1989-ben egy barátom, Marvin Ashendorf megkérdezte, hogy hallottam-e már a Shamir Amerikai Barátai nevű szervezetről, mely zsidó könyveket adott ki, majd csempészett a Szovjetunió­ba, ahol tilos volt a zsidó vallással kapcsolatos kiadványok publikálása. A szervezet éppen egy adománygyűjtő gálára készült, és a barátom azt kérte, hogy legyek én a díszvendégük, hogy a kapcsolataimnak köszönhetően újabb… Tovább A tfilin, amit a Rebbe vásárolt

1947-ben születtem Magyarországon, holokauszttúlélő családban. A szüleim minden hozzátartozójukat elvesztették. A háború után házasodtak össze, és a Bonyhád melletti Zombán telepedtek le, ahol vegyesboltot üzemeltettek, de az antiszemitizmus és a kommunista hatalomátvétel miatt hamar a költözés mellett döntöttek. Apám ezt követően Újpesten kapott rabbiállást. 1956-ban, a forradalom alatt sikerült elhagynunk az országot. Először Ausztriába, majd… Tovább A kiégés ellenszere

1947-ben születtem Kisvárdán. A kommunista rendszer miatt nem volt könnyű az élet, különösen nem a vallásos zsidók számára. 1965-ben azonban, amikor 17 éves voltam és gimnáziumba jártam, egy New Yorkban élő ismerős segítségével sikerült elhagynom az országot. Küldött egy meghívólevelet, melyben hamisan azt állította, hogy ő a nagybeteg nagybátyám, akinek mindenképpen az én segítségemre van… Tovább Kisvárdáról Miami Beachre

Négyéves voltam, amikor a szü­lőfalum, a romániai Gura Humorului zsidó közösségét Transzisztriába deportálták. A legtöbbjüket meggyilkolták, a nagymamám is ott halt meg. A család többi része azonban megmenekült, majd 1950-ben, nem sokkal a bár micvám előtt, sikerült elmenekülnünk Romániából, és Izraelben telepedtünk le. Izraelbe érkezésünk után a szüleim, akik vizsnici hászidok voltak, azonnal jesivát kezdtek… Tovább „A döntés a te kezedben van”

Brooklynban, egy igazi amerikai családban nőttem fel. Tudtuk persze, hogy zsidók vagyunk, de teljes mértékben átvettük az amerikai életstílust. Számomra ez elsősorban a sok baseballozást jelentette. Főiskolás koromban olyan neves csapatokban játszottam, mint a Boston Red Sox és a Pittsburgh Pirates. Karriert azonban nem építettem, mert ez éppen az amerikai történelem egyik legviharosabb időszakában történt,… Tovább Nagy Isten egy kis szobában

Az én történetem 1914-ben kezdődik, amikor a nagyapám, Gershon Katzman rabbi Fehéroroszországból az Egyesült Államokba érkezett orvosi kezelésre. Időközben azonban kitört az első világháború, és ő Amerikában ragadt. San Franciscóban egy kis ortodox közösség rabbija lett. Szeretett volna hazatérni, ám erre nem került sor. A háború után kitört a bolsevik forradalom és az is tíz… Tovább Egyetlen áldás ereje

Miután ledoktoráltam biológiából Oxfordban, a Kaliforniai Egyetem Immunológiai és Bakterológiai Intézetében kaptam kutatói állást. Emiatt 1957-ben a csa­ládommal San Fran­cis­cóba köl­töztünk. Ott ismerkedtem meg Shlomo Cunin rabbival, a Lubavicsi Rebbe kaliforniai küldöttjével. Úgy gondolom, ő volt az, aki felhívta rám a Rebbe figyelmét. 1965-ben a szovjet kormány huszonöt külföldi tudóst hívott meg egy nemzetközi orvosi… Tovább Minden nap egy lépéssel előrébb jutni

Ez a történet elsősorban apámról, Sam Mossról szól, nem rólam. Apám Munkácson született, ahol a Minchát Elázárként ismert Cháim Elázár Spira rabbi, azaz a munkácsi rebbe jesivájában tanult. 1944-ben a nácik gettóba kényszerítették a város zsidóságát, ahonnan Auschwitzba és Dachauba deportálták őket. Elmondhatatlan szenvedéseknek voltak kitéve. Apám egyszer nagyon beteg lett és már a halálán… Tovább A túlélő, aki nem akart leülni

Angliában nőttem fel. Könyvvizsgáló képesítést szereztem, és az üzleti életben helyezkedtem el Londonban. Az unokatestvérem, Lord Stanley Kalms segítségével a Dixons cég gazdasági igazgatója lettem, mely működésem alatt Európa egyik legnagyobb elektronikai áruházláncává fejlődött. Ebben az időben, a hatvanas évek elején érkezett Londonba Faivish Vogel rabbi, a lubavicsi rebbe küldöttjeként. Hamar összebarátkoztunk, és a szakmai… Tovább Könyvelőből katona

