A Sász Chevra – Vasvári Pál utcai zsinagóga története.

 

A Pesti zsidó közösség kialakulása 1783–1857

Pest városa a török kiűzése után1686-tól el volt zárva a zsidók elől, akik csak időlegesen, nappalra léphettek a városba. II. József türelmi rendelete nyomán 1783. május 27-én megnyíltak a kapuk a zsidók előtt, akik addig Óbudán éltek. 1787-ben a közösség már 114 lelket számlált. A kezdeti időben a pesti zsidók még mindig a Münz Mózes rabbi (1750-1831) által vezetett óbudai hitközséghez tartoztak, mivel a rabbi minden erejével akadályozta, hogy a Pestre áttelepült közösség önállósodjon.

Időközben a zsidók hivatali engedélyt kértek és kaptak, hogy Pesten zsinagógát alakítsanak melyhez 1796-ban helyiséget béreltek Orczy József bárótól, a mai Madách tér helyén. Az itt álló, Orczy-háznak nevezett tömb adott otthont elsőként a pesti zsidóknak, amit Orczy zsinagógaként ismertek. Ekkor döntöttek úgy, hogy elszakadnak Münz rabbitól, és hatósági engedélyt szereztek rabbi kinevezésére is. Elsőként az óbudai születésű Wahrmann Jiszráél rabbit (született 1755) nevezték ki, aki 28 éven keresztül állt a közösség élén, egészen 1826. június 20-án bekövetkezett haláláig.

1799-ben már 2000 zsidó élt Pesten, ám számuk rohamosan nőtt. Ez idő alatt már működött Pesten egy bét din (rabbinikus bíróság). Wahrmann rabbi halála után rögtön reform közösség alakult Pesten, ahol a bécsi Mannheimer-féle rítus szerint imádkoztak.

1835-ben új rabbit választottak, Schwab Löw (1794–1857) személyében, aki 1837-től kezdve Óbuda rabbija is volt. Schwab rabbi a pozsonyi jesiva tanítványa volt, tóratudását senki nem kérdőjelezte meg, ugyanakkor köztudott, hogy idejét megosztotta az Orczy házban működő reform zsinagóga és az ugyanott található konzervatív zsinagóga között.

 

A Sász Chevra alapítása és célja

A Budapesti Talmud-Egylet (Sász Chevra) 1842-ben alakult, Fleishman Ede (Mojse) és Taub Gusztáv (Gedáljá) vezetésével, akik az egylet első elnökeiként „minden idejüket és vagyonuk nagy részét az egylet céljaira áldozták”1

Egy 1897-ben a Belügyminisztérium által jóváhagyott, magyar nyelvű alapszabály második paragrafusában részletesen fejtik ki az egylet célját: „A szentírás tanulmányozása képezi az izraelita-vallás alapját; tehát minden egyes izraelitának szent kötelessége az, hogy a Talmud-tanulmányt nemcsak az iskolákban, hanem a felnőttek közt is lehetőleg elősegítse. Majdnem mindegyik nagyobb izr. hitközségben találhatni oly nyilvános tanintézetet [báté midrásim], melyben mindenkinek alkalma nyílik egyrészt Talmud-tanulmányra, másrészt pedig arra, hogy a nap egy részét nyilvános vitaelőadások meghallgatása által, a szent-Thora tanának elsajátítására fordítsa. Mennyivel inkább megkívánható tehát, hogy Magyarország fő- és székvárosában, hol a hitsorsosok oly szép számban laknak, egy oly intézet létezzék, mely a fent körülírt szent célnak teljesen megfeleljen.

Ezekből kifolyólag az egylet feladatául tűzte ki.

a) hogy fenntart egy – egyúttal imaházul is szolgáló – tanintézetet [bét hámidrás] és egy a szent czélnak megfelelő könyvtárt […]

b) két elsőrangú Talmud-tudóst alkalmaz állandóan. Ezek közül az egyik az u. n. Schasz rabbi – ki egyúttal szellemi feje az egyletnek – kö­te­les naponként reggel [], este [] Talmud előadásokat a megfelelő magyarázatokkal [] tartani; a másik pedig arra köteleztetik, hogy esténként bibliai-előadásokat tartson a Raschi-magyarázatokkal […].

c) hogy az izraelitáknak már ősidők óta az elhaltak lelkiüdvéért „szokásos vallási functiok” u. m. a tanulás utáni imádkozás, kadischmondás és a halotti mécs meggyújtása [hádlákát nér nösámá] elhalálozás évfordulójának megtartására [járcájt]. Az emlékünnepély [házkárát nösámot] a három a nagy ünnepkor az elhalt egyleti tagokért az egyleti imaházban végeztessenek.

