Velem és a Rebbével történt

Lázadóból haszid

1975-ben, hat év kapcsolatot követően Rodney (Dr. Rodney Unterslak) és én összeházasodtunk. Abban az időben semmilyen kapcsolatunk nem volt a zsidósággal. Három évvel az esküvőnk után Rodney-t be akarták sorozni a dél-afrikai hadseregbe. Akkor már terhes voltam az első gyermekünkkel, így úgy döntöttünk, hogy a sorozás elől Londonba emigrálunk. Londonban közösen béreltünk házat egy házaspárral, […]

Bővebben »

Worcester egyetlen szombattartó zsidója

Shmuel Levin a nevem. Németországban születtem a háború után, holokauszttúlélő szülők gyermekeként. 1949 tavaszán az Egyesült Államokba települtünk át. Bár nem emlékszem semmire az egészből, nekem így mesélték. Arra viszont emlékszem, hogy a Rebbe mentette meg apám életét. A háború után apám meggyötört emberként élt. Akkoriban a nagybátyáméknál laktunk Worcesterben, Massachusetts államban. Apámat nem érdekelte, […]

Bővebben »

Egy sikeres konferencia

Dél-Afrikában élek, ahol 1964-óta biztosításokkal foglalkozom. Itt kerültem kapcsolatba a Chábád mozgalommal is. Ré­geb­ben nem voltam vallásos, de a zsidóság fontos volt a számomra. Amikor 1976-ban megházasodtam, a feleségemmel el­döntöttük, hogy kóser háztartást fogunk vezetni. A Rebbével először 1977-ben találkoztam. New Yorkba kellett utaznom, mert a biztosító cég, ahol alkalmaztak, ott tartott konferenciát. A cégnél […]

Bővebben »

Mi áll a csoda mögött?

Először az ötvenes évek elején találkoztam a Rebbével, nem sok­kal azután, hogy átvette a Chá­bád-Lubavics mozgalom ve­­­zetését, engem pedig kinevez­tek az Amerikai Rabbitanács Iz­rael-bizottságának élére. A meg­bí­za­tásom miatt sokat foglalkoztam a vallási élettel összefüggő ügyekkel Izraelben, me­lyek rendkívüli módon foglalkoztatták a Rebbét. Emiatt gyakran találkoztunk, és az aktuális, nagy vitákat kiváltó esetekről tanácskoztunk, mint pél­dául […]

Bővebben »

Miért kapott a Rebbe egy marék homokot postán?

Amikor a brooklyni Chábád jesivában tanultam a nyolcvanas évek elején, igyekeztem a Rebbe közelében lenni, amennyire csak lehetett. Nagyszerű dolgokat láttam és tanultam tőle. Leginkább a Rebbe a gyermekek felé mutatott különleges érzékenysége és szeretete ragadott meg. A Rebbének szokása volt minden két hétben ellátogatni apósa, az előző rebbe sírjához. Mindig egyedül ment a sírhoz […]

Bővebben »

A házaspár, akiknek csak a nevük nem passzolt

Amikor 21 évesen végeztem a Yeshiva University-n, elhatároztam, hogy néhány barátommal együtt Izraelben töltök egy évet, és Tórát fogok tanulni a Hár Ecion jesivában. Indulás előtt ellátogattam a Rebbéhez, hogy az áldását kérjem és megkérdezzem, hogy milyen karriert javasol a számomra. Meglehetősen érdekelt a pszichológia, a bátyám is azt tanulta, de a zsidó oktatás is […]

Bővebben »

Tedd meg, amit tőled telik, Isten gondoskodik a többiről

1960-ban, főiskolai hallgatóként, részt vettem egy pszichológiai szemináriumon a Maine állambeli Bethelben. Mivel sem kóser hús, sem kóser kenyér nem volt elérhető arrafelé, édesanyám nagy doboz ételt csomagolt, kóser felvágottakkal és macesszel. Úgy terveztem, hogy zöldséget és gyümölcsöt majd helyben vásárolok. Amikor megérkeztem, feltűnt, hogy a háromszáz résztvevő nagy többsége zsidó, de csak én voltam […]

Bővebben »

Minden gyermek számít

1970-ben, amikor a lányom két éves volt, egy fültisztító pálcikát dugott a fülébe, és megsértette a dobhártyáját, ami fertőzéshez vezetett. Ezt csak akkor vettük észre, amikor genny kezdett szivárogni a füléből és egyre rosszabbá vált a hallása. Kétszer is megoperálták, de egyik alkalommal sem jártak sikerrel.  Úgy éreztük, hogy gondosan ápolják, hozzáértőek az orvosok, de […]

Bővebben »

A járás ereje

A történet, amit elmesélek 1988 első hónapjaiban zajlott. A 47. utcai fényképész üzlet hirdetési osztályát vezettem. A cég félmilliárd dollárt ért akkoriban és a világ legnagyobb, fényképészeti és grafikai felszereléseket árusító üzletének számított. A cégen belül működő reklámügynökség volt a legnagyobb egész New Yorkban. Több száz reklámot jelentettünk meg évente a The New York Timesban […]

Bővebben »

