A társadalmi (re)integráció napjaink egyik kiemelt témája, mely szorosan összefügg a szociális gondoskodás modern formáival. A munka ebben a kontextusban nem csupán a megélhetés forrása, hanem az emberi méltóság, a társadalmi hasznosság és az öngondoskodás garanciája is. Egy-egy munkaerőpiaci siker amellett, hogy hatalmas változásokat hozhat az egyén életében, másokat is inspirálhat arra, hogy önerőből vagy segítséggel, de törekedjenek az általuk elérhető lehetőségek megragadására.
A szegregátumokban komoly problémát jelent a mindent meghatározó kilátástalanság, a perspektíva teljes hiánya. Az ott élők számára sokszor egyáltalán nem evidens, hogy kiléphetnek az őket körülvevő zárt világból és képesek javítani saját sorsukon. Nem érzékelik, hogy a mobilitás bizonyos útjai számukra is elérhetők, legyen szó oktatásról vagy munkahelyi érvényesülésről. A (re)integráció tehát nem is az álláskereséssel kezdődik: mindenekelőtt meg kell mutatni az embereknek, hogy máshogy is lehet. Ehhez azokat a gondolkodási sémákat kell megváltoztatni, melyek elhitetik velük, hogy a világ határai egybeesnek a telep, a falu, a nyomornegyed határával.
Együttműködő partnereink közül korábban foglalkoztunk már a BAGázs Közhasznú Egyesülettel, akik sokrétű tevékenységük egy fontos elemének tartják azt, hogy segítsék a telepek lakóit visszatérni a munkaerőpiacra. Az alábbi linken elérhető Tünde története, aki saját bevallása szerint a BAGázs nélkül nem tudott volna kilépni a romatelep zárt világából.
Leichter Lilla
projekt koordinátor
