Amikor a brooklyni Chábád jesivában tanultam a nyolcvanas évek elején, igyekeztem a Rebbe közelében lenni, amennyire csak lehetett. Nagyszerű dolgokat láttam és tanultam tőle. Leginkább a Rebbe a gyermekek felé mutatott különleges érzékenysége és szeretete ragadott meg. A Rebbének szokása volt minden két hétben ellátogatni apósa, az előző rebbe sírjához. Mindig egyedül ment a sírhoz […]

Amikor 21 évesen végeztem a Yeshiva University-n, elhatároztam, hogy néhány barátommal együtt Izraelben töltök egy évet, és Tórát fogok tanulni a Hár Ecion jesivában. Indulás előtt ellátogattam a Rebbéhez, hogy az áldását kérjem és megkérdezzem, hogy milyen karriert javasol a számomra. Meglehetősen érdekelt a pszichológia, a bátyám is azt tanulta, de a zsidó oktatás is […]

1960-ban, főiskolai hallgatóként, részt vettem egy pszichológiai szemináriumon a Maine állambeli Bethelben. Mivel sem kóser hús, sem kóser kenyér nem volt elérhető arrafelé, édesanyám nagy doboz ételt csomagolt, kóser felvágottakkal és macesszel. Úgy terveztem, hogy zöldséget és gyümölcsöt majd helyben vásárolok. Amikor megérkeztem, feltűnt, hogy a háromszáz résztvevő nagy többsége zsidó, de csak én voltam […]

1970-ben, amikor a lányom két éves volt, egy fültisztító pálcikát dugott a fülébe, és megsértette a dobhártyáját, ami fertőzéshez vezetett. Ezt csak akkor vettük észre, amikor genny kezdett szivárogni a füléből és egyre rosszabbá vált a hallása. Kétszer is megoperálták, de egyik alkalommal sem jártak sikerrel.  Úgy éreztük, hogy gondosan ápolják, hozzáértőek az orvosok, de […]

A történet, amit elmesélek 1988 első hónapjaiban zajlott. A 47. utcai fényképész üzlet hirdetési osztályát vezettem. A cég félmilliárd dollárt ért akkoriban és a világ legnagyobb, fényképészeti és grafikai felszereléseket árusító üzletének számított. A cégen belül működő reklámügynökség volt a legnagyobb egész New Yorkban. Több száz reklámot jelentettünk meg évente a The New York Timesban […]

1938-ban születtem, jom ki­pur­kor, Tatárföld fővárosá­ban, Kazanban, a Szovjetunió­ban. Abban az időben a zsidó vallásgyakorlás törvényellenes volt, az a Chábád haszid, aki eljött hozzánk, hogy titokban tanítson, a bebörtönzést kockáztatta. Ebben az elnyomó környezetben a szüleim mindent megtettek, hogy a Tóra tör­vényei szerint éljenek. Még amikor Moszkvába költöztünk, ahol még nehezebb volt zsidóként élni, erejükön […]

Amikor a fiam, Shmaryahu csecsemő volt, sokat betegeskedett. Ha valaki öt kilométeres körzetben eltüsszentette magát, ő rögtön náthás lett. Szinte egyáltalán nem működött az immunrendszere. Idővel megerősödött, de nem igazán kezdett el növekedni. Nagyon kicsi volt, elmaradt a fejlődésben. Sokkal kisebb volt, mint a kortársai. Öt éves korában a gyermekorvosunk azt mondta, látogassunk el Kaliforniába, […]

Apám 1923-ban, húsz éves korában hagyta el Ukrajnát, hogy ne kelljen bevonulnia a szovjet hadseregbe. Ka­nadában telepedett le. Fér­fi­­­ruhákkal kezdett foglalkozni, ami jó választásnak bi­zonyult, mert sikeres lett az üzlet. Az első Chábád-kül­döt­tek 1945-ben költöztek Kanadába. Három rabbi érkezett: Kramer rabbi, Hen­del rabbi és Greenglass rabbi. Apám jó kapcsolatot ala­kított ki velük, különösen Greenglass rabbival. […]

1971-ben a férjem, Gershon Ja­cob­­son egy magánkiadásban meg­­jelenő, jiddis napilap szerkesztőjeként dolgozott. Egyik nap, amikor megérkezett az iro­dába, az ajtót zárva találta. Ger­shon megpróbálta elérni a tulajdonost, de nem kapott választ a telefonhívásokra. Végül az új­ság­írók arra jutottak, hogy a tu­laj­donos nyilván tönkrement, és egyszerűen megszüntette a la­pot. Gershon elkezdett munkát ke­resni, de csak alkalmi […]

