A koreai háború kitörésekor, 1951-ben, Mendel Greenbaumot besorozták az USA hadseregébe. Indulása előtt látogatást tett a Rebbénél. Mikor arról beszélt, hogy a katonaságnál spirituális értelemben a Tóra és a parancsolatok elég távol fognak kerülni tőle, a Rebbe nagyon érdekes dolgot felelt neki.
„Az életben néha visszafelé haladunk, hogy a jövőben előre léphessünk.”
„Olyan izgatott voltam attól, hogy a Rebbe előtt állok, nem értettem ebből egy szót sem.” emlékszik vissza Mendel Greenbaum „Tehát a Rebbe fogott egy széket, kijött az asztala mögül, és megmutatta – tartott egy demonstrációt –, hogy ha át akarok ugrani egy széket, helyből nem megy. De ha visszalépek, pár lépést, és nekifutok, át tudom ugrani a széket. Így értettem meg, hogy néha az életben hátrafelé kell mozogni az előrehaladásért. A Rebbe adott nekem jótékony célra negyeddollárosokat, és elhagytam őket. Írtam a Rebbének, hogy nagyon rosszul érzem magam, amiért elvesztettem őket. A Rebbe visszaírt nekem levélben, hogy ne aggódjak, majd ő pótolja azokat.”
A levél így szólt:
„Kedves Greenbaum közlegény,
Köszönöm a levelét. Ne aggódjon, amiért elveszítette a negyeddollárosokat. Mellékelten küldök egy másikat, amit az egyik szent ügyünkre szántak eredetileg, és kívánok vele sikert. Igen nagy örömmel értesültem róla, hogy egyes zsidó katonatársait igyekszik rávenni a táborban, hogy jobban tartsák meg a vallásukat. Biztos vagyok benne, hogy továbbra is igyekezni fog ezen, amennyire tud. Mellékelten találja a tfilinnel foglalkozó prospektusunkat, és a peszách teljes történetét. Bizonyára meg fogja osztani társaival azt, amit ezekben a füzetekben talál. Szíves üdvözletemet küldöm a bajtársainak…
Az apósom katonákhoz szóló, mellékelt üzenete – címe: A bátorság és biztonság titka a hit és a bizalom az Örökkévalóban – választ ad a levelében föltett kérdésekre. Olvassa el, és bátorítást, derűt merít majd belőle. Ami pedig azt illeti, hogy ki mit érhet el, talán tudja, mit mondott apósom, a Báál Sém Tovot idézve, hogy olykor egy lélek célja a földre alászállással pusztán annyi, hogy élete hetven vagy nyolcvan éve alatt jót tegyen egy zsidó felebarátjával, akár anyagilag, akár spirituálisan. Magának a seregben nyilván sokszorosan van alkalma, hogy felekezettársaival jót tegyen, anyagilag és lelkileg is. Remélem, hogy alkalmanként hallhatok híreket magától, és a jó hatásról, amit környezetére gyakorol, bátorítva barátait, hogy tartsák meg a parancsolatokat.
Áldásomat küldöm,
Schneerson rabbi.”