d) segélyezi az olyan szűkölködő talmudistákat, kik az előadásokat [siurim] naponként rendesen hallgatják […].

e) egyúttal arra iparkodik, hogy a kevésbé tehetős szülők gyermekei, ki a felsőbb héber tudományokat el akarják sajátítani, ingyenes oktatásban részesüljenek”.

 vasvari-2

A Sász Chevra mûködése

„Ekkor még nem volt Pesten orthodox hitközség és a Sász Chevra volt a konzervatívok egyesülete… A Budapesti Talmud-Egyletből indult ki annak idején a mozgalom, mely a budapesti orthodox hitközség megalakítására vezetett” – olvasható a Magyar Zsidó Lexikonban2.

A Pesti hitközségtől való függetlenség nagyon fontos része a történetnek. Így ír erről Büchler Sándor3: „A hitközség 1830 óta hatóság útján betilttatta a sok botrányra, rendetlenségre alkalmat adott ma­gán­is­tentiszteletek tartását” és egy fedél alá gyűjtött össze mindenkit az Or­czy-házban.  Az intézkedés azonban proaktívnak bizonyult: A konzervatívok magától értetődően nem akartak beletörődni ebbe a döntésbe, valószínűleg ezért alakították meg 1842-ben a Sász Chevrát.

Az egylet alapszabályában feltűnhet, hogy az hosszasan részletezi a tanulási célokat, és mindösszesen egy fél mondatban becsempészve írja, hogy egyébként még zsinagógaként is szolgál majd az épület: „…az egylet feladatául tűzte ki, hogy fenntart egy – egyúttal imaházul is szolgáló – tanintézetet…”. Ez azt a benyomást kelti, hogy a valódi cél egy független közösség létrehozása volt, és ezt elrejtendő hangsúlyozták annyira, hogy ez egy tanulási egylet, ami csak mellékesen funkcionál zsinagógaként.4

A Miros curim5 azt is írja Sussmann rabbiról, hogy „ezzel a munkájával sikerült lefektetnie a pesti ortodox hitközség alapjait, ami lassan kifejlődött. Neki köszönhető, hogy idejött [1879-ban] első ortodox rabbinak rokona, Szofér Chájim rabbi (1822–1886), a Mácháne Chájim című könyvek szerzője, mivel ő maga nem fogadta el az ortodox hitközség felkérését, hogy vállalja el annak a rabbiságát.”

A Budapesti Talmud Egylet autonóm, minden hitközségtől független testület volt, mely a tagdíjakból tartotta fenn magát, amiért cserébe bizonyos jogosultságokat, „benefíciumokat” biztosított a tagjainak. A belépési díj és az éves tagdíj befizetése után a tagokért imádkoznak, ha megbetegszenek, gyászimát szerveznek haláluk esetén és mázkirt mondanak értük ünnepeken a haláluk utáni húsz évben. Aki azt akarja, hogy sose járjanak le ezen jogai, vagyis azt az „egylet fennállásának tartamára ki akarja terjeszteni”, egy plusz összegért ezt is biztosíthatta. Az egylet vezetőségét ezek a jogok örök időkre megilletik, és különleges jogai vannak azoknak, akik alapítványt hoznak létre az egylet javára.

 

A Sász Chevra elsõ rabbija

Ennek a közösségnek az első vezetője Sussmann-Szofér Benjámin Wolf (1826–1898) volt, aki korábban több más hitközség rabbijaként szolgált6. Sírfelirata alapján arra következtethetünk, hogy feltehetőleg 1869-ben kezdte szolgálatát Pesten. Fia Sussman Efrájim Fisel (1867–1942), a későbbi pesti ortodox rabbinátus feje azt írja előszavában7, hogy Magyarország vezető rabbijai voltak azok, a fent említett Schreiber Benjámin rabbival az élen, akik szorgalmazták, hogy őt nevezzék ki rabbinak a Sász Chevra élére. A pozsonyi rabbi támogatását, és a közösség és a rabbija iránti nagyrabecsülését három, 1871-es kelt levele is alátámasztja8.

Löffler Sámuel Benjámin feljegyzéseiből kiderül9, hogy a Sász Chevra először a Szerecsen utcában (ma Paulay Ede utca) volt, az egyletet alapító Fleishman Ede házában. Csak később, 1887-ben készült el az egylet nagyzsinagógája, és ekkor költözött át a ma is működő Vasvári Pál utcai épületbe.