Lubavicsi családban nőttem fel. Gyermekként gyakran kísértem el apámat a Rebbe fár­bren­genjerie, haszid összejö­ve­teleire. Em­lékszem, mindig nagyon izgatott voltam. Lu­ba­vi­csi haszidnak lenni általában vé­ve nagyon izgalmas dolog volt. 1973-ban felajánlották, hogy legyek a Rebbe küldöttje és nyissak egy új Chábád-központot Los Angelestől északra, a San Fernando-völgyben, amit csak „The Valley”-nek neveznek. Ez alkalomból különleges áldást […]

Egy sok évvel ezelőtti történetet mesélek most el. 1958-at írtunk, és peszách előestéje volt. Lenyugvóban volt a nap, amikor a vonatom lerobbant Bronx közepén, és gyalogosan kellett folytatnom az utamat. Nem ismertem a környéket, kérdezgettem hát a járókelőket, hátha útba tudnak igazítani. Mint kiderült, igen hosszú út állt előttem, ami igen komoly gondot jelentett, hiszen […]

Joe Davidovitz a nevem, Dél-Afrikában élek és építész a szakmám. Miután megnyitottam a vállalkozásomat Johannesburgban, gyorsan sikeressé váltam, és három-négy év alatt egy komoly céget építettem fel. A karrierem csúcsán ingatlanfejlesztéssel foglalkoztam, és 1500 embernek adtam munkát. Egy idő múlva azonban gondok jelentkeztek a cégnél, elsősorban a tapasztalatlanságomnak köszönhetően. Amikor a dél-afrikai gazdaság megroppant, az […]

Yosef Yitzchak (Yossy) Goldmannak hívnak. A nevemet az előző rebbe, Yosef Yitzchak Schneerson rabbi után kaptam, mert nem sokkal a halála után születtem. Amikor kihirdették a nevemet a körülmetélés során, hirtelen nagy csend támadt, mert az első olyan gyermekek között voltam, akit a Rebbéről neveztek el. A közösségben még frissen élt a hatalmas veszteség érzése. […]

A második világháború legnagyobb részét az üzbegisztáni Sza­markandban töltöttem, a lubavicsi jesiva tanulójaként. A háborút követően az előző Reb­be Antwerpenbe küldte apámat, hogy az Etz Haim Heida jesiva újranyitásában segédkezzen. Ve­le tartottam, de nem maradtam a városban. Párizsba utaztam, mert Franciaországban könnyebb volt amerikai vízumot sze­rezni, mint Belgiumban. Egy da­rabig Párizsban maradtam, mivel hat hónapot […]

Lettországban születtem, de az Egyesült Államokban nevelkedtem, mert a családom 1930-ban kivándorolt. Már egész fiatal koromban csatlakoztam a Young Israel mozgalomhoz, majd fel­nőtt koromban önkéntes mun­kát is vállaltam. A Young Israel azért volt szimpatikus a szá­momr­a, mert sokat törődtek a ha­gyományoktól elszakadt fiata­- lokkal és kapuik mindig nyitva álltak. Egy idő múlva a Young Israel […]

Férjem, Samuel Schra­ge a hatvanas és hetvenes években kö­zös­ségi aktivista volt Brooklyn­ban. Akkor vetette bele magát a munkába, amikor a Crown Heights városrészben tanuló jesivabóchereket többször megverték a szomszédos negyedben működő bandák tagjai, egy esetben pedig saját otthonában támadtak késsel egy zsidó asszonyra. A férjem a polgármesterhez fordult segítségért, akitől azt a választ kapta, hogy […]

A Rebbe purimi levele   Isten kegyelméből ádár hó 13. [1953. február 22.] Brookly, N.Y.   Üdvözlet és áldás! Purim ünnepének Eszter könyvében leírt története világos elemzést ad számunkra a „zsidókérdésről”. A zsidók, akiknek országa romokban hevert, ők maguk pedig 127 különböző tartományba szóródtak szét, egyértelműen különböztek a többi néptől. Ez nagyon hasonló ahhoz, ahogy […]

1973-ban Abraham Beame-t választották meg New York polgármesterének. Ő nevezett ki engem az Addiktív Szolgáltatások Ügynöksége élére városi biztosnak. Én lettem az első ortodox zsidó, aki városházi ügynökséget vezetett. A feladatunk az volt, hogy kifejlesszünk egy megelőzési programot, mely segít meggátolni, hogy a fiatalok rászokjanak a kábítószerek használatára, illetve drog- és alkoholfüggők számára hoztunk létre […]