A zsidó temető szentségéről

A Chájé Szárá hetiszakaszban olvastunk arról, hogyan zajlott a történelem első zsidó temetése. Ennek fontos eleme, hogy Ábrahám nem kevés pénzért saját temetkezési helyet vásárolt – létrejött az első zsidó temető. Ennek apropóján, és az elmúlt hetekben zajló események kapcsán kerestük meg Oberlander Báruch rabbit, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetőjét, hogy megpróbáljunk válaszokat találni a kérdésekre.

 

Elsőként arra kérem, tisztázza, hogy mitől is zsidó egy zsidó temető!

A temető nem egy raktár, nem egy olyan hely, ahova jobb híján tesszük a holttesteket, amelyektől meg kell szabadulni. Itt adjuk meg a végső tiszteletet az elhunytaknak. A zsidó temetés pedig még ennél is több, az egy vallási szertartás, a zsi­dó temető pedig egy szent hely. Ezért van, hogy mikor egy földterületet kijelölnek zsidó temetőnek, akkor azt meg kell szenteli. Körbejárni, zsoltárokat és imákat mondani, a résztvevők aznap böjtölnek, stb. (lásd Nité Gávriél – Ávélt 2. kötet 95. fejezet). Egyszóval megszenteljük a he­lyet. Zárójelben jegyzem meg, hogy sok vidéki zsidó temetőnél felmerült a háború után, hogy a temető fel nem használt területével mi legyen, mert a temető annyira szent, hogy nem is lehet eladni belőle sok vélemény szerint olyan, „mint egy zsinagóga”1. A temetés maga pedig egy vallási szertartás, aminek pontos menete és előírásai vannak. Vannak szakrális állomásai az életnek, a brisz, a bár micvó, és ugyanígy halál is.

A zsidó temetésnek is megvannak a maga rituáléi, melyek egyaránt vonatkoznak magára a temetésre és arra is, hogy mindez egy zsidó temetőben legyen. A zsidó temetőnek a fent említettek mellett az is feltétele, hogy ott zsidó vallásúak nyugodjanak. Ha ezt megszegjük, akkor a már ott nyugvók végakaratát szegjük meg (visszamenőleg).

Olyan ez, mint pl. a minjen, amelybe zsidó vallásúakat számolunk be. Ha tízen vagyunk, de nem mindenki zsidó, és mégis úgy teszünk, mintha mindenki megfelelne ennek a feltételnek, akkor tulajdonképpen magunkat és a többieket tévesztjük meg.

Ahogy egy rabbiban fel se merülhet, hogy egy nem-zsidó vallásút beleszámoljon a minjenbe, ugyan­így az sem, hogy valakit zsidó rítus szerint nem-zsidó temető­ben temessen el, sem pedig az, hogy egy nem-zsidó vallású elhunytat zsidó temetőben temessen el.

Ezzel együtt fontos hangsúlyozni, hogy a zsidó jog kifejezetten kötelességként rója nem-zsidó vallásúak eltemetését is a zsidó kö­zösség tagjaira. Ez a kötelesség min­denkire vonatkozik. „Nem-zsi­dó halottakat a zsidó halottakhoz hasonlóan kötelességünk eltemetni…” írja a Talmud (Gitin 61a. és Rási uo.).

 

Értesüléseink szerint ennek kap­csán nyilatkozta azt, hogy az ilyen eljárás sérti a már ott nyug­vó halottakat.

Nem, sértésről nem beszéltem.Eredetileg az angol nyelvű Há­mo­­diában2 nyilatkoztam szó sze­rint – magyarra fordítva –, hogy „Több, mint százezer zsidó van ott eltemetve, és ők azért vet­ték a sír­helyüket, hogy más zsi­dókkal együtt legyenek eltemetve. Nem-zsi­dókat idetemetni az mindegyikük meglopása”. (Ez eredetileg an­golul hangzott el, a más médiu­mokban megjelent fordításokért nem tudok felelősséget vállalni.) Ha valaki zsi­dó temetést szeretne, annak előfeltétele, hogy ez zsidó temetőben történjen, zsidó temető pedig többek közt azért zsidó temető, mert ott kizárólag a közösség tagjai nyugszanak. Ha ezt megszegjük, akkor azzal az ott nyugvókkal, sőt a jövőben oda temetettekkel szemben követünk el kegyeletsértést. Rá­adásul ez nem csak háláchá, bib­liai tilalom (3Mózes 19:11., 25:17.), ha­nem sima polgári jog. Ők valamilyen feltételekkel vásároltak sírhelyet, és ezeket nem lehet utólag megváltoztatni, sértené a vásárlói jogaikat.

 

Hamvasztásról is szólnak híresztelések. Sokan elborzadnak ennek a gondolatától a Holokauszt után, de van ennek vallási tilalma is?

Ha a temetésnek csak az lenne a lényege, hogy eltüntessük a maradványokat, akkor jó lenne a hamvasztás is. De ahogy mondtam, a temetés is egy rítus és a háláchá tiltja a hamvasztást, a holttest elégetése halottgyalázás (lásd írásom: Tél tálpijot 2. szám 6-8. oldal). A Kozma utca esetében tudni kell, hogy a hamvasztás tilalmáról 1932-ben döntött a neológ vallási vezetőség3 és csak az Állami Egyházügyi Hi­va­tal nyomására4 kezdtek 1965-ben „ideiglenesen” urnás temetést csi­nálni, de csak elkerítve a temető többi részétől.

 

Miért fontos, hogy ennek kapcsán nyilatkozzon egy külföldi zsidó lapnak?

A Hamodia – ahogy korábban már más magyarországi témákkal kapcsolatban is – megkeresett a téma kapcsán, mert külföldön nagyon nagy vihart kavart ez a hír. Erről az esetről történetesen azért tudtam, mert egy zsidó vezető nem sokkal korábban felhívott, és elmondta, hogy egy vallási vezető jelenlétében nem-zsidót temettek a Kozma utcai zsidó temetőben, a helyszínen meg is mutatta, hogy melyik sírról van szó. Később a jelenlegi fenntartó több embere meg is erősítette nekem, hogy az elhunyt sehol nem tért be zsidónak.

Külföldön nagy rabbik is figyelemmel követik a magyar zsidóság életét, annál is inkább, mert sokan közülük magyar származásúak. Ez az eset nagyon rossz hírét keltette a magyar zsidó közösségnek, hiszen egy évezredek óta fennálló alapvető érték, a kever Jiszráél, sérült. Mostani izraeli utamon számos nagyhírű rabbival találkoztam, akik reményüket fejezték ki, hogy nem lesz ebből bevett gyakorlat.

 

1 Möláméd löhoil responsum, Jore déá 106. fejezet; Chátám Szofér responsum, Jore déá 335. fejezet; 2 Címe: http://hamodia.com/2016/11/01/controversy-alleged-non-jewish-burials-budapests-kozma-street-cemetery/; 3 Magyar zsidó szemle 1932. 111–113. oldal; 4 Forrás: http://acenter.hu/Kozma-utcai-izraelita-temeto-budapest-7744/

  • Küldés emailben