Velem és a Rebbével történt

Ő lát téged

Az angliai Manchesterben születtem és ott is nőttem fel. A családom eredetileg nem volt a Chábád közösség tagja, de apám idővel a Lubavicsi Rebbe követőjévé vált. A halála után fedeztük fel, hogy élénk levelezés folyt közöttük. Apám több mint nyolcvan levelet kapott a Rebbétől. Mindannyian gyakran írtunk a Rebbének. Én azt tudakoltam tőle, hogy melyik… Tovább Ő lát téged

Bővebben »

A kóbor macska

A családom Németországból ván­dorolt az Egyesült Álla­mokba 1950-ben, amikor még kis­lány voltam. New York Brownsville nevű negyedében telepedtünk le. Mivel a tanév közepén jártunk, mindössze egyetlen iskola volt, mely hajlandó volt felvenni. Ez egy új és kisméretű intézmény volt Bais Rivka néven, melyet a Chábád működtetett. Egy apró épületben tanultunk, melyben mindössze néhány osztályterem volt.… Tovább A kóbor macska

Bővebben »

Mennyiség és minőség

Már fiatalon kapcsolatba kerültem a lubavicsi mozgalommal, mert a melbourne-i Chabad Ye­shiva College-ban tanultam, és az iskola elvégzése után sem tá­volodtam el a közösségtől. Az egyetem elvégzése után a Chá­bád­nak kezdtem dolgozni, és átvettem a lubavicsi ifjúsági szervezet, a Tzeirei Agudas Chabad ve­zetését Ausztráliában. Először 21 éves koromban találkoztam személyesen a Rebbével, 1974-ben. Egy ausztrál… Tovább Mennyiség és minőség

Bővebben »

Plasztikai műtét – belülről

Nem vallásos családban nőttem fel, és szinte semmilyen zsidó oktatásban nem részesültem. Nővérnek tanultam és egy orvoshoz mentem feleségül, aki az apámhoz hasonlóan plasztikai sebész volt. Floridában telepedtünk le és ott alapítottunk családot. A zsidósággal való kapcsolatunk akkor kezdődött, amikor a fiunk, Kenny, összebarátkozott néhány lubavicsi hasziddal a helyi közösségben. Meghívták, hogy töltsön velük egy… Tovább Plasztikai műtét – belülről

Bővebben »

Paradigmaváltás

Bár személyesen egyszer sem találkoztam a Rebbével, a pácienseimen keresztül nagy benyomást gyakorolt az életemre. Petách Tikávban nőttem fel, és természetesen már gyermekként is hallottam a Rebbéről. A helyi Chábád küldött, Dávid Chánázin rabbi anyám első unokatestvérét vette el feleségül, így gyakori vendég volt nálunk. Minden alkalommal mesélt a Rebbéről. Később, miután megházasodtam, az apósom… Tovább Paradigmaváltás

Bővebben »

A meddőség oka: hibás mezuza

Először 1941-ben, szukot ünnepén találkoztam a Rebbével – aki akkor még nem is volt rebbe. Azokban az években, amikor a Chábád jesivában tanultam, számtalan olyan eseménynek voltam a tanúja, mely a Rebbe áldásának erejét mutatta. Most egyet idézek fel ezekből, mely egy távoli rokonommal esett meg. A nagyapám, Yechiel Tar-shish rabbi kapott egy levelet az… Tovább A meddőség oka: hibás mezuza

Bővebben »

A felejthetetlen zsidó

Lubavicsi családból származom. Felmenőim Oroszországban és Németországban éltek, de én már Crown Heightsban születtem, 1958-ban. Amikor anyám állapotos lett velem, elment apámmal a Rebbéhez, hogy az áldását kérjék. Abban az időben sok vallásos asszony kendővel átkötött, rövid parókát hordott. A Rebbe azt tanította, hogy a legjobb teljes parókát viselni, minden egyéb dolog nélkül. Amikor meglátta… Tovább A felejthetetlen zsidó

Bővebben »

A Rebbe és az evolúció

New Yorkban nőttem fel, a Lower East Side-on. Abban az időben ez a városnegyed egy igazi stetl volt. Első generációs zsidó bevándorlók lakták, akik ugyanúgy beszéltek, öltözködtek és viselkedtek, mint korábban Európában. Nagy hasznomra volt, hogy közelről figyelhettem őket, mert így megismerhettem az autentikus zsidóságot. Apám a Cháfec Chájim tanítványa volt a lengyelországi Radunban. A… Tovább A Rebbe és az evolúció

Bővebben »

„A Rebbe tette a legtöbbet a zsidóságért”

Apám litván, azaz a haszidizmust ellenző családból származott. Angliában született, de az oroszországi Mir jesivában tanult, és ott is szerzett rabbi-képesítést. Hazatérése után közösségi rabbiként működött Londonban és Glasgow-ban, majd alapított egy zsidó iskolát Londontól ötven mérföldnyire. A fiúgimnázium a Carmel nevet viselte és a magas szintű jesiva tanulmányokat a magas szintű világi oktatással igyekezett… Tovább „A Rebbe tette a legtöbbet a zsidóságért”

Bővebben »

