A mai Ukrajna területén már a 11. században jelentős közösség élt mind a Kijevi Nagyfejedelmségben, mind Galíciában és a Lengyel királyság területén.
A régió egyik legnagyobb számú kisebbségeként a zsidók gyakorta voltak célpontjai pogromoknak. Leghírhedtebb ezek közül Hmelnyickij kozákjainak mészárlása, melynek során a több, mint ötvenezer főt számláló zsidóság legalább 1/3-át kiirtották vagy fogságba ejtették, elpusztítva ezzel becslések szerint háromszáz közösséget. Az ezt követő időszakban lépett színre a Báál Sém Tov és indult világhódító útjára a hászidizmus.
Számos hászid irányzat gyökerezik az ukrán zsidóságban.
A régió zsidóságának története igen hányattatott: az éppen aktuális kirekesztő és kiutasító rendeleteket követve hol itt, hol ott telepedtek meg. A 19. században Odessza lett az ukrajnai zsidóság egyik fontos központja, ahol az antiszemita támadások és a kirekesztő törvények ellenére a lakosság 37 százaléka zsidó volt. Az Orosz Birodalom ukrán kormányzóságaiban és Galíciában élt a század első felében a kelet-európai zsidóság 40 százaléka, mintegy 870 ezer ember.
A 19. század alkonyán Ukrajnában a harmadik legnagyobb nemzetiség volt a zsidó: másfél millióan éltek ott és léteztek szinte kizárólag zsidók lakta városok, mint például Berdicsev. Az Ukrán Népköztársaság kikiáltása idején kitört pogromokban mintegy 100 ezer zsidót gyilkoltak meg, míg a Holokauszt alatt több, mint egy milliót.
A Szovjetunió összeomlásakor közel fél millió zsidó élt Ukrajnában, akiket még a ‘90-es években is komoly diszkrimináció sújtott. Ebben az időszakban majdnem 300 ezren hagyták el az országot. A 21. század hajnalán alig több, mint 100 ezer zsidó élt Ukrajnában, körülbelül a felük Kijevben. Őket számos, politikailag megosztott zsidó szervezet képviselte.
2007-ben az ukrán állam 700, a szovjet időkben elrabolt Tóratekercset adott vissza a zsidó közösségnek. 2008-ban azzal a céllal alakult meg az Ukrán Zsidók Tanácsa, hogy egységes érdekvédelmi szervként lépjen fel a helyi zsidó közösségek képviseletében. A zsidó közösség számának csökkenésével nem csökkent az antiszemitizmus, amely napjainkban is folyamatos és komoly kihívás elé állítja az erősen asszimilálódott ukrán zsidóságot.
Mi vár az ukrán zsidókra?
Bár lassan elcsitulnak az ukrajnai indulatok, a helyi zsidóság még nem lélegezhet fel. „Nincs információnk róla, hogy zsidók célponttá váltak volna, mindazonáltal továbbra is fenáll a veszély” – nyilatkozta Yaakov Bleich főrabbi a Jerusalem Postnak. „Nem tapasztaltunk támadásokat, és reméljük, az embereket alapvetően a jog és a rend érdekli, nem pedig a zavargás.” – elmondta, hogy továbbra is aggódnak a közösségek biztonsága miatt ezért mindenkit óvatosságra intenek.
Korábbi nyilatkozatában arról beszélt, hogy a kijevi zsidó intézmények biztonságát megerősítették. Vasárnap a Szochnut bejelentette, hogy sürgősségi segélyt nyújt az ukrán zsidóknak a biztonsági intézkedések magas költségének fedezésére.
A múlt héten tetőző kijevi tüntetések leverésére kirendelt csapatok áldozatai között van egy zsidó férfi is. Egy név nélkül nyilatkozó ukrán zsidó nő a Jerusalem Post kérdésére elmondta, hogy nagy a bizonytalanság a kijevi zsidók között, és nem érzik magukat biztonságban. Hillel Cohen, az Ukrajnai Hatzalah segélyszervezet képviselője elmondta: a Maidan téren járva „láthatóan zsidóként öltözve” sem érzett fenyegetettséget, de véleménye szerint a közeljövőben óvatosnak és figyelmesnek kell lennie a zsidóknak.
Az ukrajnai chábád közösség még ebben az időszakban is rendkívül aktív volt, sőt tovább növelte tagjainak a számát. Röviddel esküvőjük után sliáchként érkezett a városba Smuli Zejger rabbi és felesége, Malka, aki a helyi chábád küldöttek lánya. Az esküvő után sokan kérdezték az ifjú párt, miért költöznek a zavargások közepette Kijevbe: „Izraelben és az Egyesült Államokban nincs ránk szükség, de Ukrajnában pozitív változást hozhatunk az emberek életébe – ezért vagyunk itt.” – mondta Zajger rabbi.