Apám, Shabsi Katz rabbi Litvániában született, egy lubavicsi családban. Még kisgyermekkorában Dél-Afrikába vándoroltak, és Johannesburgban telepedtek le. A jesivát már Lon­don­ban végezte és ott szerezte meg a rabbivégzettséget. Ezt követően hazatért, megházasodott és a főváros, Pretoria rabbija lett. Ez 1954-ben történt. 1991-ben bekövetkezett haláláig megtartotta ezt a pozíciót. Bár brit rabbinikus oktatásban részesült, lubavicsi gyökerei… Tovább A kapitány hagyja el utoljára a fedélzetet

Egy hagyományőrző zsidó családban nőttem fel Londonban. A University College-ben, majd a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanultam. 1969-ben Izraelbe települtünk át. Sok éven át szolgáltam katonai ügyészként a Gáza-övezetben és a Színáj-félszigeten, majd az izraeli hadsereg jogi tanácsadója lettem nemzetközi és emberi jogi területen. Ezt követően a Külügyminisztériumban alkalmaztak jogi tanácsadóként, ahonnan New Yorkba küldtek és… Tovább A biztonságosabb és büszkébb Izraelért

1955 tavaszán a Rebbe elindította a nőket tanulásra ösztönző programját és arra kérte női küldötteit, hogy aktívan vegyenek részt a felnőttoktatásban. Akkoriban még fiatal házas voltam és férjemmel nem sokkal korábban kezdtük el a küldötti munkát az Ohio-beli Cincinnatiban. Mivel még kezdő voltam ezen a területen, nem hittem, hogy alkalmas lennék a tanári szerepre. Ezzel… Tovább Cincinnati rebecenje

1936-ban születtem az ukrajnai Dnyepropetrovszkban (korábban: Jekatyerinoszláv), a Lubavicsi Rebbe édesapjának, Lévi Jicchák rabbinak a szülővárosá­ban. Sajnos sohasem találkoztam vele, mert még csak három éves voltam, amikor letartóztatták és Kazahsztánba száműzték. A szovjet hatóságok azért ül­dözték, mert Tórát tanított a zsi­dóknak. A második világháború után édesanyámmal egy németorszá­gi menekülttáborba szöktünk. Apám a Vörös Hadsereg tagjaként… Tovább A váratlan áldás

Hagyományőrző brooklyni zsidó családban nőttem fel. Nem voltunk ortodoxok, de a legtöbb tórai előírást betartottuk. Amikor azonban önálló életet kezdtem, eltávolodtam a vallásos élettől. Ez 1973-ban változott meg, amikor a Rochester Egyetemen a doktorátusomra készültem, kísérleti pszichológiából. Ott találkoztam a Chábáddal, Nosson Gurary rabbi személyében. Előadást tartott az egyetemen, s utána lehetőségem volt kérdéseket feltenni… Tovább A kétkezes audiológus

Ez a történet akkor kezdődik, amikor édesanyám állapotos volt velem. Egyszer hatalmas fájdalom hasított belé. Tudta, hogy valami nincs rendben, ezért azonnal orvoshoz fordult. A vizsgálat után az orvos a következőt mondta: „Nem a terhesség okozza a fájdalmat, hanem egy növekvő daganat. Meg kell szakítanunk a terhességet, hogy ki tudjuk vágni a tumort”. Hozzátette azt… Tovább Az újszülött, aki megmentette édesanyja életét

Ez a történet 1963. szeptember 17-én kezdődött. Akkor három és fél éves voltam, és a New Jersey állambeli McKee Cityben éltünk. Apámnak csirkefarmja volt, de egyben a helyi ortodox zsinagóga rabbijaként is szolgált. Ő Bné Brákban tanult olyan neves rabbiktól, mint a Cházon Is vagy a Steipler Gáon. A tanulótársa a neves Chájim Kanievsky rabbi… Tovább A fiú, akiről lemondtak az orvosok

Sydney-ben nőttem fel, egy val­lásos családban. A gimnázium után egy izraeli jesivában tanultam, majd visszatértem Ausztráliába, és beiratkoztam az or­vosi egyetemre. Diplomázás után megházasodtam. Az esküvő előtt írtam a Rebbének egy levelet, melyben megkérdeztem, hogy kinek a városában kezdjük el a közös életünket. Ezt válaszolta: „A lakóhely legyen a ház oszlopa [a feleség] akarata szerint”.… Tovább A pszichoanalízis és a haszid filozófia

A szüleimet Lengyelországból hurcolták el, majd a háború után egy németországi hontalanok táborában házasodtak össze, München közelében. Sajnos apám nem élt sokáig. Akkor halt meg, amikor anyám az első gyermekét várta. Én tehát egy özvegyasszony fiaként születtem meg. Anyám később újraházasodott, és kivándoroltunk az Egyesült Államokba. A nagymamámmal és egy nagynénémmel együtt New Yorkban telepedtünk… Tovább A fiú, akinek a Rebbe a barátja volt