Ha fiatalok írnak könyvet fiataloknak, abból csak jó sülhet ki – gondolhatnák. A Zsebkönyv a zsidónegyedről fiataloknak nagyon jó kezdeményezés, de azért még vannak hibái.

Tucatnyi, a zsidóság kultúráját ismerő és szerető fiatal vállalkozott arra a Zachor Alapítvány vezetésével, hogy fiataloknak szóló útikönyv formájában mutassa be a főváros legdinamikusabban fejlődő és jelenleg legfelkapottabb negyedét, a történelmi zsidónegyedet. (Bár Budapestnek ez a része sosem volt kizárólagosan zsidó rész, mára elterjedt lett a zsidónegyed kifejezés.) Bár a könyv címe és tegeződő hangneme szerint kifejezetten a fiataloknak szól, a szerzők a Zsidó Nyári Fesztivál keretében megtartott, csütörtöki könyvbemutatójukon elmondták, ezt a könyvet mindenkinek szánták, zsidóknak, nem zsidóknak, fiataloknak és öregeknek egyaránt. A cél és a kezdeményezés figyelemre méltó, és reményt is ébresztett, hogy ez majd egyféle fiatalos, szubjektív útikalauz lesz a zsidónegyedhez, de a könyv ezt a küldetését – már amennyiben ez volt neki – nem teljesíti. A könyv a magyarral egy időben angolul is megjelent, és lapozgatása közben úgy tűnik, valóban nem sokkal több egy színes zsebútikönyvnél.

Valami hiányzik

A zsidónegyed történetét bemutató, viszonylag részletes első fejezet és a hírességekről szóló rész mellett ugyanis a többi – első ránézésre – kissé felszínesre sikerült. Pedig a szerzők évekig dolgoztak a könyvön, kerestek, kutattak, írtak, fotóztak lelkesen, de mivel könyvüket alapvetően fiataloknak szánták, nem nagyon merték meghaladni egy általános iskolás tankönyv szövegi színvonalát, pedig belefért volna ebbe jóval több is. Így az egész kissé tankönyvszagú lett, oktatási célú könyvnek iskolás csoportok számára viszont kiváló. Csak remélni tudjuk, hogy sok tanár vállalkozik arra, hogy városi sétákra vigye a tanítványait, számukra egy ilyen könyv igen nagy segítség.

A könyvből leginkább talán a személyesség hiányzik, hiszen csupa olyan ember írta, aki ezer szállal kötődik a zsidósághoz és magához a negyedhez, akik városi túrákat vezetnek ezeken a helyeken, és az ember várná tőlük az apró titkokat. A könyvbemutatón megtudtuk ugyan, hogy hiába készítettek mélyinterjút a parókabolt tulajdonosával, mire a könyv megjelent, a bolt megszűnt, és szórakozóhely nyílt a helyén. A könyvben aztán ez a történet már nincs benne, pedig ennél jobban semmi sem szemlélteti ennek a negyednek a jelenlegi fejlődési irányát.  A régi műhelyeket bemutató fejezetben egyébként van néhány személyes sztori, jó lett volna az egész könyvben több ilyen. Mint ahogy megérdemelt volna egy nagy elemzést az is, hogy hogyan jött itt létre Európa legnagyobb szórakozónegyede. A legszínvonalasabb és legszínesebb rész a Hírességek című fejezet, itt megkapja az ember – illetve a kamasz – azokat a titkokat, amiért valószínűleg kézbe vesz egy ilyen könyvet.

Merre menjünk?

Összességében némileg az volt az érzésünk, hogy a könyv kisebb gyerekeknek túl sok, hiszen azokat nem érdeklik a könyv mintegy felét kitevő szórakozóhelyek és boltok, nagyobb gyerekeknek, azaz a „fiataloknak” azonban kissé kevés. Egy kamasz ennél sokkal nagyobb információmennyiséget is be tud fogadni arról, ami érdekli. A könyv szerkesztője, Szőnyi Andrea azonban azt mondta, nem akarták a hatalmas információmennyiséggel elijeszteni a gyerekeket, hiszen egy vastag, betűkkel teletömött könyvet sokan ki sem nyitnának. Miközben ők is azt tapasztalták, hogy az iskolás korosztály tudása és tapasztalata a zsidóságról elképesztően kevés.

Kicsit fájónak tűnik a sétaútvonalak hiánya, hiszen a szerzők maguk is vezetnek sétákat, néhány ilyen érdekes, titkos útvonal nagyon feldobta volna a könyvet. A legtöbb pontot a könyv azért kapja, mert maguk a szerzők fotózták, idejüket és energiájukat nem kímélve, és nagyon jó ötlet a végén a zsidószótár. Külföldieknek és gyermekeknek szánt, figyelemfelkeltő útikalauznak mindenképp megállja a helyét. Egy turistának vagy egy osztályfőnöknek bármikor, meleg szívvel a kezébe nyomnánk.

Forrás: Index.hu kgy

Megszakítás