A vallásosak, akik nem tudnak róla, hogy vallásosak

1938-ban születtem, jom ki­pur­kor, Tatárföld fővárosá­ban, Kazanban, a Szovjetunió­ban. Abban az időben a zsidó vallásgyakorlás törvényellenes volt, az a Chábád haszid, aki eljött hozzánk, hogy titokban tanítson, a bebörtönzést kockáztatta. Ebben az elnyomó környezetben a szüleim mindent megtettek, hogy a Tóra tör­vényei szerint éljenek. Még amikor Moszkvába költöztünk, ahol még nehezebb volt zsidóként élni, erejükön […]

Bővebben »

A Rebbe magasabb szinten van, mint az orvosi egyetem

Amikor a fiam, Shmaryahu csecsemő volt, sokat betegeskedett. Ha valaki öt kilométeres körzetben eltüsszentette magát, ő rögtön náthás lett. Szinte egyáltalán nem működött az immunrendszere. Idővel megerősödött, de nem igazán kezdett el növekedni. Nagyon kicsi volt, elmaradt a fejlődésben. Sokkal kisebb volt, mint a kortársai. Öt éves korában a gyermekorvosunk azt mondta, látogassunk el Kaliforniába, […]

Bővebben »

Minél nagyobb a doboz, annál több áldással tudja megtölteni az Örökkévaló!

Apám 1923-ban, húsz éves korában hagyta el Ukrajnát, hogy ne kelljen bevonulnia a szovjet hadseregbe. Ka­nadában telepedett le. Fér­fi­­­ruhákkal kezdett foglalkozni, ami jó választásnak bi­zonyult, mert sikeres lett az üzlet. Az első Chábád-kül­döt­tek 1945-ben költöztek Kanadába. Három rabbi érkezett: Kramer rabbi, Hen­del rabbi és Greenglass rabbi. Apám jó kapcsolatot ala­kított ki velük, különösen Greenglass rabbival. […]

Bővebben »

Egy amerikai jiddis lap sikerének titka

1971-ben a férjem, Gershon Ja­cob­­son egy magánkiadásban meg­­jelenő, jiddis napilap szerkesztőjeként dolgozott. Egyik nap, amikor megérkezett az iro­dába, az ajtót zárva találta. Ger­shon megpróbálta elérni a tulajdonost, de nem kapott választ a telefonhívásokra. Végül az új­ság­írók arra jutottak, hogy a tu­laj­donos nyilván tönkrement, és egyszerűen megszüntette a la­pot. Gershon elkezdett munkát ke­resni, de csak alkalmi […]

Bővebben »

A Rebbe 100 ezer dolláros spórolása

Lubavicsi családban nőttem fel. Gyermekként gyakran kísértem el apámat a Rebbe fár­bren­genjerie, haszid összejö­ve­teleire. Em­lékszem, mindig nagyon izgatott voltam. Lu­ba­vi­csi haszidnak lenni általában vé­ve nagyon izgalmas dolog volt. 1973-ban felajánlották, hogy legyek a Rebbe küldöttje és nyissak egy új Chábád-központot Los Angelestől északra, a San Fernando-völgyben, amit csak „The Valley”-nek neveznek. Ez alkalomból különleges áldást […]

Bővebben »

Hit házhoz szállítva

Egy sok évvel ezelőtti történetet mesélek most el. 1958-at írtunk, és peszách előestéje volt. Lenyugvóban volt a nap, amikor a vonatom lerobbant Bronx közepén, és gyalogosan kellett folytatnom az utamat. Nem ismertem a környéket, kérdezgettem hát a járókelőket, hátha útba tudnak igazítani. Mint kiderült, igen hosszú út állt előttem, ami igen komoly gondot jelentett, hiszen […]

Bővebben »

A Rebbe üzleti partnerei

Joe Davidovitz a nevem, Dél-Afrikában élek és építész a szakmám. Miután megnyitottam a vállalkozásomat Johannesburgban, gyorsan sikeressé váltam, és három-négy év alatt egy komoly céget építettem fel. A karrierem csúcsán ingatlanfejlesztéssel foglalkoztam, és 1500 embernek adtam munkát. Egy idő múlva azonban gondok jelentkeztek a cégnél, elsősorban a tapasztalatlanságomnak köszönhetően. Amikor a dél-afrikai gazdaság megroppant, az […]

Bővebben »

Chábád küldöttnek lenni csapatmunka

Yosef Yitzchak (Yossy) Goldmannak hívnak. A nevemet az előző rebbe, Yosef Yitzchak Schneerson rabbi után kaptam, mert nem sokkal a halála után születtem. Amikor kihirdették a nevemet a körülmetélés során, hirtelen nagy csend támadt, mert az első olyan gyermekek között voltam, akit a Rebbéről neveztek el. A közösségben még frissen élt a hatalmas veszteség érzése. […]

Bővebben »

A Rebbe és az édesanyja

A második világháború legnagyobb részét az üzbegisztáni Sza­markandban töltöttem, a lubavicsi jesiva tanulójaként. A háborút követően az előző Reb­be Antwerpenbe küldte apámat, hogy az Etz Haim Heida jesiva újranyitásában segédkezzen. Ve­le tartottam, de nem maradtam a városban. Párizsba utaztam, mert Franciaországban könnyebb volt amerikai vízumot sze­rezni, mint Belgiumban. Egy da­rabig Párizsban maradtam, mivel hat hónapot […]

Bővebben »