A Vágó-építészek hagyatéka: Bérházakon, villákon át a Hõsök Templomáig

Mi a kapcsolat a Gresham-palota, a Hősök temploma és a genfi Népszövetségi Palota között? Az, hogy mindegyiket egy testvérpár tagjai, a nagyváradi születésű zsidó építészek, a Vágó fivérek tervezték. Budapest zsidó épített örökségének megismerését egy különleges testvérpár életútjának bemutatásával folytatjuk. 

 

Vágó-fivérek gyökerei, iskolái, mesterei

Vágó László (1875–1933) és Vágó József (1877–1947) nagyváradi, asszimilálódott zsidó polgári családba születtek, családnevüket apjuk, Weinberger Mihály változtatta Vágóra. A család az 1880-as évek végén a jobb megélhetés reményében Budapestre költözött, így a Vágó fiúk már itt végezték építészeti tanulmányaikat: László a M. Kir. Áll. Felső Építőipari Iskolában, József pedig a Műegyetemen végzett.

László eleinte Alpár Ignác irodájában segédkezett, míg öccse Lechner Ödön mellett tanult tovább. A magyar szecesszió mellett mindkettőjükre nagy hatást gyakorolt az osztrák Jugendstil atyja, Otto Wagner és Josef Hoffmann szintén osztrák építészek és tervező, az Art Deco előfutára.

 

A Vágó-fivérek zsinagóga építési ambíciói

A fiatal Vágó-fivérek a tapasztaltabb Scheer Izidor (1907-től Gondos; 1860–1935) építésszel közösen indultak a Pesti Izraelita Hitközség 1898–1899-es lipótvárosi templomra kiírt tervpályázatán. Végül helyezést nem értek el, mindenesetre a zsidó gyökereikhez való kötődésüket mutatja a megrajzolt „megazsinagóga”. A zsinagóga végül nem épült meg, helyette alakították ki a Hegedűs Gyula – akkoriban Csáky – utcai zsinagógát 1911-ben, melyet mai formájára bővítettek 1927-ben.

Zsinagógák iránti érdeklődésük a következő évtizedekben sem hagyott alább. 1912-ben már a Budai Izraelita Hitközség kérte fel a Vágó-testvéreket – olyan nevek, mint Baumhorn Lipót, Komor Marcell, Jakab Dezső és Lajta Béla mellett –, hogy készítsenek terveket a budai főzsinagóga és közösségi házra. Végül ennek a zsinagógának a felépülése is elmaradt.

 

Közös iroda (1902–1911) majd szétválás

Közös munkáik között találjuk a főváros meghatározó épületeit, mint például az 1907-es Gutenberg-otthont (Kölcsey utca 2.), ahol rövidebb ideig József is élt és egy­kori mesterének, a Papszinak becézett Lech­nernek is szerzett lakást, ugyanis addigra Lechnert szinte tel­jesen ellehetetlenítették kávéházi adós­ságai. 1908-ban Quittner Zsigmonddal közösen tervezték meg a lon­doni biztosítótársaság székházát, a Gresham-palotát. 1909-ben ké­szült el Késmárky és Illés játék- és bazár áruháza (Dohány utca 22-24.).

Szétválásuk után József főképp villákat és magánházakat tervezett. A Tanácsköztársaság idején az Építészeti Direktórium vezetőjének nevezték ki és bár még a kommün bukása előtt lemondott, 1919 végén menekülni kényszerült, családjával Rómában telepedett le. Az emigrációban sokáig sikertelen volt, sokszor a mindennapi kenyér megvétele is problémát jelentett.

1926-ban végre megtört a jég: többekkel együtt elnyerte a genfi Nép­szövetségi Palota tervezési jo­gát, a katarzis viszont elmaradt, mert az 1937-re elkészült hatalmas épü­let inkább követte Le Corbusier el­képzeléseit, mint Vágóét. Később visszatérhetett Budapestre, de az Épí­tészeti Kamara nem vette vissza soraiba. A telefonkönyvben így sze­repelt: „Vágó József magánzó, a Népszövetség genfi palotájának ter­vezője”. Franciaországban halt meg.

László önállósodása után főképp bérházak tervezésével foglalkozott, 1914-re készült el a grandiózus Vágó-bérház (Attila út 35-37.) – a ház ma a szecessziós díszeitől megfosztva őrködik a várhegy lábánál, bár 1945 után a bontása is felmerült, miután a háborúban egy repülőgép is belecsapódott… Szerencsésebb a Hungária Fürdő Rt. megbízásából, 1929-ben felépült bérháza (Dohány utca 46.), mely megőrizte Art Deco-s díszítőelemeit.

