Esther Sternberg a nevem, és az a szerencse ért, hogy Crown Heightsban születtem és nevelkedtem. Apám, Shneur Zalman Gourary rabbi közeli kapcsolatban volt az ötödik rebbével, majd az utódjával, Joszef Jicchák Schneerson rabbival is, már 1920-tól, amikor átvette a lubavicsi közösség vezetését. Hasonlóan közel állt Menachem Mendel Schneerson rabbihoz, a hetedik rebbéhez, aki 1951-ben vállalta… Tovább A szombati mécses kampány

1957-ben születtem Sydneyben. Bár a családomnak nem voltak lubavicsi gyökerei, én mégis hamar közel kerültem ehhez a közösséghez és sok lubavicsi barátot szereztem. A Rebbével viszont csak azután kerültem személyes kapcsolatba, hogy megházasodtam. Ez 1983-ban történt. Ekkor már három éve nős voltam, de még mindig nem született gyermekünk. Írtam tehát a Rebbének, hogy az áldását… Tovább Hogyan kell eltávolítani a lélekre rakódott piszkot?

1973-ban, a jom kipuri háború kitörése előtt Izraelből New Yorkba utaztam a bátyám esküvőjére. Ottlétem alatt ellátogattam a Rebbéhez is. Mielőtt beléphettem volna hozzá, a Rebbe titkára, Leibel Groner rabbi azt mondta, hogy írjam le a kéréseimet egy papírra, amit ő előre odaad a Rebbének. Így is tettem. Leírtam, hogy férjezett vagyok, gyermekeim vannak, Lodban… Tovább Egy katona felesége

Olyan zsidó családban nőttem fel, mely nem őrizte a hagyományokat, így semmilyen vallásos nevelést nem kaptam. A zsidóság és a hászid filozófia iránt az egyetem első évében kezdtem érdeklődni, San Diegóban. Innen egyenes út vezetett a Chábád mozgalomba, és 1971-ben beiratkoztam a New York-i Hadar Hatorah jesivába. A Hadar Hatorah-ban hatalmas tisztelet övezte a Rebbét.… Tovább Egy tartós házasság

Benjamin Blech a nevem és régi rabbidinasztiából származom. Én már a tizedék nemzedék vagyok a családunkban, aki rabbioklevelet szerzett. Apám haszid volt, a csortkovi Rebbe követője. Először Zürichben, majd a New York-i Boro Parkban vezetett közösséget, továbbá ő irányította a Toras Emes jesivát. Először nála tanultam, majd a Tora Vodaas jesivában és Lakewoodban. A rabbioklevelemet… Tovább Az álruhás haszid

Nem lubavicsi családban születtem. A brooklyni Torah Vodaas iskolarendszerben tanultam, majd a Mir jesivába kerültem, ahol rabbioklevelet szereztem Avraham Kalmanowitz rabbitól. Végül lubavicsi hászid lett belőlem, s ezt egy osztálytársamnak köszönhetem. David Shlamyugnak hívták, és Uruguayból érkezett. Az volt az álma, hogy Mexikóvárosban nyisson egy jesivagimnáziumot. Még nem működött ilyen intézmény ott, és azt gondolta,… Tovább Az orvosok nem tévedtek, csak csoda történt

  Montrealban nőttem fel és a helyi lubavicsi jesivában, a Tomchei Temimimben tanultam. Abban az időben alig lehetett kóser élelmiszerhez jutni a városban. Az első glatt kóser hentesüzletet apám nyitotta meg. Apám a Rebbe tanácsait követte, és az ő áldása nyomán virágzott az üzlet. A vállalkozással kapcsolatban apám többször elutazott a Rebbéhez New Yorkba. Egyszer,… Tovább Az áldás csatornája

A hetvenes évek végén New Yorkban éltem, és miután már megszereztem a rab­bi­dip­lo­má­mat, a Yeshiva Uni­ver­sity-n hall­gattam zsidó filozófiát. Ebben az időben a nagybátyám, David Shine is a városban élt, mert ő vezette az El-Al észak-amerikai kirendeltségét. Elsősorban a Tel Aviv-New York viszonylat ügyeivel foglalkozott. Egyszer elhatároztuk, hogy együtt látogatunk el a Chábád brooklyni főhadiszállására… Tovább Biztonságos égbolt a Rebbe áldásával

1946-ban születtem az ukrajnai Lvovban. Mivel ez a város a lengyel határ közelében fekszik, sok zsidót itt csempésztek ki a Szovjetunióból. Az apám látta el hamis okmányokkal azokat a zsidókat, akik Lengyelországon keresztül akartak eljutni a szabad világba. Abban az évben tartóztatták le, amikor én születtem. Egy szibériai munkatáborba vitték. 1971-ben már az üzbegisztáni Taskentben… Tovább Sírkőfaragás a konyhában

