1940-ben születtem az iráni Tabrizban. Reza Samiminál, a perzsa uralkodóház portréfestőjénél tanultam. Később Londonba települtem át, ahol továbbra is művészettel foglalkoztam. A zsidóság egyáltalán nem foglalkoztatott, teljesen szekuláris életet éltem. 1983-ban azonban mindez megváltozott. Londonban a lubavicsi Ruthman család szomszédai voltunk. A lakásuk egyik szobája falán függött egy kép a Rebbéről. Elhatároztam, hogy lefestem a… Tovább Jobb, mint az eredeti

1976-ban kineveztek az egyik izraeli egészségbiztosító pénztár vezérigazgatójának. Munkám során meghívtak az Egyesült Államokba, hogy az izraeli egészségügyi ellátórendszerről tartsak előadást. Az útra a feleségem is elkísért. New Yorkban találkoztunk egy régi barátunkkal, az izraeli Védelmi Minisztérium képviselőjeként dolgozó Joszi Ciechanoverrel. Ő felajánlotta, hogy megszervez egy találkozót a számunkra a Lubavicsi Rebbével, amit örömmel el… Tovább Holisztikus szemlélet

A hetvenes években kerültem kapcsolatba a Chábád mozgalommal, amikor a Rebbe küldöttei, Mendel Lipskar rabbi, Sha­lom Ber Groner rabbi és Yossi Goldman rabbi eljöttek Yeo­villbe, a dél-afrikai Johannesburg egyik elővárosába, ahol ak­kor éltem. A hippi korszak végének gyermeke voltam, én is az élet nagy kérdéseire kerestem a választ. Ezt a Chábádban találtam meg, a hászid… Tovább A Rebbe áldásával Nelson Mandeláért

Melbourne-ben nőttem fel, majd az Egyesült Államokba utaztam, hogy jesivában tanulhassak. 1968-ban megházasodtam, majd a Rebbe utasítására Worcesterbe költöztünk. A feleségem egy iskolában helyezkedett el, én pedig felnőttoktatással és fiatalok informális oktatásával kezdtem foglalkozni. Ezen felül haszid filozófiát is oktattam Boston különböző egyetemein. 1970-ben megüresedett egy állás az ausztráliai Oholei Yosef Yitzchak lubavicsi iskolában. A… Tovább Ideiglenes állandóság

1975-ben, húsz éves koromban az a szerencse ért, hogy megismerkedtem a Rebbe küldötteivel, akik a kaliforniai Lomitában szolgáltak: Benzion Friedman rabbival és feleségével, Estherrel. A találkozás megváltoztatta az életemet. Tősgyökeres reform családban nőttem fel. Azért tősgyökeres, mert a dédszüleim még az eredeti, németországi reformmozgalom tagjai közé tartoztak. Nagyon kevés zsidó hagyományt kaptam az apámtól, aki… Tovább A Rebbe tábornokai

 A New Jersey állambeli Irving­ton­ban nőttem fel. A családom, bár nem tartotta meg a Tóra minden előírását, hagyománytisztelő volt. Tizenkét éves koromban, 1973-ban kezdtem iga­zán elmélyülni a judaizmusban. Feléledt érdeklődésemet az egyik unokatestvéremnek, a már vallásos életét élő Avrahamnak kö­szönhettem. Ő vett rá arra, hogy kezdjem el tartani a szombatot. Onnantól kezdve pedig már… Tovább Aki megpróbált elrejtőzni a Rebbe elől

Az én történetem akkor kezdődik, amikor a családom áttelepült Franciaországból az Egyesült Államokba, 1951 októberében. Korábban, miután sikerült elhagynunk a Szovjetuniót, hontalanok táborában éltünk. A Joint segítségével juthattunk el New Yorkba. Először Brooklyn Williamsburg negyedében éltünk, majd átköltöztünk Crown Heightsba, ahol apám vegyesboltja volt az első olyan üzlet, mely zárva tartott szombaton. A barátai figyelmeztették,… Tovább A Rebbe kedvenc imája

Goldie Feld visszaemlékezése: A szüleim mindketten ho­lo­kauszttúlélők voltak Lengyelor­szágból. Gyermekeiket a hászid ta­nításokban gyökerező, vallá­sos szellemben nevelték. Én a bostoni Chábád lányiskolában tanultam, férjem pedig – aki szintén holokauszttúlélők gyer­meke volt –, egy lubavicsi je­si­vában. Később mindketten a Ye­shiva University-n tanultunk, és ott ismerkedtünk össze. Abban az időben – 1974-ben – apám gyomorrákkal küzdött, és… Tovább A lány, aki kicsikarta a Rebbe áldását

Amikor az ötvenes évek elején a manchesteri jesivában tanultam, felfigyeltem arra, hogy a lubavicsi diákok mások voltak, mint a többiek. Komolyabbnak és elkötelezettebbnek tűntek, mint a többiek. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet az, amit ők tudnak, én pedig nem. Rájöttem, hogy ez nem más, mint a hászid filozófia. Ekkor eldöntöttem, hogy én is hászid akarok… Tovább Miért irigykedik Mózes egy bócherre?