Az Egylet rabbijai között olyan nagynevű tudósokat és vallási vezetőket találunk, mint Sussman Szofer rabbi (1853–1902), Sussman Benjámin rabbi unokaöccse és utódja, Herskovits Jechiél Michel rabbi (meghalt 1928-ban) és Herskovits Dávid Elijáhu rabbi (1890–1984), aki a Kasztner-vonaton menekült el Magyarországról.

vasi

Az autonómia átmeneti elvesztése

A II. világháború pusztítása nyomán az Egylet életében is komoly változások történtek. Az épületben rövid ideig jesiva is működött, noha a zsinagóga rabbija a háború alatt elhagyta az országot.

Végül 1949-ben a Budapesti Talmud Egylet, mely egykor lehetőséget adott arra, hogy a konzervatív zsidók elkülönüljenek a reform irányzatok követőitől, rákénysze­rült, hogy feladja autonómiáját. Az állam­ha­talom megszüntette az önálló vallási egyesületek működését, így a közösség rend­kívüli közgyűlésen döntött arról,  hogy melyik hitközségbe olvadnak be: „a ha­tározatukkal egyszersmind az egylet vagyonáról is döntve […] kizárólag az addigi célkitűzése és a konzervatív vallási irányzat szigorú betartásának feltételével döntött a Pesti Izraelita Hitközségbe történő beolvadásáról.” – áll a Frankl Lajos alelnök által vezetett gyűlés jegyzőkönyvében. Ezzel 1950. január 26-án a Budapesti Talmud Egylet (ma már szerencsére bátran mondhatjuk, hogy átmenetileg) megszűnt.  

A zsinagógában azonban nem szűnt meg az élet, és a közösség folyamatosan működött. A közösség élén többen váltották egymást Kohlman Nándor rabbi, Dr. Schweitzer József és Domán István neológ rabbik személyében.

 

Úton a „konzervatív célkitûzések” felé

1992-ben a Magyarországra visszaköltözött Oberlander Báruchot választották a közösség rabbijává. Oberlander rabbi hozzálátott, hogy visszahozza a közös­ség életébe a „folyamatos tanuláshoz” kap­csolódó hagyományt. 1998-ban Pesti Je­siva néven hozott létre egy azóta is sikere­sen működő Talmud-iskolát.

A kezdeti nehézségek után Oberlander rabbit hamart megkedvelték a közösség tagjai, ahogy arról egy 1995. március 12-i jegyzőkönyv is tanúskodik: „A hozzászólók Besnyő Miklós és Rudas Ferenc díszelnök urak megjegyezték… [hogy] kimondottan megkedvelték Oberlander rabbit, nagyrabecsülik erőfeszítését a templom érdekében, hogy fiatalok és vendégek állandó jelenléte biztosítja a templom életben maradását és a minjant”.

Az elmúlt 24 évben elérték, hogy minden nap van minjen a zsinagógában, sábeszkor háromszor is összegyűlnek. Folyamatos a Tóra-tanulás is: a fia­talok Faith Aserrel tanulnak nap, mint nap, olyan eredményesen, hogy többen izraeli jesivákba is felvételt nyertek. A hagyományos Talmud-tanuló csoportot Oberlander rabbi vezeti. 2003 óta pedig a Talmud Egylet alapszabályában rögzített két rabbi működik a zsinagógában.

boruch-0

 

A Budapesti Talmud Egylet újjászületése

A Vasvári Pál utcai templomkörzet egészen 2015-ig a Budapesti Zsidó Hitközséghez tartozott. Az évek során azonban többször volt surlódás a hitközség és az ortodox hagyományaihoz visszanyúló közösség között. A BZSH részéről gyakorta elhangzott, hogy nem tudják a zsinagógát fenntartani.

Így – ahogy 1949-ben – rendkívüli közgyűlésen a Vasvári zsinagóga közössége 2016. január 7. napján megszavazta a kiválást a BZSH-ból, valamint, hogy egyesületi formában, önálló hitközségként működnek tovább, visszatérve a Budapesti Talmud Egylet alapszabályának szellemiségéhez. A közösség anyagi támogatását az EMIH vállalta magára.

 

1 Magyar Zsidó Lexikon, 158. old.; 2 158. és 818. oldal; 3 A zsidók története Budapesten, Budapest 1901,  484. oldal; 4 Lásd még Szombat-Almanach az 5688. évre (1926/27), Somré Sábosz Bizottság, Budapest, 3. old.; 6 25. oldal; 7 Négy kötete jelent meg a Tórához való homiletikai magyarázatokkal: Chálifot Szimlot Binjámin címen (Paks, 1896–1901); 8 Chálifot Szimlot Binjámin 3. kötet eleje; 9 Zichron ávot 246. oldal.

 

A cikk az Egység magazin 88. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.

 

Megszakítás