A diákok kinyomozták a pénz tulajdonosát és személyesen adták át neki. Nem sokkal később egy idegen éppen ekkora összeget adományozott az intézménynek – írja az anash.org.

Mose Heller rabbit, az izraeli Kiriját Gátban működő Tomchéj Tmimim jesiva tanárát sokszor keresik fel bonyolult talmudi kérdésekkel. Így tett két diákja is, akik valami egészen különleges dologra bukkantak egy régi talmudkötetben. Ezúttal azonban nem valamilyen nehéz fogalom vagy hosszadalmas eszmefuttatás okozta a problémát, hanem egy köteg pénz, egész pontosan ezer dollár. A bankjegyekre egy olyan kötetben találtak rá a diákok, melyet egy adományozó juttatott el az intézménybe. A kérdés az volt, hogy mi a teendő a talált pénzzel?

Először az adományozót kellett felkutatni. Szerencsére az egyik rabbi emlékezett rá, hogy a közeli Lehávim településről érkezett az illető a könyvekkel és némi nyomozás után rá is bukkantak. Heller rabbi először telefonon kereste meg és megkérdezte tőle, hogy tud-e valamit a pénzről.

„Régen szokásom volt a Talmud lapjai közé rejteni a pénzemet, de nem rémlik, hogy valaha is hiányoltam volna ezer dollárt”

– mondta az Eliáz névre hallgató idős férfi.

A rabbi ekkor leült a két diákkal, Lévi Ben-Máászal és Mendi Szolomonnal és elmondta nekik, hogy ilyen esetben, amikor az egykori tulajdonos megfeledkezik arról, hogy elvesztette azt a tárgyat, melyet mások megtalált, a megtalálók nem kötelesek visszaszolgáltatni azt, hiszen a tulajdonos tulajdonképpen lemondott az elveszett tulajdonáról, azonban mégis tanácsos szigorúbban venni a dolgot és visszaadni a pénzt. A rabbi és a két fiú tehát fogta a bankjegyeket és ellátogatott Eliázhoz.

„Nagyon barátságosan fogadott minket. Még egy kipát is a fejére tett a tiszteletünkre”

– lelkendezett a rabbi. A találkozó másfél órán át tartott, melynek során Eliáz elmesélte vendégeinek az élettörténetét. 1939-ben született a litvániai Kaunasban (Kovno), ahol akkoriban igen jelentős zsidó közösség élt. Édesapját, Eliezer Levin rabbit azonnal meggyilkolták a német bevonuláskor. Édesanyja, Hadasza, gettóról-gettóra vándorolt vele, míg végül egy apácakolostorban biztonságba tudta helyezni fiát. A háború után visszatért, hogy magával vigye a fiát, az apácák azonban nem akarták kiadni a gyereket. Végül, hosszas küzdelem után még is elengedték. Hadasza Izraelbe akart vándorolni fiával, azonban a háború viszontagságai annyira legyengítették, hogy hamarosan elhunyt. Eliáz meghatódva idézte fel a pillanatot, amikor utoljára mondta el haldokló édesanyjával a Smá Jiszráel imát. Eliáz végül egy cionista gyerekcsoporttal jutott el ősei földjére, ahol jogi tanulmányokat folytatott és végül bíróként futott be karriert. Felnőtt korában héberre fordította édesanyja naplóját, melyet a holokauszt idején vezetett és kiadta könyvként.

„Miután végighallgattuk ezt a megrázó történetet, felajánlottuk neki, hogy rakjon tfilint és mondja el a Smá Jiszráelt. Hatalmas átéléssel imádkozott, mintha jom kipur lett volna. Mindeközben megjelentnek a szobában az unokái is és megkérdezték, hogy mit csinál. Eliáz felesége elmagyarázta nekik, hogy mit látnak. Látszott, hogy őt is meghatja az ima”

– mesélte a rabbi.

Eliáz elmondta azt is, hogy egy ideig a jeruzsálemi Holokauszt Túlélők Intézetében tanult. Akkor vásárolta a jesivának ajándékozott talmudsorozatot. Amikor megjelent Even-Jiszráel Steinsaltz rabbi magyarázatokkal ellátott Talmudja, beszerezte az egész sorozatot, a régit pedig egy lubavicsi rabbinak adta, hogy vigye el egy olyan intézménybe, ahol hasznát veszik.

„Nagyon meglepődtem, amikor a Kiriját Gátban működő jesivából kerestek telefonon. Egy rabbi és két kedves diák látogatott meg, akikkel jót beszélgettem a Tóráról és a zsidó hagyományokról. Ha akarták volna, meg is tarthatták volna a pénzt, ezt a zsidó törvények is lehetővé teszik, ők azonban mégis visszajuttatták hozzám. Nagyon hálás vagyok nekik”

– mondta Eliáz.

A történet gyorsan elterjedt a jesiva diákjai között és eljutott sokakhoz a jesiván kívül is. Így eshetett meg, hogy egy teljesen idegen ember egyszer csak megjelent a jesivában és átadott ezer dollárt az intézmény javára, annyira meghatotta a diákok becsületessége.