A Jobbik elnöke a Hír TV műsorában újra kijelentette: ha kiderülne, hogy zsidó származású, akkor nem lenne a párt vezetője. Ezzel máris igazolta mindazt, amit Köves Slomó a hanukai üdvözlőlevél kapcsán elmondott.
A Jobbik elnöke üdvözlőlevelet küldött hanuka alkalmából az EMIH-nek. Köves Slomó válaszlevelében azt javasolta Vona Gábornak, hogy az efféle gesztusokat inkább ott gyakorolja, ahol a sötétség és a gyűlölet nyert teret a fény helyett. A levélváltás élénken foglalkoztatta a közvéleményt, a Hír TV műsorában a rabbi részletesen is elmagyarázta miért lepte meg és hozta zavarba a Jobbik elnökének kezdeményezése.
Köves Slomó az adásban az okádék kenegetésének nevezte azt, hogy a Jobbik elnöke kamaszkori eltévelyedésnek állítja be a párt gyűlöletkeltő megnyilvánulásait, a bűn bűnnek nevezése és az egyértelmű bocsánatkérés helyett. A rabbi nyilvánvalóan azt kifogásolta, hogy a Jobbik nem valódi tettekkel bizonyítja a korábban nyíltan vállalt nézeteinek megtagadását, hanem taktikai megfontolásból megpróbálja a radikális nézeteit a kirakatból a bolt kevésbé szem előtt lévő polcaira áthelyezni.
Mindenkinek lehetősége és joga van megváltozni, de ezt tettekkel és nem szavakkal kell bizonyítani. Ezeknek a tetteknek éppen olyan súlyúnak kell lenniük, mint az elkövetett bűnöknek, csak fordított irányúaknak. Ha egy párt évek hosszú munkájával építi fel a gyűlölet kultúráját és bontja le a rasszizmus és az antiszemitizmus tiltására vonatkozó tabukat, akkor nem elegendő egy üdvözlőlappal kinyilvánítani a változást. Még akkor sem, ha stratégiai megfontolások éppen azt hozták ki, hogy jobban megéri néppártodosni, mint tovább radikalizálódni. Mert mi van, ha fordul a széljárás? Mi lesz, ha újra a szélsőséges politika hoz több szavazatot?
A vecsési Jobbik szervezet reakciója pontosan megmutatja, hogy a feszíni taktikázás milyen valóságot próbál takargatni. Erre persze lehet azt mondani, hogy az csak a „borzalmas tagság”, de a pártelnök szándékai tiszták és őszinték. Ehhez megértően azt is hozzá lehet tenni, hogy szegénynek nehéz dolga van, időre és türelemre van szüksége ahhoz, hogy a pártját megtisztítsa és a politikai élet legszéléről a mérsékelt középre kormányozza.
Ezzel a nézettel csupán az a probléma, hogy nem akar tudomást venni a tényekről. Vona Gábor nem változott meg. A Jobbik sem változott meg. A pártelnök a Hír TV tegnapi műsorában mindezt egyenes adásban bizonyította be.
Műsorvezető: azt az állítását fenntartja, hogy ha kiderülne önről, hogy zsidó, akkor lemondana?
Vona Gábor: Ezt fenntartom. De hát ez természetes is, én egy keresztény-konzervatív pártnak vagyok az elnöke. Ha kiderülne, hogy én zsidó származású vagyok, akkor nem biztos, hogy az a legszerencsésebb, ha én a Jobbik vezetője vagyok.
Műsorvezető: De miért, akkor mi van? Ön egy néppárt vezetője, miért gond az?
Vona Gábor: Akkor legyek a Jobbiknak az alelnöke …én így gondolom. Úgy gondolom, hogy egy keresztény-konzervatív alapítónyilatkozatra épülő politikai párt vezetője legyen egy keresztény felekezet tagja.
Nem biztos, hogy Vona Gábor tisztában van ilyen részletekkel, de a kereszténység első vezetői mind zsidó származásúak voltak. Sőt, maga Jézus is zsidó volt. Amennyiben Vona Gábor arról beszélne, hogy a zsidó vallás híveként nem lenne egy keresztény párt vezetője, akkor azt talán még meg lehetne érteni. (Természetesen azt sem, mert a keresztény politikai pártok és a keresztény vallási felekezetek között nagy különbség van, és miért ne lehetne egy zsidó vallású személy egy keresztény politikai szervezet vezetője?) De Vona Gábor nem hitről, identitásról, meggyőződésről beszél, hanem származásról.
Ha valaki zsidó származású, akkor nem lehet a Jobbik elnöke. Nincs ebben semmi meglepő, az antiszemitizmusra épülő pártokban ezt így szokták gondolni. Eddig is így gondolták, most is így gondolják.
De akkor miért beszélnek néppártról és miért írogatnak üdvözlőlapokat? És ami a legfontosabb: miért gondolja a baloldali ellenzék és értelmiség egyre több tagja, hogy ezzel a szervezettel bármilyen jelleggel össze lehet fogni?