Peszách - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2020-04-08 19:05 - Ünnep kimenete: 2020-04-11 20:16:00

Velem és a Rebbével történt

A Rebbe szerepe az izraeli gazdasági válságban

  Chaim Bialik Chachamnak hívnak, édesapám Avraham Bialik Chacham rabbi, aki a romániai cionista mozgalomnak és a liasi vallásos közösségnek volt a vezetője a holokauszt idején. A Soá alatt ő is átélte a fogolytábort és az ezzel járó megpróbáltatásokat. Miután valahogy sikerült túlélnünk a náci korszakot, rögtön a kommunisták zsidóüldözésével kellett szembesülnünk, így 1950-ben Izraelbe… Tovább A Rebbe szerepe az izraeli gazdasági válságban

Bővebben »

Nincs egyetem? Alapítsatok egyet!

Leila Leah Bronnernek hívnak, és „biblia tanulmányok” tantárgyat tanítok az egyetemen. Megtisztelve érzem magam, hogy interjú készül velem a Rebbe életével kapcsolatban, annak ellenére, hogy sem én, sem a családom nem Chábád kötődésű. Jómagam még Csehszlovákiában születtem egy magyar rabbidinasztiába, és mi is, mint sokan mások a háború után, az Államokba emigráltunk. Én New Yorkban… Tovább Nincs egyetem? Alapítsatok egyet!

Bővebben »

Mit tart Lech Walesa a pénztárcájában?

David – Dovid Tuvia ben Árje – Chase-nek hívnak. Lengyelor­szág­ban születtem, Szilézia tarto­má­nyában nőttem fel, egy Sos­­nowiec nevű falucskában, ami Katowice közelében talál­ha­tó. Kiskoromban a városi hé­der­be jártam és tagja voltam egy cio­nista csoportnak, a Hánoár Há­cioninak. Mindez vé­get ért, mi­kor Németország 1939-ben elfoglalta Lengyelor­szá­got. Ek­kor én még csak tíz éves voltam. Csa­ládommal együtt Auschwitzba… Tovább Mit tart Lech Walesa a pénztárcájában?

Bővebben »

Egy tanár ne lógjon az iskolából!

  Édesanyám egy Chábád családban nőtt fel Moszkva külvárosában. 1941-ben, mikor kitört a háború a németek és az oroszok között, az egész család Szamarkandba repült. Édesanyám ekkor hat éves volt. Három éve éltek Szamarkandban, amikor elhunyt az édesanyja, és innentől neki is és az egész családnak nagyon nehéz élete volt. Anyám taníttatása már nagyon korán… Tovább Egy tanár ne lógjon az iskolából!

Bővebben »

A Rebbe titkos fegyvere

  Édesapámat Chaim Zaichyk rab­binak hívták, s egyike volt ko­ra nagy muszár, (zsidó eti­ka) szaktekintélyeinek. Huszonhárom könyvet írt ezen témakörben, s ezek nem csak az ame­rikai, de az izraeli zsidókra is nagy hatással voltak. Apámnak fon­tos volt, hogy tanulmányaim ré­szét képezze a kor nagy tóra­tu­­dósainak, a gödolimoknak a megismerése. Ezért vitt el a lu­ba­vi­csi Rebbéhez… Tovább A Rebbe titkos fegyvere

Bővebben »

Az anyagi csőd esete az elfelejtett mezüzével

Mióta csak az eszemet tudom, a Rebbe az életem része volt. Legkorábbi emlékem róla hároméves koromból, a hajvágásom idejéről való, amikor az egész családomnak lehetősége nyílt beszélgetni vele. Emlékszem, ők az irodában diskuráltak komoly dolgokról, míg én a földön játszottam. Egyszer csak a Rebbe magához intett, egy gyönyörű, nagy almával a kezében. Sosem láttam még… Tovább Az anyagi csőd esete az elfelejtett mezüzével

Bővebben »

A villamosmérnök, aki a lelkekben gyújt szikrát

Apámat Chaim Mordechai Yitzchak HaKohénnek hívták. Pu­rim előtt egy héttel született, azért kapta ezt a nevet. Oroszországból jött Amerikába, egészen pontosan Postovból, egy kis Chábád-faluból. Már gyerekkoromban hallottam a Chábádról. Apám vallásos ember volt, s habár sok zsinagógába járt Los Angelesben, ahol akkoriban laktunk, egyikben sem érezte magát maradéktalanul otthon. Mindig mondta, hogy a Chábád… Tovább A villamosmérnök, aki a lelkekben gyújt szikrát

Bővebben »

Miért viselt a Rebbe nyáron is kabátot?

Családom rokonságban áll a Rebbe családjával, mivel az én nagyapám és az ő nagyapja testvérek voltak. 1947-ben hamis papírokkal az egész család ki tudott menekülni Oroszországból. Lengyelországon és Ausztrián át Párizsba mentünk, ahol az egyik rokonunk, Zalman Schneerson lakott. Peszách előtt a Rebbe édesanyja, Chana Schneerson rebbecen is csatlakozott hozzánk miután sikerült őt is kicsempészni… Tovább Miért viselt a Rebbe nyáron is kabátot?

Bővebben »

Szabad-e marihuánát szívni az imához?

