Amerikát lázba hozta a napfogyatkozás. Vajon a zsidó hagyomány miként vélekedik a napfogyatkozásról, tulajdonít-e különösebb jelentőséget az égi jelenségnek?
A Talmud így ír: „Amikor az égitestek megsérülnek, az egy rossz előjel a világ számára. Mihez hasonlítható ez? Egy hús-vér királyhoz, aki lakomát rendez alattvalóinak, és lámpával világítja meg a helyiséget. Később azonban haragra gerjed ellenük és így utasítja szolgáját: „Vidd ki a lámpát, hadd üljenek a sötétben!”
A Talmud ezután felsorolja azokat a bűnöket, melyek következtében az égitestekben „sérülés” keletkezik.
A napfogyatkozások várható bekövetkezési idejéről már a Talmud idejében (az V. századi Babilóniában) is tudomása volt a hozzáértőknek. A csillagászati tudományokban mindig is jeleskedtek bölcseink, hiszen bonyolult módszerekkel állapították meg az újhold megjelenését, ami nélkülözhetetlen volt a naptár működtetéséhez és az ünnepek időpontjainak megállapításához. Ezek szerint őseink számára is egyértelmű volt, hogy a nap- és holdfogyatkozások természetes jelenségek. Ennek fényében nehezen érthető, hogy miért kapcsolták össze ezeket az előre kiszámítható jelenségeket a bűnök kiszámíthatatlan elkövetésével? A kérdést tovább élezi a Talmud előtti korból származó midrás, a Pirké deRabbi Eliezer, mely szerint a napfogyatkozás egyszerre természetes égi jelenség és a bűneink következménye.
Jonatán Eibschütz rabbi (1690-1764) Jáárot Dvás című könyvében úgy véli, hogy amikor a Talmud az égitestek „sérüléseiről” ír, akkor nem a napfogyatkozásokra gondol, hanem a napfoltokra és más, előre ki nem számítható, a Napot elsötétítő jelenségekre. E feltevéssel azonban akad néhány probléma: egyfelől a Talmud a Hold „sérüléséről” is beszél, ráadásul a napfoltok megjelenése is előre kalkulálható. A Talmud által idézett példázat pedig egyértelművé teszi, hogy a „megsérült” égitestek következtében sötétség borul a világra.
Egy másik magyarázat szerint a napfogyatkozás természetes jelenség, és nem bűneink következménye, azonban egy nehéz, bűnre csábító időszak előjele, melyet szigorú számonkérés követ. A Talmud felfogása szerint léteznek kedvezőbb és kedvezőtlenebb időszakok. Bizonyos dolgokat jobb időnként elkerülni vagy elhalasztani, és vannak időszakok, melyek különösen alkalmasak egyes cselekedetekre. A Rámbám (Maimonidész) szerint például „Az ember az éjszaka folyamán jut bölcsességéhez”. Ehhez hasonlóan a korai reggeli időszak különösen alkalmas arra, hogy imáink meghallgatásra találjanak. A zsidó gondolkodás sem veti el azt a felfogást, mely szerint születésünk ideje befolyással van jellemünk alakulására. Mindez nem áll ellentmondásban a judaizmus által hangsúlyozott szabad akarat elvével, ahogy a Misna is állítja: „Minden ember rendelkezik szabad akarattal” – függetlenül attól, hogy jóra, vagy rosszra használja. Eszerint elképzelhetetlen, hogy az ember vele született hajlamai miatt egy megváltoztathatatlan sors felé sodródjon, hiszen akaratával képes javítani magán. Velünk született adottságaink és vonzalmaink csupán egy általános, alapvető jellemmel ruháznak fel bennünket, melyet képesek vagyunk csiszolni.
Az égi jelenségeket is érdemes e gondolatok mentén értelmezni. Amikor az Örökkévaló megteremtette világunkat, olyan égi jeleket is létrehozott, melyek figyelmeztetik az embert egy kedvezőtlenebb, bűnökre ösztönző időszak eljövetelére. Az adott jel nem azt jelenti, hogy az emberek menthetetlenül a bűnök martalékává lesznek, inkább egy jóindulatú figyelmeztetést kell látnunk benne: legyünk óvatosabbak, körültekintőbbek, tudatosabbak tetteinkkel kapcsolatban.
A fentieket megértve nem meglepő, hogy nem mondunk áldást a napfogyatkozásra – megannyi természeti jelenséggel ellentétben. A lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi magyarázata szerint a nap- és holdfogyatkozások fokozott imára és önvizsgálatra sarkallják az embert, és nem valamilyen örömteli esemény előhírnökei, ezért nem mondunk rá áldást.
A Tóra így fogalmaz a teremtés elbeszélésénél: „És mondta Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán … és legyenek jelekül ünnepek, napok és évek számára”. Egyes kommentárok szerint a „legyenek jelekül” kifejezés a nap- és holdfogyatkozásokra utal.
Jeremiás próféta ezt mondta: „Halljátok meg a szót, amit az Örökkévaló szól nektek, Izrael háza! Ezt mondja az Örökkévaló: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!”
A próféta tehát azt tanítja, hogy nem szabad az égi jelektől félnünk, hiszen – a Talmud magyarázata szerint – ha úrrá leszünk késztetéseinket és a megfelelő módon viselkedünk, semmilyen csapás nem ér bennünket.
Forrás: Chabad.org