Esther Sternberg a nevem, és az a szerencse ért, hogy Crown Heightsban születtem és nevelkedtem. Apám, Shneur Zalman Gourary rabbi közeli kapcsolatban volt az ötödik rebbével, majd az utódjával, Joszef Jicchák Schneerson rabbival is, már 1920-tól, amikor átvette a lubavicsi közösség vezetését. Hasonlóan közel állt Menachem Mendel Schneerson rabbihoz, a hetedik rebbéhez, aki 1951-ben vállalta… Tovább A szombati mécses kampány

1957-ben születtem Sydneyben. Bár a családomnak nem voltak lubavicsi gyökerei, én mégis hamar közel kerültem ehhez a közösséghez és sok lubavicsi barátot szereztem. A Rebbével viszont csak azután kerültem személyes kapcsolatba, hogy megházasodtam. Ez 1983-ban történt. Ekkor már három éve nős voltam, de még mindig nem született gyermekünk. Írtam tehát a Rebbének, hogy az áldását… Tovább Hogyan kell eltávolítani a lélekre rakódott piszkot?

1973-ban, a jom kipuri háború kitörése előtt Izraelből New Yorkba utaztam a bátyám esküvőjére. Ottlétem alatt ellátogattam a Rebbéhez is. Mielőtt beléphettem volna hozzá, a Rebbe titkára, Leibel Groner rabbi azt mondta, hogy írjam le a kéréseimet egy papírra, amit ő előre odaad a Rebbének. Így is tettem. Leírtam, hogy férjezett vagyok, gyermekeim vannak, Lodban… Tovább Egy katona felesége

Olyan zsidó családban nőttem fel, mely nem őrizte a hagyományokat, így semmilyen vallásos nevelést nem kaptam. A zsidóság és a hászid filozófia iránt az egyetem első évében kezdtem érdeklődni, San Diegóban. Innen egyenes út vezetett a Chábád mozgalomba, és 1971-ben beiratkoztam a New York-i Hadar Hatorah jesivába. A Hadar Hatorah-ban hatalmas tisztelet övezte a Rebbét.… Tovább Egy tartós házasság

Benjamin Blech a nevem és régi rabbidinasztiából származom. Én már a tizedék nemzedék vagyok a családunkban, aki rabbioklevelet szerzett. Apám haszid volt, a csortkovi Rebbe követője. Először Zürichben, majd a New York-i Boro Parkban vezetett közösséget, továbbá ő irányította a Toras Emes jesivát. Először nála tanultam, majd a Tora Vodaas jesivában és Lakewoodban. A rabbioklevelemet… Tovább Az álruhás haszid

Nem lubavicsi családban születtem. A brooklyni Torah Vodaas iskolarendszerben tanultam, majd a Mir jesivába kerültem, ahol rabbioklevelet szereztem Avraham Kalmanowitz rabbitól. Végül lubavicsi hászid lett belőlem, s ezt egy osztálytársamnak köszönhetem. David Shlamyugnak hívták, és Uruguayból érkezett. Az volt az álma, hogy Mexikóvárosban nyisson egy jesivagimnáziumot. Még nem működött ilyen intézmény ott, és azt gondolta,… Tovább Az orvosok nem tévedtek, csak csoda történt

  Montrealban nőttem fel és a helyi lubavicsi jesivában, a Tomchei Temimimben tanultam. Abban az időben alig lehetett kóser élelmiszerhez jutni a városban. Az első glatt kóser hentesüzletet apám nyitotta meg. Apám a Rebbe tanácsait követte, és az ő áldása nyomán virágzott az üzlet. A vállalkozással kapcsolatban apám többször elutazott a Rebbéhez New Yorkba. Egyszer,… Tovább Az áldás csatornája

A hetvenes évek végén New Yorkban éltem, és miután már megszereztem a rab­bi­dip­lo­má­mat, a Yeshiva Uni­ver­sity-n hall­gattam zsidó filozófiát. Ebben az időben a nagybátyám, David Shine is a városban élt, mert ő vezette az El-Al észak-amerikai kirendeltségét. Elsősorban a Tel Aviv-New York viszonylat ügyeivel foglalkozott. Egyszer elhatároztuk, hogy együtt látogatunk el a Chábád brooklyni főhadiszállására… Tovább Biztonságos égbolt a Rebbe áldásával

1946-ban születtem az ukrajnai Lvovban. Mivel ez a város a lengyel határ közelében fekszik, sok zsidót itt csempésztek ki a Szovjetunióból. Az apám látta el hamis okmányokkal azokat a zsidókat, akik Lengyelországon keresztül akartak eljutni a szabad világba. Abban az évben tartóztatták le, amikor én születtem. Egy szibériai munkatáborba vitték. 1971-ben már az üzbegisztáni Taskentben… Tovább Sírkőfaragás a konyhában