László igazi hírnevét a Hősök Templomának megtervezése hozta, melynek történetéről alább részletesen írunk. A templom reliefje felkerült Vágó László szarkofágszerű síremlékére is, melyet Vidor Emil készített a Farkasréti zsidó temetőben. A sír oldalát azok a Vágó alkotások díszítik, melyeket beszédében dr. Kiss Arnold budai főrabbi is felsorolt a gyászoló tömegnek 1934. január 2-án.

 

Exkluzív villák exkluzív megrendelõknek

Grünwald Mór (1868–1918) tehetős építész volt, aki fivéreivel már régebb óta jól menő építési vállalkozásukat vezette; önálló tervezésű bérháza, a „19. századi Budapest cifra palotája” (Rákóczi út 30.) 1899-ben készült el. (Az épület a II. világháborúban megsérült, helyreállítása már csak arányaiban követte az eredeti terveket.)

Grünwald Mórnak a fivérei mel­lett volt egy húga is, Sarolta (1872–1936), aki 1894-ben kötött házasságot Schiffer Miksa (1867–1944) mér­nök, építési vállalkozóval, aki az ország egyik legvagyonosabb – egyesek szerint a második leg­gaz­dagabb – magyarja volt. A Grün­waldok így melegen fogadták Schif­fert és bevették társuknak is a csa­ládi cégbe.

Amikor 1910-ben megalapították a „Palatinus” építő és ingatlanforgalmi Rt.-t, akkor az igazgatótanácsot szinte teljes egészében a két család tagjai alkották, de idővel kivásárolták Budapest egyik legnagyobb részvénytársaságát és a korszak legmeghatározóbb építészei lettek. Az új „családi vállalkozásnak” voltak köszönhetők sok más mellett a Jászai Mari téri Palatinus bérpaloták vagy éppen a Margit szigeti Palatinus strand is.

Idővel felmerült az igény a család tagjaiban, hogy az önreprezentációjuk a privát lakhelyükön is kifejeződjön és bár valószínűleg maguknak is kellően szép villákat terveztek volta, elképzeléseik megformálását mégis más építészre bízták. Schiffer 1910-ben Vágó Józsefet bízta meg családi villájának (Munkácsy Mihály utca 19.) és berendezésének megtervezésével, mely 1912-re készült el.

Az illusztris megrendelőhöz képest a kívülről csiszolatlan mészkőlapokkal burkolt homlokzat egyszerű, már-már puritán benyomást kelt, ugyanis az elképesztő gazdagságot az enteriőr rejti. A belső teret mások mellett Csók István, Iványi-Grünwald Béla és Rippl-Rónai József műalkotások ékesítik, Rippl-Rónai például pannóra fes­tette Sarolta asszonyt és négy leá­nyát. Mára a faszád a későbbi tetőbeépítésekkel eltorzult, kívülről szin­te az érdektelenségig egyszerűsödött, viszont a belbecs csodával ha­­táros módon megmaradt. Ma a NAV egyik hivatala működik az épü­letben, mely ügyfélfogadási idő­­ben látogatható.

G. Mór valószínűleg megirigyelhette sógora villáját, mert ő is Vágót kérte fel, hogy tervezzen neki is egy lakot. A Grünwald-villa patinás helyen, a Bécsi kapu lábánál (Ostrom utca 1.) épült fel 1917-ben. Ez a Schiffer-villával ellentétben már kívülről is pazar volt: a bejárat feletti franciaerkélyt Beck Ötvös Fülöp és Vedres Márk életnagyságú női alakos szobrai keretezték, a lábazatot pedig Zsolnay-fajanszlapok burkolták A villa sajnos az ostrom idején elpusztult, viszont a vele szemközt álló, durván megmunkált mészkőkockákkal pettyezett ház, mely egykor a vendéglakosztályt, kertészlakot és garázst fogadta magába, még áll, ma magánház.

A villához egykor terebélyes kert tartozott, melynek helyén az Európa Ligetet alakították ki. A liget megnyitásakor, 1972-ben 29 európai főváros képviselője ültetett egy-egy, az országukra jellemző fafajtát, melynet ma is vésett mészkövek jelölnek.

