Velem és a Rebbével történt

Az emberiség családja

A nevem Israel Drazin. Rabbi, bibliatudós és ügyvéd vagyok. A nevemet az amerikai hadseregben is jól ismerik, mert én voltam a védő abban az ügyben, amikor valaki alkotmányellenesnek minősítette és be akarta tiltatni a katonai lelkészi szolgálatot a vallás és az állam összefonódása ürügyén. Megnyertem az ügyet, amiért Ronald Reagan elnök dandártábornokká léptetett elő. Az […]

Bővebben »

Zsidó művészet

Magyarkomjátból (ma: Veliki Komjat, Ukrajna) származom, amely egy kis település a Kárpátokban. 1944-ben elhurcolták az egész családot, megjártunk több náci koncentrációs tábort, és végül csupán én maradtam életben. A szüleimet és a testvéreimet mind megölték. A háború után három évvel kikiáltották a független Izrael Államot, én pedig beálltam önkéntesnek a hadseregbe. Később az izraeli kereskedelmi […]

Bővebben »

Küldetésben Manhattanben

Izraelben születtem, de amikor négyéves voltam, a szüleim Crown Heightsba költöztek, így lubavicsi környezetben, a Reb­be közelségében nőhettem fel. Megnősültem, majd egy évvel ké­sőbb úgy döntöttünk a fele­sé­gemmel, Rivkával, hogy a Chá­bád küldötteiként szeretnénk dolgozni, bárhol a világon. Végül a manhatteni Columbia Egyetemet néztük ki magunknak. A Rebbe engedélyét és áldását kértük, aki támogatta a […]

Bővebben »

Lámpás az ingoványban

1962-ben találkoztam először a Rebbével egy ismerősömön, Nachman Sudak rabbin keresztül. Ő volt a londoni Chábád vezetője, és vele vettem fel a kapcsolatot, amikor elkezdtem a vallás iránt érdeklődni. Meg­le­he­tősen szkeptikus és kí­váncsi ter­mészetem volt, de Su­dak rab­binak ez nem jelentett problé­mát, nagyon jól megtalálta ve­lem a közös hangot. Először Sudak rabbitól hallottam a Reb­bé­ről. […]

Bővebben »

Miért nem akarta a Rebbe, hogy sivát üljek?

A harmincas években az előző  Rebbe, Joszef Jicchák Schneer-son rabbi Lengyelországban élt. Mivel az oroszországi üldöztetések miatt megrendült az egészségi állapota, időről időre felkeresett egy párizsi klinikát. Olyankor a szombatokat mindig a szüleimnél, Yankel és Baila Laxnál töltötte. A lakásunk a Boulevard Saint Denisen volt, közel a gyémánt- és szőrmekereskedők zsinagógájához, mert apám is ezzel […]

Bővebben »

A Rebbe házasságközvetítői jutaléka

Ahogy elértem a házasodási kort, azonnal nekikezdtem a párkeresésnek. Bár lubavicsi csa­lád­ban nőttem fel és a közös­ség val­lásos lányiskoláiban tanultam, később egyetemre is beiratkoztam, ezért nem voltam biztos abban, hogy a Chábád jesivában ta­nuló fiatalemberekből kelle­ne házastársat választanom. Természetesen olyan férjre vágytam, aki behatóan ismeri a Tórát, de szerettem volna, hogy széles világi műveltséggel is […]

Bővebben »

Mosolyogj, akkor is, amikor vitázol!

Tel-Avivban születtem, 1945-ben. Anyám vallásos családból származott, az apja Jeruzsálemben volt rabbi, de apám idegenkedett a vallástól. Ez idővel megváltozott – a Rebbének hála. Anyám kívánságára vallásos oktatásban részesültem. Amikor sorozásra került sor, kiderült, hogy éppen túl sok lány jelentkezett fegyveres szolgálatra, így én polgári szolgálatra jelentkeztem. A vallásos Éjn Hánáciv kibucba vezényeltek, és a […]

Bővebben »

Az egyórás küldetés

A brooklyni Eastern Parkwayen nőttem fel az ötvenes években. Bár az ott élő zsidók túlnyomó többsége lubavicsi haszid volt, a mi családunk nem tartozott közéjük, mi csak egyszerűen ortodoxok voltunk. Ezzel együtt a Rebbe hírneve minket is vonzott és évente kétszer ellátogattunk hozzá. Az egyik ilyen alkalom mindig szimchát Tóra ünnepe volt, amikor a Rebbe […]

Bővebben »

Izraelért harcolva

1980 nyarán az izraeli Vallásügyi Minisztérium igazgatójaként dolgoztam, és meghívást kaptam a miniszter, Ávráhám Sapira rabbi fiának esküvőjére New Yorkba. Ha már ott voltam, mindenképpen szerettem volna meglátogatni a Lubavicsi Rebbét, de ez volt a terve Sapira rabbinak, sőt az esküvőn szintén jelen lévő szadigurai rebbének, Ávráhám Friedman rabbinak is, így együtt mentünk a Chábád […]

