Óbuda: Minikonferencia a zsidó szakadásról
Nagyszámú érdeklődőt látott vendégül az Óbudai Zsinagóga február 11-én vasárnap. A meghívó „minikonferenciára” szólt a „zsidó szakadásról”, amely a zsidó irányzatok hivatalos szétválását és önálló hitközségek megszervezését jelentette 1867 és 1872 között.
A rendezvény első részében Fenyves Katalin kultúrtörténész, főiskolai docens kérdezte az Amerikában élő Körner Andrást, aki mindmáig az első és egyetlen módszeres és rendszeres kutatója a magyar zsidók életmódtörténének. A magyar zsidók hétköznapi életének ez előadáson is bemutatott aspektusai érzékenyen világítottak rá a holokauszt előtt Magyarországon élt zsidók sokféleségére. Mint Körner kiemelte: e sokféleség összefüggött a magyar zsidók (többirányú) eredetével, kulturális és vallási hátterével. Az előadás képet adott az életmód, az oktatás, a mindennapi és társadalmi élet változatosságáról is.
A rendezvény második részében Köves Slomó történészként tartott előadást. A Debreceni Egyetemen doktorátust szerzett rabbi a zsidó vallásszakadás szakértőjeként a zsidóság és a közpolitika viszonyát elemezte a különböző történeti korszakokban. Tézise, hogy a zsidó identitásformák választásához a társadalmi környezet véleménye, hatása meghatározó volt az elmúlt kétszáz évben. Ebben komoly jelentőséget tulajdonított a zsidó önreflexivitásnak, önkép-vizsgálatnak, s annak, hogy az állam, illetve a közpolitika zsidósághoz fűződő viszonya erőteljesen befolyásolta a magyar nemzethez igazodni vágyó zsidók önképét is. A mélyreható elemzést azzal zárta, hogy úgy látja, olyan korszakhatárhoz érkeztünk el, amikor az új nemzedék új, pozitív zsidó identitás-modellt alakít ki, ahol a vallás és a valláson alapuló szellemi örökség áll a zsidó identitás középpontjában.
A rendezvény zárásaként Köves Slomó az elmúlt időszak politikai vitáira reflektálva – a hallgatóság kérdéseire válaszolt. A válaszok summázataként elhangzott: az EMIH álláspontja, hogy „a ’zsidópolitika’ szóljon a zsidó érdekekről, hogy itt legyen zsinagóga, zsidó közösségi élet, legyen lehetőség fellépni a nyílt antiszemitizmus ellen, és ha ebben a magyar kormány helyi és általános szinten pozitív lépéseket tesz, akkor őrültség lenne el nem ismerni.”