Grünwald-villa az Ostrom utcában

A „templomépíttetõ” Léderer

Dr. Léderer Sándor (1852-1927) jogász a pesti hitközség alelnöke, 1921-től elnöke a közösség konzervatívabb szárnyából került az élre. Céljai között első sorban szerepelt a hitélet újbóli megszilárdítása. A két világháború között a fővárosi „zsidók pásztorának” is nevezték, mert sokakat vezetetett vissza a zsinagógák padsoraiba. 1926-ban az Egyenlőség hasábjain a következőt nyilatkozta:

„…engem semmi sem választ el orthodox testvéreinktől, én tisztelem és nagyrabecsülöm őket és maradok annál, amit e tekintetben szoktam mondani: minket ne bántson az, ha azt mondják, hogy ők nálunknál jobb zsidók, mi elégedjünk meg azzal, hogy jó zsidók vagyunk – de legyünk is azok. Mert csakis a hithűség a vallásosság ápolása és mélyítése biztosítsa egzisztenciánkat. Ezért kell oly nagy hangsúlyt helyeznünk az Istentiszteletek mélységére és méltóságára, a kasruszra és a hitoktatásra…”

A szavakat pedig komoly tettek előzték meg és még követték is: Léderer még alelnökként katalizálta a zuglói nagytemplomot (1921, Hajtsár út, ma: Nagy Lajos király útja – elpusztult), majd elnökként még egy sor imahely építésének finanszírozását pártolta: józsefvárosi (1922, Nagyfuvaros utca), ferencvárosi (1925, Páva utca), Rumbach utcai téli imaház (1925, köznyelvben: Léderer-bétmidrás), (új)lipótvárosi (1927, Csáky utca, ma: Hegedűs Gyula utca).

Az új intézményeken kívül már jó ideje beépítésre várt egy másik telek is: az 1909-ben feladott lipótvárosi „megazsinagóga” építésére szánt telket a hitközség elcserélte a fővárossal a Wesselényi utcai telekre – mely mások mellett a Herzl-ház lebontásával és az utca megnyitásával jött létre 1895-ben. Eredetileg ide rabbilakásokat, „új hivatalos helyiséget” és parkot terveztek, ám az építkezés nem kezdődött meg. 

A beépítést tovább hátráltatta az I. világháború kitörése. 1914-ben a magyar szülők fiai is, zsidó és keresztény ifjak együtt, délcegen vonultak hadba a hazáért, de közülük tízezer zsidó honvéd még tizenhét évig nem jött haza, ők csak 1931-ben „érkeztek haza”, amikor felépült a Hősök Temploma és emlékük kőbe vésődött.

 

Rögös út a Hõsök Templomáig

Léderer elnöksége alatt jelentős dollárkölcsönt (akkori értékén 5 és fél millió pengőt) vett fel, melyből a több éve krónikus ügyeket kívánta fizetni, mint például egy méltó emlékmű állítását a hősi halált halt izraelita katonáknak. A hitközség 1927-ben készíttetett tervet egy hősi emlékműre Róna József (1861–1939), hírneves szobrászművésszel, ám ennek megvalósítása végül sajnos elmaradt.

1928-ban pályázatot írtak ki a Hősök Templomára és környezetére. Eredményül 9 pályaművet jutalomban részesítettek, de a papírmunkánál messzebb nem jutottak. 1929 január végéig újabb kört hirdettek meg, de mostmár gipszmodelleket kértek a pályázóktól, és hogy a bírálóknak könnyebb dolguk legyen az arányok megítélésében, a Dohány zsinagóga gipszmását maguk küldték el a jelölteknek, hogy ki-ki ahhoz rakja saját elképzelését.

1929 októberében az Egyenlőség hasábjain egy „magánértesülésre” hivatkozva szellőztették meg, hogy a hitközség végül Vágó Lászlót fogja megbízni a végleges tervek elkészítésével, de ekkor még Komor Marcellel írták le párban, aki többek között a szecessziós szabadkai nagyzsinagógát is tervezte. Végül Komor helyett Faragó Ferenc építész lett Vágó segítője, aki szintén ismeretes volt a hitközségnél, például ő tervezte az 1930-ban megnyitott balatonfüredi izraelita tanítók üdülőjét. 

A kevesebb mint két évig tartó építkezésen az 1859-es nagyzsinagóga bal oldali szárnyának egy része visszabontásra került, így alakult ki a gyülekezésre is alkalmas tér a zsinagóga előtt, melynek toldalékjaként elkészült a kultúrpalota, amit a Magyar Zsidó Múzeum vett bérbe és 1932-ben itt nyitotta meg állandó kiállítását.