A nevem Israel Drazin. Rabbi, bibliatudós és ügyvéd vagyok. A nevemet az amerikai hadseregben is jól ismerik, mert én voltam a védő abban az ügyben, amikor valaki alkotmányellenesnek minősítette és be akarta tiltatni a katonai lelkészi szolgálatot a vallás és az állam összefonódása ürügyén. Megnyertem az ügyet, amiért Ronald Reagan elnök dandártábornokká léptetett elő. Az… Tovább Az emberiség családja

Magyarkomjátból (ma: Veliki Komjat, Ukrajna) származom, amely egy kis település a Kárpátokban. 1944-ben elhurcolták az egész családot, megjártunk több náci koncentrációs tábort, és végül csupán én maradtam életben. A szüleimet és a testvéreimet mind megölték. A háború után három évvel kikiáltották a független Izrael Államot, én pedig beálltam önkéntesnek a hadseregbe. Később az izraeli kereskedelmi… Tovább Zsidó művészet

Izraelben születtem, de amikor négyéves voltam, a szüleim Crown Heightsba költöztek, így lubavicsi környezetben, a Reb­be közelségében nőhettem fel. Megnősültem, majd egy évvel ké­sőbb úgy döntöttünk a fele­sé­gemmel, Rivkával, hogy a Chá­bád küldötteiként szeretnénk dolgozni, bárhol a világon. Végül a manhatteni Columbia Egyetemet néztük ki magunknak. A Rebbe engedélyét és áldását kértük, aki támogatta a… Tovább Küldetésben Manhattanben

1962-ben találkoztam először a Rebbével egy ismerősömön, Nachman Sudak rabbin keresztül. Ő volt a londoni Chábád vezetője, és vele vettem fel a kapcsolatot, amikor elkezdtem a vallás iránt érdeklődni. Meg­le­he­tősen szkeptikus és kí­váncsi ter­mészetem volt, de Su­dak rab­binak ez nem jelentett problé­mát, nagyon jól megtalálta ve­lem a közös hangot. Először Sudak rabbitól hallottam a Reb­bé­ről.… Tovább Lámpás az ingoványban

A harmincas években az előző  Rebbe, Joszef Jicchák Schneer-son rabbi Lengyelországban élt. Mivel az oroszországi üldöztetések miatt megrendült az egészségi állapota, időről időre felkeresett egy párizsi klinikát. Olyankor a szombatokat mindig a szüleimnél, Yankel és Baila Laxnál töltötte. A lakásunk a Boulevard Saint Denisen volt, közel a gyémánt- és szőrmekereskedők zsinagógájához, mert apám is ezzel… Tovább Miért nem akarta a Rebbe, hogy sivát üljek?

Ahogy elértem a házasodási kort, azonnal nekikezdtem a párkeresésnek. Bár lubavicsi csa­lád­ban nőttem fel és a közös­ség val­lásos lányiskoláiban tanultam, később egyetemre is beiratkoztam, ezért nem voltam biztos abban, hogy a Chábád jesivában ta­nuló fiatalemberekből kelle­ne házastársat választanom. Természetesen olyan férjre vágytam, aki behatóan ismeri a Tórát, de szerettem volna, hogy széles világi műveltséggel is… Tovább A Rebbe házasságközvetítői jutaléka

Tel-Avivban születtem, 1945-ben. Anyám vallásos családból származott, az apja Jeruzsálemben volt rabbi, de apám idegenkedett a vallástól. Ez idővel megváltozott – a Rebbének hála. Anyám kívánságára vallásos oktatásban részesültem. Amikor sorozásra került sor, kiderült, hogy éppen túl sok lány jelentkezett fegyveres szolgálatra, így én polgári szolgálatra jelentkeztem. A vallásos Éjn Hánáciv kibucba vezényeltek, és a… Tovább Mosolyogj, akkor is, amikor vitázol!

A brooklyni Eastern Parkwayen nőttem fel az ötvenes években. Bár az ott élő zsidók túlnyomó többsége lubavicsi haszid volt, a mi családunk nem tartozott közéjük, mi csak egyszerűen ortodoxok voltunk. Ezzel együtt a Rebbe hírneve minket is vonzott és évente kétszer ellátogattunk hozzá. Az egyik ilyen alkalom mindig szimchát Tóra ünnepe volt, amikor a Rebbe… Tovább Az egyórás küldetés

1980 nyarán az izraeli Vallásügyi Minisztérium igazgatójaként dolgoztam, és meghívást kaptam a miniszter, Ávráhám Sapira rabbi fiának esküvőjére New Yorkba. Ha már ott voltam, mindenképpen szerettem volna meglátogatni a Lubavicsi Rebbét, de ez volt a terve Sapira rabbinak, sőt az esküvőn szintén jelen lévő szadigurai rebbének, Ávráhám Friedman rabbinak is, így együtt mentünk a Chábád… Tovább Izraelért harcolva