Velem és a Rebbével történt

Indokolatlan szeretet

A felmenőim az 1800-as évek végén vándoroltak Európából Amerikába. A New York-i Lower East Side-on telepedtek le, és amikor megépült a williamsburgi híd, akkor átköltöztek a folyó túloldalára, és megalapították a híres williamsburgi jesivát, a Torah Vodaast. Bár nem lubavicsiként nevelkedtem, az események érdekes alakulása folytán lubavicsi haszid vált belőlem. Miután megházasodtam, a brooklyni Borough […]

Bővebben »

Útmutatás egy „egyszerű zsidótól”

Ávráhám Pinternek hívnak. A franciaországi Tarbes-ban születtem 1940-ben, holokauszt túl­élő családban. A családom eredetileg a lengyelországi Galíciából származik, és a pogromok elől menekültek onnan Berlinbe, amíg aztán onnan is menekülniük kellett a nácik elől. Születésem után mindannyian Amerikába emigráltunk, és Brooklyn Williamsburg negyedében telepedtünk le Apám, aki az 1930-es évek elején Berlinben élt fiatalemberként, abban […]

Bővebben »

A Rebbe vigyázott ránk

1935-ben születtem a kanadai Mont­realban. Gyerekként olyan zsidó iskolába jártam, ahol az volt a gyakorlat, hogy a világi tár­gyak tanulásához levettük a kipánkat. Tanultam egy kis Tórát, egy kis hébert, és tanítás után egy lubavicsi napköziben, nyaranta pedig egy lubavicsi táborban töltöttem az időmet. Később, amikor a lubavicsi iskola egész napos jesivává alakult, ott folytattam […]

Bővebben »

A Rebbe vigyázott ránk

1935-ben születtem a kanadai Mont­realban. Gyerekként olyan zsidó iskolába jártam, ahol az volt a gyakorlat, hogy a világi tár­gyak tanulásához levettük a kipánkat. Tanultam egy kis Tórát, egy kis hébert, és tanítás után egy lubavicsi napköziben, nyaranta pedig egy lubavicsi táborban töltöttem az időmet. Később, amikor a lubavicsi iskola egész napos jesivává alakult, ott folytattam […]

Bővebben »

Egy zsidó soha nem akadhat el

Frunzében születtem, a mai Kirgizisztán területén. Szerencsém volt, mert egy nagyszerű család tagja lehettem. Anyai nagyapám, Reb Mendel Schneerson Reb Boruch Schneur testvére volt. Reb Boruch pedig a Rebbe nagyapja volt, tehát az én nagyapám és a Rebbe nagyapja testvérek voltak. 1937-ben az előző Rebbe, Joszef Jicchák Schneerson Párizsba küldte a nagybátyámat, Reb Zalman Schneersont. […]

Bővebben »

„Amerikának van szüksége zsidó oktatókra”

  Az 1940-es években a Rabbeinu Yitzchak Elchanan jesivában tanultam, ami a Yeshiva University rabbinikus programjának adott helyet. Ebben az időben kapcsolódtam be a Chábád oktatási programjába, bár nem voltam a mozgalom követője. A dolog váratlanul történt. Egyszer ellátogattam egy edzőterembe súlyt emelni, és ott találkoztam egy lubavicsi hasziddal. Ő ajánlott egy oktatási programot, melyet […]

Bővebben »

A tfilin-kampány

  Chaim Jacobsnak hívnak. Angliában születtem, és London Stamford Hill nevű negyedében nőttem fel egy hagyományhű családban. A Cranwich Roadon laktunk, London lubavicsi utcáján. Ott lakott Bentzion Shemtov rabbi, a Rebbe küldötte, és a 89-es szám alatt működött a lubavicsi iskola. Ötéves koromtól fogva jártam az iskola esti és vasárnapi foglalkozásaira. Így kerültem kapcsolatba én […]

Bővebben »

„Csak egy szakállas zsidó a sok közül…”

  Szeretném megjegyezni, hogy nem vagyok haszid. A családom Litvániából származik, hagyományaink a mitnágéd irányzathoz kötnek, hiszen őseim a haszid mozgalom ellenzőihez tartoztak. Édesanyám a litvániai Kovnóban születetett, édesapám a lengyelországi Lomzában. Ő a híres szlobodkai jesivában tanult, ami a háborút megelőző években Kovnó egyik külvárosában működött. Édesapám az első világhá­bo­rú alatt, 1916-ban települt át […]

Bővebben »

A Szovjetunióból menekült lány esete

Tziporah Edelkopfnak hívnak. 1959-ben születtem a szov­jet­uniói-beli (ma ukrajnai) Harkovban. Édesanyám lubavicsi csa­ládból származott, apám azon­ban nem, és – bár betartot­tuk a Tóra parancsolatait – egész gyerekkoromban nem volt kapcsolatunk a Chábáddal. Akkoriban nagyon nehéz volt a Szovjetunióban kóser háztartást vezetni, ezért igen ritkán ettünk húst. Egyszer egy héten, vasárnaponként a szüleim egy élő csirkét […]

