Viselhetünk-e a gyász idején sábeszi ruhát?

A kilenc gyásznapban különböző előírások vannak, amik kihangsúlyozzák a Szentély pusztulása fölött érzett fájdalmunkat. Ilyen pl. hogy nem hallgatunk zenét, nem eszünk húst, nem tartunk esküvőt, vagy éppen az, hogy nem mosunk ruhát (Sulchán áruch OC 551. fejezet). Egy érdeklődő a nájn-tégre eső sábeszek öltözködései szokásairól kérdezte Oberlander Báruch rabbit, hisz általában sábeszkor a szombat tiszteletére szokás szép, ünnepi ruhát ölteni (uo. 262:2.), nem csak akkor, amikor zsinagógába megyünk, hanem akkor is, amikor otthon tartózkodunk (Chájé ádám, Sábát 5:7.; Misná brurá 262:8.). 

Ruhaváltás hétköznapiról sábeszire

A kérdés kapcsán meg kell ismerkednünk az én ávélut befárheszjá alapelvvel (SÁ JD 400:1.), miszerint nem szabad nyilvánosan gyászt tartani sábeszkor, aminek egyik eleme, hogy nem viselünk gyászruhát.

Elsőként tekintsük át, mit viselünk ezeken a sábeszeken. Első forrásunk a RöMÁ, a krakkói rabbi, a Sulchán áruch társszerzője, aki azt írja (uo. 551:1.), hogy nem vesszük fel a teljes sábeszi öltözetet a nájn-tég sábeszán, csak egy ünneplő inget, a többi ruhadarab marad hétköznapi.

Az oroszországi Jechiél Mechl Epstein rabbi (1829–1908) az Áruch hásulchánban (uo. 11.) azt írja, hogy ez a szokás már nincs használatban és elfelejtődött. Szerinte régen a szombati és a köznapi ruha nem ütött el annyira egymástól és ezért nem volt feltűnő, hogy lecserélte-e valaki vagy sem. De később – folytatja Epstein rabbi –, amikor elkezdtek strájmlit, vagy szép selyem kaftánt viselni az emberek sábeszkor, akkor látványos lett volna, ha valaki nem ölti fel az ünnepi ruháját, mintha nyilvánosan gyászolt volna. Azonban Epstein rabbi korában egy cári dekrétum miatt újra hasonló lett a sábeszi ruha a hétköznapihoz, ezért ő úgy vélte, ismét be kell vezetni az elfeledett szokást arról, hogy csak ingből vesznek ünnepit sábeszre.

Magyarországon az askenáz közösségekben a háborúig közismerten élt a Sulchán áruchban említett szokás és az emberek nem öltöztek teljes sábeszi viseletbe a nájn-tégben. Érdekes azonban, hogy sem Magyarországon, sem azokban a külföldi közösségekben, ahol a magyar szokások tovább élnek, nincs tudomásom róla, hogy fennmaradt volna ez a szokás: mindenki teljes sábeszi öltözetre vált a nájn-tég alatt is. Stern Mose (1914–1997), a Boro parki debreceni közösség rabbija, kifejezetten pozitív változásként és fejlődésként jegyezte fel azt, hogy megszűnt a sábeszi ruha mellőzésének szokása (Böér Mose responsum 7. Kötet 318. oldal 1. paragrafus végén). A magyar haszidok ezzel szemben soha nem követték ezt a szokást és mindig is sábeszi ruhát viseltek a nájn-tég szombatján.

Ruhaváltás sábesz után

Amikor kimegy a sábesz ismét kérdés merül fel: le kell-e cserélni az ünneplő ruhát hétköznapira a szombat elmúltával? Hisz hétköznapon már biztosan kötelező a gyász. Vannak, mint pl. Lieberman Joszéf rabbi (Misnát Joszéf responsum 5. kötet 97. fejezet), akik szerint, ha nem is azonnal, de valamikor az est folyamán le kell cserélni a ruhát. Azok, akik szerint nem kell levenni, azzal érvelnek, hogy nem az ünnepi ruha viselése a tilos, hanem a felvétele (Ésel Ávrahám-Buczacz 551:1.). Ez az általánosan elfogadott szokás.

Ha Tisá böáv szombatra esik

Különleges helyzet azonban az, ami ebben az évben is előállt, amikoris Tisá böáv szombatra esne, de mivel akkor nem szabad böjtölni, eltoljuk egy nappal. Ilyenkor a böjt még a szombat kimenetele előtt, naplementekor megkezdődik (uo. 552:10.). Az egyértelmű a Sulchán áruchból (uo. 553:2.), hogy a sábesz kimenetele után (vagy még a borchu előtt, vagy utána) le kell vetni a bőrcipőt. Ám a ruha cserélésre a Sulchán áruch nem tér ki, érthető módon, hiszen aszerint nem is volt rajtunk ünnepi ruha.

Ma azonban, amikor jól elkülönül a sábeszi és a hétköznapi viselet, szinte általánosnak mondható az a szokás, hogy megvárjuk a sábesz kimenetelét, elmondjuk a szombatot a hétköznapitól elválasztó Báruch hámávdil áldást és lecseréljük a sábeszi ruhánkat hétköznapira, a bőrcipőnket műanyag vagy vászoncipőre, így megyünk a zsinagógába esti imát és az Échát, a Siralmak könyvét elmondani. Elvileg, ahogy múlt héten, úgy ezen a héten sem kötelező lecserélni a ruhát, ám ez a szokás.  

Érdekes, hogy a lubavicsi Rebbe azt mondta, hogy a ruhacsere magyar szokás, ő Oroszországban ezt nem ismerte. Ezért a Chábád szokás az, hogy csak a cipőt cseréljük le szombat estére. Jeruzsálemben is vannak olyanok, akik akár strájmlival mennek vissza este a zsinagógába, bár Zinner Gávriél rabbi szerint az túl feltűnő és nem illik (lásd minderről írásaimat: Heerot ubiurim 1112. szám 49-63. oldal, 1114. szám 73-76., 1115. szám 68-69. oldal). Spira Chájim Eliezer (1871-1937) a munkácsi rebbe is így tett, levette a strájmliját és a bőr cipőjét, ám magán hagyta a szombati kaftánját, amikor visszatért a zsinagógába esti imára (Dárké Chájim vöSálom 670. paragrafus).

Összefoglalva tehát az általános elfogadott szokás, hogy amikor Tisá böáv szombatra esik, akkor sábeszre ünnepi ruhát öltünk, amit a szombat kimenetele után részben vagy egészben lecserélünk hétköznapira, a helyi szokástól függően. A bőrcipőt mindenképp le kell cserélni.

Kívánom, hogy jöjjön el a megváltás még a böjt előtt és ne legyen szükségünk erre a tudásra.

Üdvözlettel Oberlander Báruch

  • Küldés emailben