Vigyázat, mézhamisítás!

Kedves rabbi!

A napokban a Magyar Nemzetben olvastam egy cikket a mézhamisításról, amiben azt írták: „Miközben lesújtó eredménnyel zárult az Európai Unió kiemelt mézpiaci ellenőrzése, s a mézminták több mint 20 százalékáról derült ki, hogy hamisítvány, Magyarországon szinte teljesen eltűnt a kínai méz a polcokról.” Az volna a kérdésem, lehet-e a hamisításnak hatása a méz kóserságára?

Zsolt

 

Kedves Zsolt!

A tiszta méz kósernek számít, annak ellenére, hogy a méh készíti, ami nem kóser állat. A Talmud (Böchorot 7b.) felteszi a kérdést, hogy lehet ez, amikor alapelv, hogy ami nem kóser állatból jön, az nem kóser (pl. ló teje). Azonban a méh nem maga állítja elő az alapanyagot, hanem csak feldolgozza a különböző virágok porát, ezért lehet kóser a méz. A méz áldása sehákol (Sulchán áruch, Orách chájim 204:10.), mivel feldolgozva kerül hozzánk, és már nem érezhető benne a növény (Turé záháv uo. 13.).

A mézhamisítás egyik fajtájának, amiről Peszách kapcsán beszélni kell, két lépése van: először cukorral vagy cukros vízzel bekeverik, amitől felhígul, így lisztet adnak hozzá, hogy újra besűrűsödjön. A liszt ilyenkor eggyé válik a mézzel – kérdés, hogy homec lesz-e vagy sem?

A mézhamisításnak ez a módja nem újkeletű, hiszen már a Jeruzsálemi Talmudban is olvashatunk róla (Pszáchim 2. fejezet vége). Ráv Chaninának liszttel vegyített hamis méze volt, megkérdezte Ráv Mánát el kell-e égetnie Peszách előtt? Ráv Máná azt felelte erre, hogy homecnek számít és el kell égetnie.

A Sulchán áruchban (OC 467:8.) azt írja a szefárd bölcs, Joszéf Káro (1488–1563), hogy nem zsidó által készített méztől nem kell tartani, lehet használni Peszáchkor. Erre a krakkói Mose Iszerlisz rabbi (RöMÁ, 1530–1573) azt írta: Európában az a szokás, hogy nem eszünk mézet Peszáchkor, mert hamisítani szokták.

A peszáchi mézfogyasztásról az alábbiakat kell tudni (SÁ RSZ uo. 14–15.):

  1. Nem fogyasztunk mézet Pe­száchkor, mert tartunk tőle, hogy homecos lisztet kevertek bele.
  2. Még olyan mézet sem szokás Pe­száchkor használni, ami egy zsidó saját méhészetéből került ki, és biztosan tudható, hogy nem keverték liszttel, azért, hogy nehogy másokat megtévesszünk vele, akik nem tudják, mi a különbség a kétféle méz között.
  3. Azonban lépesmézet, ami még le van zárva a méhviaszban, szabad felhasználni, bár vannak, akik ezt is szigorúan veszik és nem használják.
  4. A fentiek csak az olyan helyekre vonatkoznak, ahol közismerten liszttel keverik a mézet. Ahol ez nem szokás, ott feldolgozott mézet is szabad enni Peszáchkor.

A Sulchán áruch szerint (SÁ RSZ uo. 16.), mivel csak kevés lisztet használnak a mézhez, ami nem éri el a háláchá által meghatározott 1/60-ad részt (keve­sebb mint 2 százalék), vagyis
bitul (anullálódik), ezért Pe­szách előtt szabad az ünnepre ké­szülő ételekhez felhasználni. Azonban a Peszách alatt készülő ételekre nem vonatkozik a bitul, a legkisebb mennyiségű liszt is elhomecolja az ételt, így egyáltalán nem használjuk. Ha azonban tudjuk, hogy az 1/60-adnál több lisztet használtak a méz gyarapításakor, akkor az ünnep előtt se használjuk peszáchi ételekhez.

Ha azonban nem biztos, hogy kevertek hozzá lisztet, akkor nem kell elégetni vagy eladni, maradhat az ünnep idején a házban.

Mivel – ahogy az Európai Unió ellenőrzései is mutatja – Európában napjainkban elterjedt a mézhamisítás, és nem tudni, hogy a felhasznált liszt több-e, mint az egész mennyiség 2 százaléka, így érvényes az az előírás, hogy tartózkodunk Peszáchkor a mézfogyasztástól, és még előtte sem készíthetünk vele ételeket az ünnepre.

 

Kóser Peszáchot kívánok, üdvözlettel:

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben