Több mint száz, felbecsülhetetlen értékű, régi tóratekercset talált és azonosított a Nyizsnij-Novgorodi Lenin Könyvtár raktárában, ugyanabban az intézményben, ahonnan 2006-ban előbukkantak már Magyarországról elrabolt műkincsek.
Történelmi jelentőségű bejelentést tett ma délelőtti sajtótájékoztatóján Köves Slomó az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) vezető rabbija.
A II. világháborúban elrablott kincsekről sok szó esett a 90-es évektől Magyarországon, az állam 2000-ben bizottságot is létrehozott ezek visszaszerezésére. A nagyrészt holokausztáldozatok egykori tulajdonát képező műalkotások története csak részben ismert.
A kincsek többsége eredetileg olyan zsidó gyűjtők tulajdonát képezte, akik 1933 után pánikszerűen eladták őket, majd, ha tehették, elhagyták az országot. A tárgyak más részét a nácik egyszerűen elkobozták, mielőtt jogos tulajdonosaikat a koncentrációs táborokba hurcolták. A németek bevonulásával ugyanis a magyar zsidó honpolgárok már nemcsak jogaikat, vagyonukat veszítettél el, hanem puszta életük is veszélybe került. Az SS alakulatai Magyarországon, elsősorban Budapesten teherautóval megálltak egy-egy gazdagabb zsidó lakás, vagy villa előtt és az abban lévő értékeket, köztük értelemszerűen műalkotásokat is, elhurcolták. Ismerve a korabeli feljelentés áradatot, nyilvánvaló, hogy honnan tudták hová célszerű menniük.
Megint mások a „Kormánybiztosság a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételére és megőrzésére” nevezetű kormányzati szerv számára szolgáltatták be értékeiket. A, kultuszkormányzat indoklása szerint azért szedette össze a zsidók tulajdonában levő műkincseket a kormánybiztos útján, hogy azokat a rabló németek elől megmentse és alkalomadtán a zsidóságnak visszajuttassa. Erre természetesen sosem került sor.
A kormánybiztosság a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételére és megőrzésére hivatalos zárcímkéje A címke Ferenczy Károly e cikkben reprodukált festményének hátoldalán látható.
A második világháború vége felé a szövetségi hatalmak előrenyomulása miatt a náci vezetők egyre délebbre kényszerültek húzódni, rablott műkincsgyűjteményeikkel együtt. A háború végére a romokban heverő Németország bunkereiben, kastélyainak és kolostorainak pincéjében, és több mint ezer egyéb tárolásra alkalmas épületben mintegy 5 millió különböző műtárgy rejtőzött. A német hadseregnek külön osztaga volt a műkincsek begyűjtésére.
1945 után a bevonuló szovjet hadsereg bár visszaadta a gettóba zárt vagy elhurcolt zsidó emberek életét, ám értéktárgyaikat ugyanúgy elvitték, mint a németek. Sőt, még a németek által elvitt tárgyakat is elvitték Németországból a szovjet egységek. A Magyarországról összegyűjtött értékeket pedig egy létesítendő Sztálin Múzeum alapjául szánták.
A régi berlini követelésre, hogy Moszkva adja vissza azokat a műkincseket, amelyeket a második világháborúban a Vörös Hadsereg vitt el Németország területéről, a válasz az volt, Európa ezekkel a műkincsekkel fizet a felszabadításért, valamint azért a pusztításért, amelyet a Wehrmacht végzett a második világháborúban.
Kevésbé ismerets, hogy az elhurcolt műkincsek közt számos, nagy értékű judaika volt, amely tulajdonosán kívül a közösség számára is felbecsülhetetlen, eszmei értékkel bírt. Ezek hollétéről senki nem tudott, senki nem látta őket. Köves Slomó először egy éve, kutatóként fedezte fel a Lenin könyvtár leltárkönyvében a 103 tóra adatait. Ilyen jelentős judaika gyűjtemény megtalálásra re korábban nem volt példa. A tekercsek visszaadására Köves már egy évvel korábban, a prágai ESLI (European Soah Legacy Institut ) konferenciáján is felhívta a figyelmet, így a tóratekercsek visszajuttatását mind a magyar, mind az amerikai külügyminisztérium támogatta. Az orosz kárpótlási törvény három olyan esetet ismer, amikor a háborús javakat vita nélkül vissza kell szolgáltatni.
1. ha az egykori tulajdonos a nácizmus üldözöttje volt
2. ha a műkincs szakrális, vallási célokra használatos
3. ha az egykori tulajdonos harcolt a nácizmus ellen
A most megtalált gyűjtemény mindhárom feltételnek megfelel, így visszaszerzésükre minden esély megvan. Igaz, Oroszországban csak a tekercsek kerültek elő, a hozzátartozó értékes díszeket, mutatókat és egyéb judaikákat még össze kell szedegetni amerikai és európai múzeumokból. Az EMIH nemzetközi segítséggel vállalja a gyűjtemény restauráltatását, hazahozatalát, majd amerikai, magyar és izraeli helyszíneken rendezett kiállításokon történő bemutatását.
A tóra
A tóra Mózes öt könyvének pergamen tekercsre, lúdtollal, kézírással megrajzolt szövege. A templom és a zsidó közösség legnagyobb értéke, a keleti fronton található frigyszekrényben tartják, utalva a jeruzsálemi szentélyre, ahol a frigyláda és Mózes kézzel írott tórája szintén a keleti falnál lévő szentélyben volt elhelyezve. Hetente olvasnak fel belőle, úgy, hogy egy év alatt közösen végigolvassák, majd rögtön újra kezdik a szöveget. Mivel szentként tisztelt irat, kézzel nem is érintik, hanem mutatóval kísérik az olvasást, és felöltöztetik a tekercset. Talán ezért is volt megrázó látni a Lenin könyvtárban készült felvételt, amelyen a leltárkönyvet a könyvtáros óvatosan, fehér kesztyűben lapozgatta, miközben az értékes tekercsek kibontva, egymásra dobálva hevertek egy piszkos raktárhelyiségben.