Újlipótvárosi falunap Izrael ünnepén

Sok száz család fesztiválozott vasárnap a Szent István parkban. A 67 éves Izraelt köszöntötték.

Kékbe és fehérbe öltözött a Szent István park vasárnap délután, Izrael függetlenségének 67. évfordulója alkalmából. A parkot izraeli zászlókkal díszítették, de a hangulat egyáltalán nem emlékeztetett hivatalos állami ünnepségre, inkább olyan volt, mintha kedélyes falunapot rendeztek volna a nagyváros közepén, ahol mindenki ismer mindenkit. Mert itt úgy tűnt, csupa ismerőssel találkozik az ember. Összejött, aki összetartozik. Akármilyen értelemben. És még tombola is volt.

– Csoda – Arie Jom-Tov, a rendezvényt szervező Izraeli Kulturális Intézet kurátora így fejezte ki örömét az egybegyűltek nagy száma miatt, joggal, mert meglepően sok család látogatott ki a születésnapi partira ezen a cseppet sem álmos, meleg, tavaszi délutánon. A fesztiválon valamennyi generáció képviseltette magát, a tarkabarka forgatagot idős nénik és bácsik, fiatal párok és kisiskolás gyerekek alkották, de hordozókendőbe csavart csecsemőkkel is lehetett találkozni. Arie Jom-Tov fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a zsidó civilszervezetek szinte mindegyike képviseltette magát a parkban. „Legyen sok ilyen ünneplésünk, mint ez a mai!” – kívánta köszöntője végén.

Rövid beszédben Heisler András felidézte, hogy 1973-ban, amikor behívták katonának, kitört a jom kippuri háború, és abból a laktanyából, ahol szolgálatot teljesített, harckocsikat vittek el, hogy azokat Egyiptom oldalán vessék be a „neokolonista, rasszista Izraellel szemben”. ­– Mennyit változott a világ! – fűzte hozzá. A Mazsihisz elnöke arra kérte a fesztiválozókat, hogy szeressék Izraelt, és figyeljenek a Közel-Kelet egyetlen demokratikus országára.

Hág száméáh! – kívánt kellemes ünnepet az izraeli nagykövet. Ilan Mor tréfálkozva megjegyezte, hogy ha egy 67 éves férfiról lenne szó, akkor azt mondanánk: nyugdíjas. – De Izraelnek esze ágába sincs nyugdíjba menni, rengeteg teendője van – közölte. Emlékeztetett Herzl Tivadarra, Izrael állam megálmodójára, aki 1860-ban a Dohány utcában született. Izrael egy magyar álom beteljesülése – mondta a nagykövet, majd folytatta: Herzlnek volt egy álma, de túl fiatalon halt meg ahhoz, hogy saját szemével lássa: álma valóra vált. Izrael egy független, prosperáló állam, amit nem lehet lerombolni, és ami az egész világon garantálja a zsidóságnak a hazát. Ilan Mor elmondta, hogy Magyarországgal már 26 éve jó barátságban van Izrael. – Kedves barátaim! (ezt magyarul mondta), – ha szolidaritásotokat, támogatásotokat akarjátok kifejezni, látogassatok Izraelbe! Legalább egyszer az életben látni kell saját szemetekkel a csodát, amit Izrael jelent. Izrael nem problémamentes, vannak nehézségek, de ugyanakkor unikális és csodálatos – zárta ünnepi beszédét a Szent István parkban.

20150426_172756

Ezután jött a tombola. Nem is akármilyen, mert a szerencse ezúttal nem volt elegendő a nyeréshez. A civilszervezetek Izrael történelmével kapcsolatos feladatokkal várták a játszani vágyókat. A helyesen válaszolók pecsétet kaptak, csak ezekkel lehetett nevezni a sorsolásra, amelyen a következő nyeremények miatt lehetett izgulni: heti ebédmenü a Pöttyös Bögre Bisztróban, reggeli a Spinozában, fogyasztás a bulinegyed egyik éttermében, a Mazel Tovban, de a szerencsések héber nyelvtanfolyamot, a még szerencsésebbek izraeli repülőjegyet is nyerhettek.

