A háláchá (Talmud, Pszáchim 28a.; Sulchán áruch, Orách chájim 448:3.) meghatározza, hogy olyan chomec, (Peszáchkor tilos, kovászos, tészta féle), amely zsidó tulajdonban volt Peszách ünnepe alatt, és így általa meg lett szegve a „…hét napon át … ne láttassék nálad kovászos” bibliai parancsa (2Mózes 13:7.), Peszách után is tilos a fogyasztásra.Tehát az a furcsa helyzet állhat elő, hogy olyan sütemény, kenyér, nápolyi stb., ami a legjobb hechserrel (kósersági pecsét) rendelkezik, is tréfli, mert Peszách alatt zsidó tulajdonban volt. Ez az előírás egyaránt vonatkozik magánszemélyekre: ha egy zsidó otthonában valamilyen oknál fogva nem adta át időben a chomécje feletti jogot egy nemzsidónak még Peszách előtt, és ugyanígy vonatkozhat egy zsidó tulajdonában lévő gyár, bolt vagy szupermarketre is, ahol Peszách idejére nem adták el nemzsidó tulajdonába az ott kínált chomecos árút. Egy ilyen boltban csak akkor szabad chomecot vásárolnunk Peszáchot követően, ha biztosak lehetünk benne, hogy az adott árú már Peszách után került raktárra. Vagyis, amíg a peszách előtti árukészlet teljesen el nem fogyott. Ez tehát minden termékre vonatkozik, kivéve azokra, amiket Peszách alatt is lehetett volna fogyasztani. Egy élelmiszerbolt árukészlete feltehetően Sávout utánra (azaz Peszách után két hónappal) már mindenképpen elfogy.