Bővebben »

Az együttérzés csodája

Holokauszt-túlélők gyermeke vagyok. A szüleim a felszabadulás után találkoztak egymással, és Bécsben telepedtek le. Négy évvel később azonban, az Ausztriában tapasztalt antiszemitizmus hatására, az Egyesült Államokba vándoroltak és Clevelandban, majd Monsey-ban kezdtek új életet. 1967-ben, amikor én 16, anyám pedig 42 éves volt, az orvosok emlőrákot diagnosztizáltak nála. Abban az időben elég vad gyerek voltam, […]

Bővebben »

A Rebbe által indított láncreakció

  Amikor a Rebbe küldötteiként az észak-karolinai Charlotte-ba költöztünk a feleségemmel, az első dolgunk az volt, hogy óvodát létesítsünk. Az intézmény nagyon népszerűvé vált, és néhány év elmúltával már annyian jelentkeztek, hogy új épület után kellett néznünk. Abban az időben – 1985 végén – a városi zsidó közösség Shalom Park néven egy nagy közösségi területet […]

Bővebben »

A Rebbe elit csapata

Londonban születtem és nevelkedtem. A Londoni Egyetemen szereztem jogi diplomát, de 1959-re megcsömörlöttem, és úgy döntöttem, hogy a zsidó oktatásban helyezkedem el. Ekkor ismerkedtem meg a Chábád-Lubavics mozgalommal. A következő évben, a lu­ba­vicsi barátaim ösztönzésére, New Yorkba utaztam, hogy megnézzem a Chábád jesivát, hátha nekem való lenne. Ekkor találkoztam először a Rebbével. Felejthetetlen élmény volt, […]

Bővebben »

Ő lát téged

Az angliai Manchesterben születtem és ott is nőttem fel. A családom eredetileg nem volt a Chábád közösség tagja, de apám idővel a Lubavicsi Rebbe követőjévé vált. A halála után fedeztük fel, hogy élénk levelezés folyt közöttük. Apám több mint nyolcvan levelet kapott a Rebbétől. Mindannyian gyakran írtunk a Rebbének. Én azt tudakoltam tőle, hogy melyik […]

Bővebben »

A kóbor macska

A családom Németországból ván­dorolt az Egyesült Álla­mokba 1950-ben, amikor még kis­lány voltam. New York Brownsville nevű negyedében telepedtünk le. Mivel a tanév közepén jártunk, mindössze egyetlen iskola volt, mely hajlandó volt felvenni. Ez egy új és kisméretű intézmény volt Bais Rivka néven, melyet a Chábád működtetett. Egy apró épületben tanultunk, melyben mindössze néhány osztályterem volt. […]

Bővebben »

Mennyiség és minőség

Már fiatalon kapcsolatba kerültem a lubavicsi mozgalommal, mert a melbourne-i Chabad Ye­shiva College-ban tanultam, és az iskola elvégzése után sem tá­volodtam el a közösségtől. Az egyetem elvégzése után a Chá­bád­nak kezdtem dolgozni, és átvettem a lubavicsi ifjúsági szervezet, a Tzeirei Agudas Chabad ve­zetését Ausztráliában. Először 21 éves koromban találkoztam személyesen a Rebbével, 1974-ben. Egy ausztrál […]

Bővebben »

Plasztikai műtét – belülről

Nem vallásos családban nőttem fel, és szinte semmilyen zsidó oktatásban nem részesültem. Nővérnek tanultam és egy orvoshoz mentem feleségül, aki az apámhoz hasonlóan plasztikai sebész volt. Floridában telepedtünk le és ott alapítottunk családot. A zsidósággal való kapcsolatunk akkor kezdődött, amikor a fiunk, Kenny, összebarátkozott néhány lubavicsi hasziddal a helyi közösségben. Meghívták, hogy töltsön velük egy […]

Bővebben »

Paradigmaváltás

Bár személyesen egyszer sem találkoztam a Rebbével, a pácienseimen keresztül nagy benyomást gyakorolt az életemre. Petách Tikávban nőttem fel, és természetesen már gyermekként is hallottam a Rebbéről. A helyi Chábád küldött, Dávid Chánázin rabbi anyám első unokatestvérét vette el feleségül, így gyakori vendég volt nálunk. Minden alkalommal mesélt a Rebbéről. Később, miután megházasodtam, az apósom […]

Bővebben »

A meddőség oka: hibás mezuza

Először 1941-ben, szukot ünnepén találkoztam a Rebbével – aki akkor még nem is volt rebbe. Azokban az években, amikor a Chábád jesivában tanultam, számtalan olyan eseménynek voltam a tanúja, mely a Rebbe áldásának erejét mutatta. Most egyet idézek fel ezekből, mely egy távoli rokonommal esett meg. A nagyapám, Yechiel Tar-shish rabbi kapott egy levelet az […]

Bővebben »