A Hősök Templom fehér kőfalai egyetlen, – egykor – aranyozott kupolában egyesülnek, ez fedi le a „Tízezer Templomát”, mely legjobban egy mauzóleumra hasonlít, de nem is volt titok, hogy a tervezők Ráhel szentföldi sírjából is merítettek ihletet. A templomok mögötti egykori leányiskolát tatarozták és mai formájára bővítették.

A Hősük temploma felülről

Emlékezetes novemberi nap

1931. november 9., keddi nap sűrű és jeles nap lehetett Vágó László életében, ugyanis délelőtt minisztériumi dolgozók előtt adták át a Napraforgó utcai kísérleti villatelepet, ahol ő is tervezett egy házat (Napraforgó utca 11.), délután pedig a hitközségi elöljáróság előtt avatták fel a Hősök Templomát.

Az avatást három rabbi végezte: Groszmann Zsigmond (1880–1945) a régi templomban mondott búcsúztatójában fejezte ki reményét, hogy a magyar zsidóság újra felvirágzik, őt Fischer Gyula (1861–1944) követte, aki a nér támidot, az örökmécsest gyújtotta meg és lángját olyanéhoz hasonlította, melynek ősi tüzét a hősi halottak áldozata táplál. Az avatás végén elgördült a Frigyszekrény zöld bársonytakarója, hová két tiszt helyezte a Tórákat miközben Hevesi Simon (1868–1943) rabbi a hősök vérét a magyar zsidóság várfalának és bástyájának nevezte – üzenve ezzel az egyre erősödő antiszemita hullámoknak, akik a magyar zsidók hazafiságát kérdőjelezték meg.

 

A „Vágó-örökség” összegzése

Az örökséget néhány oldalban fel­dol­gozni lehetetlen, értéke viszont így is felsejlik annak a két építésznek, akik vélt/remélt sikerek ér­dekében sem hagyták el őseik hi­tét, sőt még a hitközségen belül is alkottak. Vágó László nem csak al­kotott, de a hitközségi, tágabban a magyarországi zsidó építészetet kor­társ szintre emelte, melyben a ha­gyományokat ötvözte a moderni­tással. 

A Vágó-testvérek hagyatékából az elmúlt száz évben több áldozatul esett a történelem sötét eseményeinek, viszont számos másik a gondos örökségvédőknek hála szinte eredeti fényében ragyog és máig meghatározza Budapest utcaképét.

Cseh Viktor írása

A cikk az Egység magazin 98. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához!

Előfizetésért kattintson http://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.

 

 

Bibliográfia: Bolla Zoltán, A magyar Art Deco építészet, I. rész (Budapest: Ariton Kft., 2016) 250-253. old.; Gábor Eszter, Budapesti villák (Budapest: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, 1997) 33-37. old.; 41-50.; Gál Jenő dr., „Hősök Temploma”, in: Egyenlőség (1931) 52. évf. 10. szám, 3. old.;  Klein Rudolf, Zsinagógák Magyarországon 1782-1918 (Budapest: Terc, 2011) 498-507. old.; Komoróczy Géza, A zsidók története Magyarországon, vol. II. (Pozsony: Kalligram, 2012) 449-453. old.; P. Brestyányszky Ilona, Budapest zsinagógái (Budapest: Ciceró Könyvkiadó, 1999) 136-140. old.; Szegő György, Haba Péter, 111 év – 111 híres ház (Budapest: B + V Lap és Könyvkiadó Kft., 2003) 62-63. old.; „A Dohány utcai templompályázat”, in: Egyenlőség (1929) 49 évf. 44. szám, 9-10. old.; „Akik a Hősök Templomáért áldoztak…”, in: Egyenlőség (1931) 52. évf. 10. szám, 11. old.; „A Tízezer Temploma”, in: Egyenlőség (1931) 52. évf. 10. szám 2. old.; „Felépül a Hősök Temploma”, in: Egyenlőség (1929) 50. évf. 4. szám, 7. old.; „Három uj zsidó templom épül Budapesten”, in: Egyenlőség (1926) 45. évf. 36-37. szám, 17-18. old.; „Lejárt a Wesselényi utcai építkezések szűkebb tervpályázata”, in: Egyenlőség (1929) 49. évf. 21. szám, 20. old.; „Uj zsidó templomok a fővárosban”, in: Egyenlőség (1909) 28. évf. 40. szám. 13. old.

 

Megjelent az Emancipáció 150. évfordulója alkalmából a MAZSÖK támogatásával.

  • Küldés emailben