Van a téli, van a nyári, és van a zsidó időszámítás

Az óraátalítás kapcsán a háláchikus órákat mutatjuk be.

A zsidóságban jelentősége van az óráknak és a perceknek, bizonyos tevékenységeket csak meghatározott időpont előtt, illetve után végezhetünk el. Fontos, hogy mikor jön be, vagy megy ki a szombat, és hogy mikortól és meddig lehet egyes imákat elmondani, vagy éppen az asszonyoknak a mikvében (rituális fürdő) megmerülni. Ezek az időpontok azonban a nap járása, egészen pontosan a naplemente, az éj beállta, a pirkadat és a napfelkelte függvényében változnak, és ezért a háláchikus zsidó órák nem egyeznek meg a hétköznapi életben használt órákkal.

A háláchá, vagyis a zsidó jog által használt órák tekintetében nincs téli, illetve nyári időszámítás. Ezek az órák úgy jönnek létre, hogy egy bizonyos nap napfelkeltétől napnyugtáig tartó részét 12 egyenlő részre részre osztjuk, a napnyugtától napfelkeltéig tartó időszakot pedig szintén 12 részre (a kettő nem lesz egyforma). Ez a sáá zmánit, az arányosan megállapított, relatív óra –, amely lehet a hatvanperces óránál valamivel hosszabb, vagy éppen rövidebb időegység. Nyáron például a nappali sáá zmánit lehet akár 70-80 perces is, míg az éjszakai csak 30-40. Télen pedig éppen fordítva.

Bizonyos, a zsidó jogban megállapított kötelezettségek csak a nap meghatározott órájában végezhetők el. Ezeket a háláchikus időpontokat nevezik zmánimnak, vagyis időknek, és ezek az időpontok az adott helyszín adott napjának háláchikus óráitól függnek. A bölcseink által a Misnában és a Talmudban említett órák mindig ilyen, háláchikus órákra értendők. A Smá imát például napfelkeltétől (más vélemény szerint az Esthajnalcsillag feljövetelétől) a nap harmadik órájáig kell elmondani – háláchikus órákkal számolva természetesen (vagyis minden nap változik valamennyit a pontos intervallum). Peszách előestéjén, erev peszáchkor pedig a negyedik óráig fogyaszthatunk chámecet, kovászosat. A Szentélybeli áldozatoknak is meghatározott idejük volt, háláchikus órákban megadva. A fentiek miatt, ha kinyitunk egy zsidó naptárat, abban számos rublikát tallunk minden egyes nap mellett, melyek a különböző parancsolatokhoz (pl. tfilin és tálit felvétele, a Smá Jiszráel és a reggeli ima legkésőbbi ideje, a délutáni ima legkorábbi ideje, az est beállta) tartozó háláchikus időpontokat mutatják.

Érdekesség, hogy zsidó szempontból a napnak létezik két “szürke zónája”, mely nem tartozik egyértelműen sem a nappalhoz, sem pedig az éjjelhez. Ez a napnyugta és a besötétedés, illetve a pirkadat (az Esthajnalcsillag feljövetele) és a napfelkelte közötti időszak.

Ez az oka annak, hogy ha egy nappali időpontra kiírt zsidó esküvővel késlekednek, és félő, hogy a szertartás belecsúszna a naplementébe, akkor inkább tovább várakoznak, hogy teljesen besötétedjen és csak akkor kezdik el a szertartást. A ketubába, a házasságlevélbe ugyanis a pontos, zsidó időszámítás szerinti dátumot kell feltüntetni, a naplemente és a besötétedés közötti időszakban azonban ez nem lehetséges, hiszen a zsidó naptárban a dátumok nem éjfélkor, hanem a csillagok feljövetelekor fordulnak és a naplementével érnek véget. Az e két időpont közötti időszakban – mely az Egyenlítőhöz közel csak néhány perc, messze északon, nyaranta viszont több óra is lehet – nem egyértelmű a dátum meghatározása, tehát nem lehet az előírásoknak megfelelően kitölteni a házasságlevelet.

A szombat és az ünnepek kezdeti és befejező időpontjait is ezen átmeneti időszak figyelembe vételével állapítják meg, tehát a sábát ezért köszönt ránk már a pénteki naplementével és búcsúzik tőlünk 25 órával később, a szombat esti teljes besötétedéssel.

A modern technológia vívmányai természetesen ezen a téren is a hasznunkra lehetnek. Letölthető telefonos applikációk segíthetnek eligazodni a háláchikus órákban, és tudósítják a felhasználókat pontos földrajzi helyüknek megfelelően arról, hogy bizonyos, mindennapi kötelezettségeket, például a Smá Jiszráel vagy a Főima elmondását, mikortól, illetve meddig kell teljesíteniük.

 

zsido.com

  • Küldés emailben