210 évvel ezelőtt, 1813-ban ezen a napon hunyt el Freida rebecen, az Álter Rebbe lánya. Freida okos és rendkívül istenfélő nő volt. Az 1760-as évek első felében született az Álter Rebbe első gyermekeként. Apja, a Chábád hászidizmus alapítója és első rebbéje különösen szerette őt, és nem egyszer előfordult, hogy külön az ő számára tartott hászid értekezést, olyannyira, hogy amikor öccse, DovBer rabbi, a későbbit második rebbe hászid magyarázatot akart hallani vagy egy nehéz kérdésre kereste a választ, néha Freidát kérte meg, hogy kérje meg apját, hogy magyarázzon neki, ő maga pedig elrejtőzött és úgy hallgatta. Freida rebecen néhány hónappal apja halálát követően hunyt el, és közvetlenül apja mellett temették el az ukrajnai Hadicsban.
Egy alkalommal DovBer rabbi arra kérte Freidát, hogy tegyen fel az apjuknak egy kérdést a főpapok ruházatának spirituális vonatkozásaival kapcsolatban és DovBer az ágy alá rejtőzve hallgatta, amint az Álter Rebbe az egyes ruhadarabok mély értelméről értekezik. Csakhogy valami oknál fogva az Álter Rebbe meg sem említette a főpapok övét. DovBer rabbinak sikerült felhívnia magára az ágy alól nővére figyelmét, és a saját övét lebegtetve értésére adta, hogy kérdezzen rá az öv fontosságára. Amikor Freida rebecen rákérdezett, Sneur Zálmán rabbi így szólt:
„Ez a kérdés minden bizonnyal a fiamtól származik, aki az ágy alatt rejtőzködik és akinek azonnal el kell hagynia a szobát!”
DovBer rabbi kimászott az ágy alól és kiment.
Freida rebecen Élijáhu Klucker rabbihoz ment feleségül. Egyik fiuk, a kremencsugi Áháron Zaszlavszki rabbi felesége nem volt más, mint Chájá rebecen, a breszlávi Náchmán rabbi lánya. Az éles eszű és briliáns gondolkodású Freida azonban fizikailag mindig is törékeny és beteges természetű volt. Apjának 1812 telén bekövetkezett halála után a szokásosnál is inkább legyengült. Amikor érezte, hogy utolsó napjai következnek, magához hívott néhány hászidot és arra kérte őket, hogy halála után vigyék majd Hadicsba és ott helyezzék apja mellett végső nyugalomra. A hászidok nem tudták, mitévők legyenek, és hogy szabad-e egy nőt egy férfi mellé temetni.
Néhány nappal később, 1813-ban, sziván hó 16-án Freida rebecen ismét magához hívatta a hászidokat. Teljesen felöltözve találták őt az ágyban. Arra kérte őket, hogy álljanak körbe az ágy körül, és amikor ez megtörtént, elkezdte mondani az Elokáj nesámá kezdetű, a reggeli imában elhangzó imádságot: „Istenem, a lélek, melyet belém helyeztél, tiszta, te teremtetted, te alkottad, te lehelted belém, te őrizted meg bennem…” Amikor azokhoz a szavakhoz ért, hogy „és végül te veszed el tőlem”, akkor a levegőbe emelte a karját és így kiáltott: „Apám! Várjon, jövök!” És meghalt.
A hászidok tudták, hogy egy ilyen módon elhunyt személy kívánságát teljesíteni kell, de még így sem érezték helyénvalónak a dolgot. A temető felé haladtukban elértek egy útelágazásig, az egyik út Kremencsug (Kremencsuk, Ukrajna) felé vezetett, a másik Hadicsba. Úgy döntöttek, hogy elengedik a kantárt, és ott temetik el, ahova a lovak viszik őket. A lovak Hadicsba mentek. Freida rebecent kívánsága szerint közvetlenül apja mellett helyezték végső nyugalomra. Sírjuk a mai napig látogatható.
Címlapkép: chabad.org