Hétfőn kezdődött elul hónap, amit sokszor a „megtérés havának” is hívunk. Egyes közösségek már ettől a naptól kezdve Szlichot imákat mondanak, míg mások, így a hazai közösségekben is Ros hásáná előtti szombattól és a tíz bűnbánó napban, a korai órákban mondjuk. Ez alkalomból Izrael nemzeti könyvtára bemutatta a Szlichot imakönyvek ritka példányát, amely az askenázi rítus szerinti összeállítás legrégebbi, ismert nyomtatott változata.

A most bemutatott Szlichot – közösségi imák összessége, melyekben arra kérjük az Örökkévalót, hogy bocsássa meg az elmúlt évben okozott bűneinket – könyvecske 1475-ből származik és Meshulam Cusi Rafa nyomtatatta ki Padova közelében, egy kis olasz városban, Piove Di Sacco-ban. Piove Di Sacco a régió egyik első olyan városa volt, ahol zsidók élhettek. Már 1373-ból ismerünk a városból zsidó pénzkölcsönzőket, akiknek a száma megtöbbszöröződött, miután 1455-ben Padovában betiltották ezt, s így bankárok tucatjai költöztek Piovébe.

Meshulam Cusi Rafa egy német származású orvos volt, aki más akkori nyomdásszal ellentétben nem kizárólag a tudományos szövegekre összpontosított és úgy döntött, hogy héber könyvek kiadásával is foglalkozni fog. Az általa kiadott Szlichot a legrégebbi héber imakönyv, melyet mindössze 21 évvel azután adtak ki, hogy Gutenberg kinyomtatta az első Bibliát.

Cusi az askenáz rítus szerint nyomtatta a könyveit, és sok héber könyvet tervezett kiadni, azonban korai halálával „csak” a Szlichotnak és a Jákov ben Áser, a Báál háTurim háláchikus munkájának egy részének a kinyomtatását érhette meg. Munkáját özvegye, Devorah és két fia Solomon és Mose folytatták – mondta dr. Joel Finkelman, az izraeli nemzeti könyvtár kurátora.

A kurátor Finkelman hozzátette, hogy Devorah tisztában volt a nyomtatás mesterségének művészetével és valós segítségére lehetett férjének, majd később ő vezette a nyomdát is. A könyvtár birtokában lévő kiadvány előlapjának tanulsága szerint azt két nő használta, az egyik „Eszter bát R. Áser”, aki hangsúlyozta, hogy az embernek rá kell írnia a nevét a könyvére, hogy senki se állíthassa azt a „piacról”, hogy az a sajátja lenne. A könyv végén pedig található egy későbbi felirat, mely szerint azt „Lifheit bát R. Áser Shalit” használta.

Dr. Finkelman elmondta, hogy sajnos semmit nem tudunk a két nőről, de nyilvánvalóan nagyon fontos volt számukra a Szlichot mondása Ros hásáná és Jom kipur előtt. A nem-zsidó cenzor egyébként törölt néhány – szerintük gúnyos – mondatot, de azt a könyv használói a margóra felírták, így azok az eredeti szöveggel tudták mondani (lásd a fenti képet).

A könyvtár sok más incunabulát, vagyis ősnyomtatványt őriz még, így hágádákat és ünnepi machzorokat is.

Forrás: www.vinnews.com