Reform-konzervatív környezet­ben nevelkedtem, egy olyan csa­ládban, ahol tudtuk mi az a Pe­szách, meg a Jom Kipur, de ezen kívül semmi egyebet. Mivel a ’60-as években nőttem fel, azaz a pszichedelikus éra alatt, én is az ellenkultúra egy tipikus tag­jává váltam. És csakúgy, mint so­kan mások a generációmban, én is nagyon vonzódtam a keleti fi­lozófiához. Egy… Tovább Szabad-e marihuánát szívni az imához?

Bővebben »

Mérnök Rebbe

Tizenhét éves középiskolás voltam mikor a ’48-as függetlenségi háborúban harcoltam. A Palmah 9. ezredében teljesítettem szolgálatot, de egy egyiptomiak elleni csatában megsebesültem. Eredeti tervem az volt, hogy ha végzek a hadseregben, akkor Franciaországba megyek tanulni a Sorbonne-ra villamosmérnöknek. Akkoriban ugyanis ennek az egyetemnek volt a legnagyobb neve ezen területen. Azonban a dolgok másképp alakultak. Izraeli… Tovább Mérnök Rebbe

Bővebben »

A Rebbe magyar haszidja Melbourne-ben

Budapesten születtem, a második világháború kitörése környékén. Családommal együtt csodával határos módon éltük túl a háborút, majd Ausztráliába emigráltunk. Akkoriban az egész ország egy nagy sivatagos táj volt a Tóra szempontjából, azonban a Chábádnak köszönhetően a ’40-es évek végén megalapították az első jesivát, amelyben később jómagam is tanultam. A jesiva akkori vezetője egy nagyon okos… Tovább A Rebbe magyar haszidja Melbourne-ben

Bővebben »

A Rebbe, a fegyverszakértő

Antwerpenben születtem, de 1939-ben, mikor a nácik megszállták Belgiumot, családommal Franciaországba menekül­tünk. Nem sokkal ez után Fran­ciaország is elesett, s két ré­szre szakadt. Az ország egyik fele a nácik, a másik meg a francia Vi­chy-kormány irányítása alá ke­rült. Sikerült átszöknünk a meg­szállt zónából, a szabad zónába, Marseillesbe. 1940 Sávout ün­nepe után érkeztünk meg, és ki… Tovább A Rebbe, a fegyverszakértő

Bővebben »

A neológ professzor mikvét épített

Crown Heightsben nőttem fel, és tanulmányaimat a Torah V’dáász nevű jesivában kezdtem. Tizenhárom éves koromban átmentem tanulni egy hagyományos fiú középiskolába, mert a jesivát nagyon szigorúnak éreztem, és szerettem volna többféle dolgot is tanulni. A jiddiskájtot soha sem hagytam el, mindig megmaradtam hagyományőrző zsidónak. Tizennyolc éves koromban, 1943-ban vonultam be a seregbe három évre. Egy… Tovább A neológ professzor mikvét épített

Bővebben »

Mit akart a Rebbe Mubaraktól?

A 70’-es évek elején néhányszor New Yorkba utaztam a Hamodia és az Algemeiner lapok külföldi tu­dósítójaként. Sokat tanultam a Rebbétől, útmutatást adott, hogy miként jó kommunikálni különböző híreket újságon ke­resztül, főleg a területemet, a biz­tonságpolitikai történéseket il­letően. Ezen kívül üzeneteket to­vábbítottam számára az izrae­li katonai vezetőknek. A Rebbe elképesztően széleskörű elemzőkészséggel rendelkezett. Mikor a miniszterelnök,… Tovább Mit akart a Rebbe Mubaraktól?

Bővebben »

Mire gondolt a Rebbe az infarktusa után?

1961-ben, főiskolai tanulmányaim közben jegyeztem el későbbi feleségem. Tanári szakon tanultam, s bizonytalan volt, hogy folytatha­tom-e a tanulmányaimat, vagy mun­kát kell vállalnom. Pont ekkor adódott egy üzleti lehetőség, így gondoltam, hogy élek vele, de min­denekelőtt írtam egy levelet a Rebbének és a tanácsát kértem. Megírtam a terveimet, kértem, hogy adja áldását bátyámra és rám, valamint… Tovább Mire gondolt a Rebbe az infarktusa után?

Bővebben »

Az Emmy díjas műsorvezető, aki a nevét se tudta

 Williamsburgban születtem és a Rebbével való első találkozásomra csak homályosan emlékszem. A Chábád központban voltam, az Eastern Parkway 770 szám alatt. Különleges élmény volt, semmihez sem hasonlítható, főleg egy olyan zsidó fiú számára, aki még szinte sosem találkozott a vallásos élettel. Arra pontosan emlékszem, hogy a nagy tömeg kö­zepén állok egy ember előtt, akinek meleg… Tovább Az Emmy díjas műsorvezető, aki a nevét se tudta

Bővebben »

A Rebbe és a nők

Williamsburgban születtem és nőt­tem fel. Mikor kislány voltam, édesapám egy „Malachim” ne­vű, nagyon zárt haszid csoport tag­ja volt, melyben különös módon ügyel­tek a szemérmességre. A fér­fiak sosem néztek nőkre. Egyszer valaki, aki sábeszi étkezést töl­tött nálunk, szalvétát tartott az arca elé, nehogy véletlenül az édesanyámra nézzen. Édesapám vé­gül elhagyta ezt a csoportot, és a Chábádhoz… Tovább A Rebbe és a nők

Bővebben »