A beteg is felelős a gyógyulásért

Az őseim lengyelországi haszid zsidók voltak. Én már Izraelben születtem és nevelkedtem. Egyaránt tanultam vallásos és világi iskolában, s végül a Héber Egyetem orvosi karán diplomáztam 1966-ban. Mesterem, Chájim Sebá professzor halála után én vettem át Izrael legnagyobb egészségügyi központjának vezetését a Tel Hásomer kórházban. Itt 1700 ágy működött, 7000 dolgozóval és évi 600 millió… Tovább A beteg is felelős a gyógyulásért

Bővebben »

A nehézségekkel járó áldás

Nagyapám, Slomó Joszef Zevin lubavicsi családból származó, neves izraeli rabbi volt. Szoros kapcsolatban állt a Rebbével, és amikor 1955-ben úgy döntöttem, hogy a New York-i Chábád jesivában folytatom a tanulmányaimat, nagyon megörült. Korábban a bnéj-bráki Ponyevicsi Jesivában tanultam. A legnagyobb dolog a New York-i tartózkodás alatt természetesen az volt, hogy a Rebbe közelében lehettem. Amíg… Tovább A nehézségekkel járó áldás

Bővebben »

Nem fogyatékos, hanem különleges!

Miután megalakult az izraeli hadsereg sérült veteránjainak szervezete, én vezettem az 1976-os torontói paralimpiai játékokra kiküldött izraeli csapatot. Arra gondoltam, hogy a verseny végeztével látogatást tehetnénk a Rebbénél, és felhívtam a Chábád mozgalom központját, ahol örömmel fogadták a kérésemet. A megbeszélt időpontban kétbusznyi emberrel érkeztem New Yorkba. A küldöttség tagjai között sok olyan katona volt,… Tovább Nem fogyatékos, hanem különleges!

Bővebben »

A Rebbe, mint gondolatolvasó

1992-ben, amikor az Agudát Jiszráel párt orosz bevándorlókat segítő osztályának voltam a szóvivője, New Yorkba utaztam egy konferenciára. Ahogy korábbi látogatásaim során, most is azt terveztem, hogy elmegyek Brooklynba, a Lubavicsi Rebbe áldását kérni. Mielőtt ellátogattam volna a Rebbéhez, összefutottam valakivel, aki ismerte az apámat. Apám egy különlegesen jámbor ember volt, igazi haszid és nagy… Tovább A Rebbe, mint gondolatolvasó

Bővebben »

Minden zsidó egy gyémánt: hogyan lett egy papból haszid?

A svájci Bázelben születtem. 1947-ben, 15 éves koromban a családom Hollandiába települt át, mert apámat választották meg Hága főrabbijának. Apám Magyarországról menekült zsidók számára nyitott jesivát a városban. Először akkor fogadott a Rebbe, amikor 1952-ben beiratkoztam a New York-i Központi Lubavicsi Jesivába. Ezen az első találkozón a Rebbe azt javasolta, hogy a zsidó oktatásban helyezkedjek… Tovább Minden zsidó egy gyémánt: hogyan lett egy papból haszid?

Bővebben »

Kételkedsz? Beszélj az öreg haszidokkal!

A New York-i Queensben születtem, és lubavicsi oktatási intézményekben tanultam. A gimnázium befejezése után, 1956-ban megkérdeztem a Rebbét, hogy hol folytassam a tanulmányaimat, és ő a montreali Chábád jesivát ajánlotta. Apám azonban nem támogatta, hogy továbbra is Tórát tanuljak, inkább annak örült volna, ha neki segítek az üzletben.  Egy kis hentesüzlete volt, és nem volt… Tovább Kételkedsz? Beszélj az öreg haszidokkal!

Bővebben »

A zsidó, mint katalizátor

Amikor apám, Shimon Potash gyerek volt, reumás láz támadta meg, mely károsodást okozott a szívében. Ahogy idősödött, ez egyre több nehézséget okozott a számára. Abban az időben, az ötvenes években, még nem volt erre gyógymód. Manapság már viszonylag egyszerű egy új szívbillentyű beültetése, de ezt a technológiát csak a hatvanas évektől kezdték alkalmazni. Akkor viszont… Tovább A zsidó, mint katalizátor

Bővebben »

Kavics a tóban

1969-ben egy zsidó alapítvány konferenciát tartott Bostonban „Fiatalok és a zsidó nép jövője” címmel. Én voltam az egyik vezérszónok. A szavaimat kétszáz amerikai és kanadai zsidó közösség 3000 delegáltja hallgatta. A Rebbe olvasta a beszédemet és értesített, hogy találkozni szeretne velem. Azt a pillanatot, amikor beléptem a Rebbe szobájába, sohasem fogom elfelejteni. Ahogy beléptem, ő… Tovább Kavics a tóban

Bővebben »

Kétszáz éves lemaradásban

Nem haszid környezetben nőttem fel, érdekes módon mégis egy lubavicsi család lányát vettem el feleségül. Nejem már a kezdetektől fogva arra kért, hogy vegyem át a Chábád szokásokat, és vessem magam alá a Rebbe irányításának. Egy ideig ellenálltam, és mindenki a maga szokásait követte. Például peszáchkor ő kézi maceszt evett, én pedig gépit.  Ő szárazon… Tovább Kétszáz éves lemaradásban

Bővebben »