Izraeli régészek technológiai magyarázatot találtak az asszírok győzelmére.
Mintegy 2700 évvel ezelőtt egy újfajta, halálos erejű fegyver tűnt fel Izraelben: hüvelyezett, rézötvözetből készült nyílheggyel érkeztek az asszír hódítók, akik hamarosan az egész területet az uralmuk alá hajtották. Ezt a nyílhegytípust még évszázadokon keresztül használták és szerepet kapott Jeruzsálem és az első Szentély lerombolásában is, a polgári időszámítás előtti 586-ban.
„Semmi kétség, hogy az asszír hadsereg sokkal fejlettebb haditechnikát vonultatott fel a harctéren. Az ostromaiknak például senki sem tudott ellenállni” – mondta Oded Lipschits, a Tel-Avivi Egyetemen működő Archeológiai Intézet professzora. A tudomány szkíta-iráni nyílhegynek nevezi ezt a fegyvert, mert először az eurázsiai sztyeppe nomád népei használták. A polgári időszámítás kezdete előtti VIII-VII. századból származó, legrégebbi példányokat a Volga mentén találták meg. A nyílhegyeket hüvellyel látták el, s ezzel erősítették a nyílvesszőre. A nyílhegyek lehettek kétélűek, három élűek vagy piramis alakúak. Izraelben eddig 359 ilyen nyílhegy került elő.
A nyílhegyek sajátos formájának és fejlődésének elemzésével, valamint más régészeti adatokkal, például lelőhelyekkel való összehasonlításuk segítségével a tudósok dokumentálhatták felhasználásukat több évszázadon át, egészen a hellenisztikus időszak kezdetéig, és sok új információt szerezhettek a térségben egymással harcoló hadseregek által felhasznált haditechnikáról.
„A nyílhegyek három nagy, az Asszír Birodalomból, a Babilóniából és Perzsiából származó típusát tudtuk megkülönböztetni. Érdekes, hogy a babilóniai hódítás időszakában megfigyelhetjük a nyílhegy típusának megváltozását. A történelmi forrásokból kiderül, hogy Nabukodonozor király meghódította a Földközi-tenger medencéjének keleti részét, de Egyiptomban vereséget szenvedett i.e. 601-ben. Ezután egy-két évbe telt, mire újra felállította hadseregét. Ezt a nyílhegyek is tanúsítják. I. e. 604-ben a babilóniaiak lerombolták Askelont, valamint Júdea több városát, majd 586-ban Jeruzsálemet is. Az ott használt nyílhegyek különböznek a korábban találtaktól” – mondta a professzor.
Sok nyílhegy került elő Rámát Ráchel területén is. Ez a ma Jeruzsálemmel egybeépült kibuc egykor fontos adminisztratív központ volt a fővárostól délre, majd babilóniai katonai tábornak adott helyet.
A fegyverzet hatékonyságát növelte, hogy eltérő alakú nyílhegyeket használtak különböző célokra. Más típus illett a nagy távolságra kilőtt nyilakra és más a közeledő ellenség páncélját átütő darabokra. „Ez volt a régi idők legfontosabb fegyvere. Hihetetlen, hogy az akkori emberek milyen szakértelemmel eszközöltek változtatásokat, hogy az aerodinamika és a technológia lehetőségeit kihasználva még hatékonyabbá tegyék a nyilaikat” – mondta Lipschits professzor.
„Minden birodalom azután emelkedett fel, hogy legyőzte az adott régió korábbi nagyhatalmát. A babilóniaiak elfoglalták Asszíriát, majd a perzsák Babilóniát. Mindannyian korszerűbb fegyvereket használtak, mint az elődeik. A kutatásunkat Nagy Sándor korával zárjuk, mert akkor, az i.e. III. és II. században minden megváltozott, bár néhány ilyen nyílhegy még a római korból is előkerült” – tette hozzá.
A kutatások szerint az említett nyílhegytípus karrierje mintegy 2100 évvel ezelőtt ért véget és a rómaiak ellen fellázadt zsidó szabadságharcosok használták őket, a második zsidó felkelés során.
zsido.com
Forrás: JPost