A hungarikum kifejezés hallatán mindannyiunkban fellobbannak a hazafias érzések. Jólesik hallani és magyar egyediségünket visszaigazolva látni abban, hogy a magyar tudomány, kultúra, gasztronómia valami egyedülállót alkot. Talán nem véletlen az a tendencia sem, amely évek óta a Magyarországot népszerűsítő nemzetközi reklámfilmekben a magyar különlegességekre hívja fel a figyelmet, a gyufától a Rubik kockáig, a somlói galuskától a Prezi-ig.
Neológia – hungarikum
Valóban sok minden van, ami egyedi, csak nálunk fellelhető. Sokszor nem is gondolunk rá, de kulturális örökségünk is lépten-nyomon ad példákat az egyediségre.
Kevesen tudják például, hogy a magyarországi történelmi zsidó irányzatok közül a neológia ugyancsak hungarikum. A 19. század közepétől kialakult neológ, ortodox és statusquo irányzatok ugyanis a közhiedelemmel szemben nem elsősorban teológiai, hittudományi nézetkülönbségek mentén váltak szét, hanem – első hallásra talán kicsit meglepő módon – a politikához és a hatalomhoz, az antiszemitizmushoz és az asszimilációhoz való viszony kérdésein.
A német reform mozgalom
Tény, hogy a Felvilágosodás éveit követően az új szellemiség, az emberközpontú gondolkodás, a (neo)racionalizmus nemcsak a keresztény teológiát befolyásolta, hanem a zsidóság hittudósainak köreire is hatással volt. A francia és különösen a német területeken olyan zsidó gondolkodók és rabbik hallatták hangjukat, akik a zsidó vallás „megreformálása” és „modernizálása” mellett érveltek filozófiai, hittudományi és teológiai okokra visszavezetve. Kialakult a reform irányzat, amely a prédikáció és az imádkozás nyelvének megváltoztatását, a zsinagógák és a zsidók küllemét, a szombati és étkezési szabályok enyhítését szorgalmazta. A vallási szabályok enyhítése természetesen kapóra jött azoknak a zsidó tömegeknek, amelyek az új szellemiséggel együtt járó asszimiláció lehetőségét ki akarták használni, de fontos hangsúlyozni, hogy mindennek komoly vallási irodalma is volt. Az 1818-ban kiadott Or Nogá-ban Eliezer Liebermann például kifejezetten vallási érveket felsorakoztatva, egy „reform zsidó teológiát” alkotva érvelt a vallási szokások enyhítése mellett.
Vallási „reformok” – politikai nyomásra
Ettől merőben eltérő módon történt mindez Magyarországon. A német reform irányzat nem tudta hazánkban megvetni lábát (ennek érdekes okairól lásd pl. Köves Slomó: Zsidó szakadás 229. l.). Kialakult azonban egy másik irányzat: a „kongresszusi”, később neológ zsidóság. A neológia – a német reformmal ellentétben – soha nem érvelt nyíltan a vallási előírások és hagyományok megváltoztatása mellett és különös módon soha nem is hivatkozott állítólagos hittudományi megfontolásokra. Ahogy erre több jeles történész is felhívta a figyelmet (lásd pl. Komlós Aladár: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a Holokausztig 126-131. l.), a neológiának soha nem volt az ortodox irányzattól eltérő hittudománya, nem jött létre soha neológ responzum-irodalom, vagy neológ vallási szabálygyűjtemény, de még csak neológ hittétel-gyűjtemény sem.
A neológ rabbik szinte soha nem foglalkoztak hittudományi kérdésekkel, hanem szinte kizárólag a történelem feldolgozására és vallási szövegek magyarra fordítására összpontosították munkásságukat. A neológia ugyanis nem akart érdemi változtatásokat eszközölni a vallási szokásokon és a vallási hittételeken, nem akarta az ima szövegét és nyelvét megváltoztatni, nem akarta a szombatot vasárnapra tenni és nem kívánta a Kinyilatkoztatás transzcendens mivoltát megkérdőjelezni.
A magyar neológiát valami egészen más hajtotta: a megfelelési kényszer. A magyar neológia csak kozmetikai változtatásokat kívánt eszközölni a vallási szokásokon, a zsinagógák belsejét a keresztény templomok mintájára alakítani, a feltűnő vallási öltözködésen változtatni és bizonyítani, hogy a magyar zsidóság mindenek előtt magyar. A neológia annak a külső politikai nyomásnak kívánt megfelelni, amely a zsidók egyenjogúsítását a vallási szokások kozmetikázásához, a zsidó identitás részleges feladásához és az asszimilációhoz kötötte. A neológia vezetői ebben a szellemben abból indultak ki, hogy az antiszemitizmus oka a másmilyenség, illetve az a tény, hogy a többségi társadalom még nem látja bizonyítottnak, hogy eléggé jó magyarok vagyunk, és ebben a helyzetben keresett engedményekkel járó kompromisszumot.
Tovább…