Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata és az Óbudai zsinagóga hívő közössége megemlékezést tartott a II. világháború idején Óbudáról származásuk, vallásuk vagy meggyőződésük miatt elhurcolt áldozatok tiszteletére.
Az Óbudai Zsinagóga előtti téren beszédet mondott Láng János, óbudai túlélő, Bús Balázs polgármester és Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija.
Az alábbiakban közzétesszük Láng János beszédét.
Tisztelt polgármester úr!
Kedves, kiváló barátom Köves Slomó rabbi!
Tisztelt emlékező gyülekezet!
75 évvel ezelőtt, 1944-ben összeterelték az akkori csillagos házakból az óbudai zsidókat és egy emlékezetes gyűjtőhelyről az Óbudai Téglagyárból fegyveres nyilasok kíséretében elindították az embereket nyugat felé. Ausztriába.
Én akkor 7 éves kisgyerek voltam. Anyámmal, nagynénémmel és más rokonommal együtt a Zichy utcában, a zsidó hitközség házában voltunk vagy százan,felszórt szalmán,napokig, a gyülekezés kijelölt idejéig. Ekkor anyám engem elrejtett a pincében, várva arra, hogy Ganz néni, egy keresztény asszony eljöjjön értem és magához vegyen. Féltem egyedül a sötétben. Sírtam. Feljöttem a pincéből és odamentem anyámhoz. Eközben az utcán feltűnt Ganz néni, kivett a sorból és magával vitt. A közelben volt egy ősz hajú rendőr, aki ezalatt félre nézett. Én Ganz nénihez kerültem a Kiskorona utcai földszintes, kertes házba. Egy alkalommal a kertben meztelenül pisiltem. Ezt látva a házmester közölte Ganz nénivel, hogy „VIGYE INNEN EZT A ZSIDÓ GYEREKET,MERT KÜLÖNBEN FÖLJELENTEM A KÖRZETVEZETŐ NYILAS TESTVÉRNÉL.” Ganz néni elvitt a pesti gettó fapalánkjához és belökött a gettóba. Ott találkoztam a nagymamámmal.
Anyám hosszas menetelés után a mauthauseni koncentrációs táborba került, majd a gunskircheni lágerbe. Mesélte, hogy ott találkozott egy óbudai – ahogy ö mondta – fiúval, aki akkor már jó nevű novellaíróként volt ismert: Gelléri Andor Endrével. Ott érte őket az amerikaiak bevonulása. De már későn. Az óbudai fiú a tábori kórházban flekktífuszban meghalt.
Ha valaki ma belép az óbudai Margit kórház főkapuján és balra fordítja a fejét, láthat egy táblát, mely emléket állít dr. Örlős Endre sebész főorvosnak. Legendás alakja volt az óbudai társadalomnak. Zsidó ember. Öt 1944-ben egy műtősnő bujtatta, akit később feleségül vett. Följelentették, hogy 1956-ban a Schmidt kastélyban harcoló ellenforradalmárokat gyógyította. A kistarcsai internáló táborba került. Onnan az óbudai MSZMP párttitkár Bihari László hozta vissza. Később dr. Örlős Endre lett a Margit kórház igazgató főorvosa.
Végezetül egy tanulság az életemből: három évvel ezelőtt adtam el csillaghegyi házamat. Beköltöztem bel-Óbudára, ahol most is lakom. Az ingatlanközvetítő fiatalember társaságában tárgyaltam az óbudai lakás eladójával. Azt mondta, hogy – idézem -: „úgy tárgyaljon velem, hogy én egy SVÁB lány vagyok.” „Én meg egy öreg zsidó.” – válaszoltam. Megállapodtunk. Már az utcán mondta a fiatal ingatlanos: „Én is zsidó vagyok.” (De előbb kicsit körülnézett.)
Azt üzenem a fiataljainknak: NE AKARJÁK TITKOLNI ZSIDÓSÁGUKAT. Úgyis tudják róluk. Meg aztán ez nem is olyan szégyen.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
zsido.com