Bővebben »

A haszidok Vörös-tengere

A családom és a Chábád Lu­ba­vics mozgalom kapcsolata nagy­apámig, Mose Kowalsky rab­biig nyúlik vissza, aki – Varsó­ban ne­velkedve – a Chábádot válasz­totta, és elhatározta, hogy meg­szökik otthonról, és eljut Lu­ba­vicsba, hogy ott egy Chá­bád je­sivában tanulhasson. Az ő apja, vagyis az én dédnagyapám hűséges kocki haszid volt, és hallani sem akart arról, hogy fia ne […]

Bővebben »

A Rebbe gyásza

  Az 1930-as években, egy amerikai kisvárosban születtem, ahol az osztályban én voltam az egyedüli zsidó. A családunk nagyon vallásos volt. Anyám és apám is igen aktívak voltak a zsidó közösségben. Apám kora reggel már Talmudot tanított a közeli zsinagógában, s csak ez után ment munkába: szárazáruval házalt. Az 1930-as, ’40-es években ez volt az […]

Bővebben »

A Rebbe jóslata

  Izraelben születtem, de hatéves ko­romban a szüleimmel az Egye­­sült Államokba költöztünk, és Brooklyn Crown Heights ne­vű részében telepedtünk le. Ebben az időben még nem voltunk kapcsolatban a Chábáddal, de apám néha az Eastern Parkway 770-es épületében imádkozott, a Chábád központban. Első találkozásom a Rebbével pont akkor történt, mikor elvállalta a mozgalom vezetését. Emlékszem, apámmal […]

Bővebben »

Hétköznapi és sábeszi angyalok

  Mielőtt elmesélném találkozásomat a lubavicsi Rebbével, szeretném kifejezni a hálámat, hogy ezt most megtehetem. Ötven éve várok rá, hogy megoszthassam a történetem, úgyhogy ez is híven mutatja, hogy sosem szabad feladni a reményt, bármire is vágyunk az életben. Yonasan Wienernek hívnak. Ausztráliában, Melbourne-ben születtem, később egy ideig New Yorkban éltem, most meg Jeruzsálemben élek […]

Bővebben »

Hogyan nevettette meg a Rebbe az anyámat?

  Bronxban nőttem fel, egy vallásos családban. Habár szüleim egyik haszid csoporthoz sem kötődtek, a helyi zsidó általános iskolába küldtek tanulni, amit a Chábád működtetett. Nem sokkal ez után iskolát váltottam és a brooklyni Chábád jesivába iratkoztam át. Ekkoriban az volt a szokás, hogy a jesiva tanulói születésnapjukon személyes meghallgatásra mentek a Rebbéhez. Emlékszem, hogy […]

Bővebben »

Rebbe az apartheid-ellen

Adeena Singernek hívnak. Dél-Afrikában, Johannesburgban nőt­tem fel, ahová szüleim 1965-ben emigráltak, és ahol apám, Nachman Bernhard rabbi nyitotta meg az első ortodox elemi iskolát. Apám Chábád haszid volt, így állandó kapcsolatot tartott fenn a Rebbével. Bár én még kicsi voltam és nem ismertem tanításait, tudtam, hogy a Rebbe törődik velem, így én is törődtem vele. […]

Bővebben »

A Rebbe nem beszélt a levegőbe

Chaim Brovendernek hívnak. Brooklynban születtem, 1941-ben, mikor az a zsidó élet nagy központja volt. Általános iskolába és gimnáziumba is a mo­dern ortodox Flatbush je­si­vába jártam, majd a Yeshiva Uni­ver­sity-n folytattam a tanulmányaim, itt avattak rabbivá is. 1965-ben, miután megházasodtam Izraelbe alijáztam. Ott a Héber Egyetemen folytattam a tanulást, sémi nyelvekből doktoráltam. Izraelben úgy éreztem, elmerülök […]

Bővebben »

A Rebbecen kedvenc „unokahúgai”

  Nashville-ben nőttem fel, Ten­nes­see-ben. Édesapám az or­vosi egyetemre járt, s később itt is praktizált háziorvosként. A családom itt lépett először kapcsolatba a Chábáddal. 1977-ben Crown Heightsbe utaztunk az őszi nagyünnepekre. Ekkor – Smini áceret ünnepén – kapott a Rebbe szívrohamot. Hatalmas felbolydulás kerekedett az Eastern Parkway 770 számú épületének Chábád zsinagógájában. Az emberek kiabáltak, […]

Bővebben »

Miért tartanak fárbrengent minden hónap végén a lubavicsiek?

Az 1940-es évek elején – 15-16 éves lehettem – költöztünk a csa­ládommal Coney Island-ról Crown Heights-be. Ezt nem a Chábád központ közelsége miatt tettük – nem voltunk lu­ba­vicsiak, így ez nem jelentett kü­lönösebb vonzerőt számunkra. Valójában ekkor még kevés lu­bavicsi élt Crown Heightsben, de ott élt az előző Rebbe, Joszéf Ji­chák rabbi és épp akkor […]

Bővebben »