Mikor először találkoztam a Rebbével, édesanyám betegségéről szerettem volna beszélni vele. Nem voltam haszid, de mikor anyám betegsége kezdett komollyá válni, a Rebbéhez mentem, mert az ő ajtaja mindenki előtt nyitva állt. A Rebbe nem ismert se engem, se édesanyámat, egyáltalán semmit sem tudott a családunkról. De mikor elmondtam neki a dilemmámat, rám nézett, és… Tovább Hogy állította meg a Rebbe az egyetemi asszimilációt?

Az ’50-es évek elején egy csoport lánnyal mentem a Rebbéhez a Ha­dassza Ifjúsági Egylet szerve­zé­sében. Abban az időben a Ha­dassza egy nagyon népszerű női cso­port volt, s ezen belül volt egy ki­sebb csoport tinédzsereknek. Én is a csoport tagja voltam, s bár nem voltam sokkal idősebb a többi lánynál, akik a csoportban voltak, friss házasként… Tovább „A Rebbe megmondta, hogyan találjak férjet Estelle-nek”

1973-ban, a bár micvóm évében apámnál vastagbélrákot diag­nosztizáltak, és az egészsé­ge mélyrepülésnek indult. Két év­vel később az állapota válságos lett. Az orvosok már nem tud­tak semmit tenni érte, azon kí­vül, hogy fájdalmát csökkentették, amennyire csak lehetett. Apám nem akarta feladni a küzdelmet, így elkezdtünk rabbikhoz járni az áldásukért. Az idő előrehaladtával apám egyre több súlyt… Tovább A rebbével tanultam Talmudot

Első történelmi találkozását meg­előzően, az elnök Jimmy Car­terrel Washingtonban, Be­gin azt kérte, hogy szervezzem meg a találkozóját a lubavicsi Reb­bével New Yorkban. Korábban már meglátogattam a Reb­bét az akkori miniszterel­nök, Levi Eshkol képviseleteként, és később, mint Jichák Ra­bin tanácsadója. Mikor meg­érkeztünk, a Rebbe kijött, és Begin minisztert a bejárathoz kísérte. Kint a kérdések csak úgy… Tovább Begin küldetésében a Rebbénél

Bár házasságkötésemet követő­en Crown Heights-ban laktam, nem tartottam magamat lu­ba­vi­csi­nak, mindig éreztem egy bizonyos távolságot. Három évvel az esküvőnk után feleségemmel Silver Springbe költöztünk, Maryland államba. A helyi egyetemen hallgattam pszichológiát, majd pszichológusként kezdtem el dolgozni a helyi iskolákban, ezen­kívül Talmud órákat tartot­tam. A harmincas éveim elején jár­tam, s több súlyos kérdés gyötört: továbbra is… Tovább Egy zsidó Marylandből

Mikor barátom, Daniel Mos­ko­witz rabbi – aki két évvel ez­előtti haláláig a Chábád főrabbija volt Illinois államban –, és jómagam fiatal jesiva tanulók voltunk, önkéntes tevékenységet vállaltunk a Merkos Shlichus nevű programban. Ez a program kifejezetten Chábád rabbi növendékeknek volt kitalálva, lényege, hogy olyan helyeken segítsük a zsidó közösség életét, ahol szükség van rá. Ennek… Tovább Személyes törődés

A baleset 1982-ben történt Tisa BöÁv reggelén. Épp a szekré­nyem ajtaját nyitottam ki a zsi­nagógába készülődve, mikor ész­revettem, hogy egy öreg lét­ra és szőnyegseprű volt odaté­ve ideiglenesen. Az építkezés kö­zepén voltunk, a vízvezeték sze­relő az új csöveket szerelte, ami a szekrényen át futott a tetőig. Felléptem a létrára, hogy egy pillantást vethessek rá, de megcsúsztam.… Tovább Hiszem, ha látom

Az 1950-es években, mikor fiatalember voltam, Moses Rosen rabbi munkáját támogattam, aki akkoriban Románia főrab­bija volt. Bármikor, mikor New Yorkba jött, az én zsinagó­gám­ban imádkozott, ami az Ötödik sugárúton volt található. Ak­ko­riban ismerkedtünk meg egy­mással jobban, miután a tanházban kiderült, hogy mind­ketten beszéljük a francia nyel­vet. Jó barátokká váltunk, nem csak mi, de még a… Tovább Hogyan rabolta a romániai zsidók idejét a Rebbe?

1984-ben jesiva tanuló voltam Izraelben, Cfát városában. Az egész napos tanulásunkon túl rengeteg segítő programban vállaltunk szerepet. A Rebbe többször kérte a haszidjait, hogy írjanak jelentést az ilyen segítő programjaikról, és lehetőleg még Ros Hodesig küldjék el. Általában én voltam az, aki ezt a jelentést megírta az egész jesiva nevében. Pár nappal a feladás előtt… Tovább A bóher, aki megáldotta a Rebbét

Az 1970-es években rendszeresen utaztam Gibraltárról egy New York-i jesivába. Mivel nem volt közvetlen járat a két város között, mindig Anglián át kellett repülnöm. Egy alkalommal 1979-ben, míg Londonban landolt a gép, elhatároztam, hogy a reptérről hívom fel a „770-et” (A lubavicsi mozgalom New York-i központjának közismert megnevezése, az épület házszámára utal – a szerk.).… Tovább Hívd a nővéredet!

Három, vagy négy hónappal azt követően, hogy elkezdtem tanulni a kolelben (rabbinikus iskola ahol fiatal házas férfiak folytatják egy-két évig a tanulmányaikat – a szerk.), megkértek, hogy találkozzam Chaim Mordechai Aizik Hodakov rabbival, a kolel fejével, aki egyben a Rebbe főtitkára is volt. Hodakov rabbi közölte velem, hogy különleges küldetése van számomra, ami mindennel szemben… Tovább „Érzem a fájdalmad”

Az 1970-es évek végén a Rebbe áldását kértem a kóser étteremre, amit nyitni készültem Manhattanben ahol abban az időben nem volt elérhető glatt kóser étel. A Rebbe gyönyörű áldásban részesített. Hangsúlyozta, hogy erőfeszítéseimet siker fogja koronázni, de csak abban az esetben, ha nagyon körültekintő vagyok a kóser termékekkel kapcsolatban. Mikor először megnyitottam, az emberek azt… Tovább Üzleti siker a Rebbe áldásával

1966-ot írtunk, amikor a manhattani Jákov Joszef Jesiva tanulója voltam. Abban az időben volt egy tanulótársam, név szerint Alexander Stern, akinek jó kapcsolatai voltak Chábád körökben, s így folyamatosan unszolt, hogy vegyek részt a Rebbe egyik farbrengenjén. Végül elfogadtam a meghívását Svát hó tizedikén. Svát hó tízedik napja a legnagyobb jelentőségű dátum a Chábád naptárban.… Tovább ? Hogyan mondott le a Rebbe a litván jesivák vezetéséről?