– Sokszor voltam függetlenség napi rendezvényen – nyilatkozta a zsido.comnak egy harmincas férfi, aki a feleségével, és három kicsi gyerekével érkezett a rendezvényre. – Most először hoztam ki a családomat – meséli. Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos számára Izrael, azt mondja, nagyon. – Naponta több portálon tájékozódom, mi is van éppen – magyarázza. Közben keleti zene szól, a színpadon hastáncosok táncolnak.

Egy középkorú hölgy tudósítónk kérdésére azt mondja, több értelme lenne most a Szabadság téren az emlékműnél demonstrálni. – Én másként élem meg a zsidóságomat – teszi hozzá. Mielőtt megkérdezhetnénk, hogy akkor miért nem a Szabadság téren demonstrál éppen, egy fiatal srác kezd beszélni arról, hogy a zene jó, de a sör kevés. Szerinte elég szegényes a vendéglátás ilyen sok ember esetén.

A park központi részén elterülő rendezvényen valóban nem a fesztiválokon megszokott kínálat várta a vendégeket. Fagyit, humuszt és kóser pálinkát lehetett venni, valamint a Fröhlich Kóser Cukrászda és a Semes Kóserpékség is kitelepült egy standdal. Valahonnan vattacukor és pattogatott kukorica illata terjengett.

Az EMIH népszerű kezdeményezése, a „Kérdezd a rabbit!” is megjelent a függetlenségi ünnepen. – Az érdeklődés nagy, hosszú percekig állunk sorba, hogy Faith Áser rabbitól kérdezhessünk. Előttünk egy kisfiú fogja kezébe a pultra kihelyezett tefilint. A rabbi türelmesen magyaráz, aki a 13-ik évét betöltötte, annak fel is teszi az imaszíjat. Amikor sorra kerülnünk, nekünk meséli, hogy leggyakrabban a zsidó filozófiáról szokták kérdezni. Példának említi az ördögről szóló kérdéseket, de az egyiptomi kivándorlás titkait is gyakran firtatják. Aztán ott vannak a házasélettel kapcsolatos kérdések. – Ez mindenkit lázba hoz – mondja a rabbi, de sokan kérnek tanácsokat munkahelyi konfliktusaik megoldására is. Kiderül: ez a mostani dzsembori „nyugalmas rabbirendelés” a Sziget fesztiváléhoz képest, ahol a civil sátrak között az EMIH is rendszeresen megjelenik. A rabbik ott kapják az igazán a mellbevágó kérdéseket, hiszen némi alkoholfogyasztás után egyeseket nem annyira a zsidó filozófia, mint inkább a háttérhatalom pontos címe érdekel.

Sor nem csak a rabbinál volt, hanem a Chabad Lubavics szellemében működtetett Alef Kids, gyerekeknek szóló alapítvány asztalánál is, ahol sok játék és nassolni való várta a kicsiket. Lehetett kézműveskedni, vagy babzsákkal zsidó ünnepeket jelző táblára célozni; persze csak arra az ünnepre, amelynek jellegzetességeit (például a széder tál ételeit, a szukoti sátrat) a gyerek felismeri.

20150426_171017

A nagyobbak egy másik alapítvány asztalánál izraeli tanulási lehetőségekről, a kibucokban végezhető önkéntes munkákról tájékozódhattak.

Ahogy Arie Jom-Tov megállapította,a rendezvény a sokszínűséget demonstrálta. Jelen volt a Tett és Védelem Alapítvány, a Bálint Ház, a Múlt és Jövő Kiadó is. Csodás ékszereit kínálta a szociológus-újságíróból ékszerésszé avanzsált Vad Jutka, és aki megpihenni akart, igénybe vehette a MOVES Egészségközpont dietetikusainak tanácsadását, sőt, még hátmasszázst is kaphatott.

Estére a közönség összetétele lassan átalakult, a koncertek közeledtével egyre nagyobb számban érkeztek a fiatalok. A bulit már nem vártuk meg, de a Pozsonyi úton minket hosszan elkísérő zene alapján nem volt kétségünk afelől, hogy a java csak akkor kezdődött.

 

(munkatársunktól)

  • Küldés emailben