált súlyokból arra következtetünk, hogy ezen a területen élénk kereskedelmi tevékenység folyt, talán itt helyezkedett el a piactér” – mondta Ári Lévi, az Izraeli Régészeti Hatóság munkatársa.

A jelenleg a földfelszín alatt öt méterrel húzódó, az egykori jeruzsálemi Szentélyhez vezető főút nyolc méter széles és hatszáz méter hosszú. Két oldalán üzletsor állt, melynek épületei kétemeletesek is lehettek. Az ország minden részéből, sőt külföldről is a szent városba érkező zarándokok mindent beszerezhettek itt, a mindennapi élethez szükséges dolgoktól kezdve egészen az áldozati állatokig.

Az utat a római uralom alatt építették, a polgári időszámítás szerinti 20 és 30 között. Erre az út kőburkolata alatt talált száz pénzérme kora utal. Az út nem sokáig szolgálta a jeruzsálemieket. Negyven évvel később, amikor a rómaiak lerombolták a Szentélyt és az egész várost, a főút és a piactér is megsemmisült. Az útra zuhant, nagy mennyiségű törmelék azonban remek állapotban őrizte meg a pusztulás-korabeli állapotokat, és ez ma nagy segítséget jelent a régészek számára.

Kőből készült mérőasztalt korábban csak két helyszínen találtak Izraelben: egyet a jeruzsálemi óvárosban, egy másikat pedig a Jeruzsálem északi részén fekvő Suáfát negyedben. A Római Birodalom egykori nagyobb városaiban azonban számos ehhez hasonló mérőeszköz került elő ebből a korszakból. A Talmudban is találunk említést a piacfelügyelőről, aki Jeruzsálemben csak a súlyokért és mérőeszközökért felelt, Babilóniában viszont joga volt meghatározni az árakat is.

zsido.com

Forrás: TOI