Velem és a Rebbével történt

Egyetem a semmi közepén

  Menachem Alexenbergnek hív­­nak. Orlandóban nőttem fel. Egyetemi éveimet a Queens Col­lege-ban, a Yeshiva University-n és a New York University-n, töltöttem. Utóbbiban tudományközi doktorátust szereztem a mű­vészetek, tudományok és pszi­chológia területein. Először 1962-ben találkoztam a Rebbével. Nagyon emlékezetes beszélgetésem volt vele. A művészetek, a tudomány, a technológia és a judaizmus találkozási pontjait elemeztük. Később ez […]

Bővebben »

Mit adott a Chábád a Harvardnak?

  1951-ben találkoztam először a Rebbével. Ez közvetlen az után volt, hogy elfogadta a Chábád mozgalom vezetését, és a Rebbeséget. Ekkor a Yeshiva University középiskolájának, a Brooklyn Talmudic Academynak voltam a tanulója, ami a Bedford Avanue és a President Street sarkán volt. Ezekben az években a legjobb barátomat Tzvi Gronernek hívták, aki a Rebbe titkárának, […]

Bővebben »

A Rebbe telepatikus képességei

  1974-ben, a Rebbe küldöttjeként érkeztem a Massachusetts ál­lam-beli Amherstbe, ahol sikerült létrehoznom egy Chábád-há­zat a Massachusetts-i egye­tem kampuszán. Akkoriban még a Chábád-ház kifejezés messze nem volt annyira is­mert, mint manapság, így szerettem volna megnyitóként valami nagy ese­ményt, valamit, amire minden­ki felfigyel. Elhatároztam, hogy szervezek egy koncertet a művészeti központban, amit nem sok­kal azelőtt nyitottak […]

Bővebben »

Monsieur Rebbe, az árvák megmentője

1934-ben születtem Ukrajnában, Visznyic városában. Még egészen kicsi voltam mikor szüleimmel Antwerpenbe emigráltunk. Belgiumnak hatalmas zsidó közössége volt abban az időben, kb. 50000 zsidó élt akkoriban a városban, és a legtöbben egy jobb élet reményében érkeztek oda. Ám sajnos nem maradtunk sokáig. 1940-ben a németek megszállták az országot, és azonnal megkezdték a zsidók deportálását és […]

Bővebben »

A paróka, ami áldást hozott

  New Havenben nőttem fel, Connecticutban, vallástalan szü­lők gyermekeként. Még kislány voltam – talán nyolc vagy kilenc éves – mikor Chábád rabbik jöt­tek a falunkba, hogy elindít­sa­nak egy vasárnapi zsidó iskolát. Ide engem is beírattak a szüleim, így kerültem kapcsolatba a Chábáddal. Ebből szinte természetesen következett, hogy át­iratkoztam az általános iskolá­jukba. Már kislányként belevetettem magam […]

Bővebben »

A Rebbe még a repülőforgalmat is irányítja?

  Chaim Yaakov Shlomei rabbi: 1929-ben születtem, Franciaor­szág Elzász nevű régiójában, Sa­ver­neben. Abban az időben nem volt a közelben zsidó iskola, így mivel más nem jöhetett szóba, nagyapám tanított, aki a falu főrabbija volt. A háború éveiben Svájcba utaztunk, ahol a Rav Botsh­ko jesivában tanultam, a há­ború után pedig Angliában töl­töttem négy évet a Gateshead […]

Bővebben »

A Rebbe, aki veszélybe sodorta a haszidjait

  Montreálban nevelkedtem és ta­nultam, majd röviddel a bár micvám után New Yorkba mentem tanulni a Yeshiva Torah Vo­daas School nevű intézmény­be. Akkoriban az volt a világ egyik legnagyobb jesivája, a leg­nagyobb Észak-Amerikában a maga több mint 2000 tanu­­ló­jával, Williamsburgben, Brook­lynban, ami nagyon különbözött Montreáltól. Két évig maradtam a Torah Vodaasban, majd egy Chábád jesivában […]

Bővebben »

A marokkói zsidóság megmentése

  Stanley Abramovitznak hívnak. Hatvanöt évig dolgoztam az American Jewish Joint Distri­bution Comittee – vagy röviden csak Joint – képviselőjeként, s ezen szervezetben végzett tevékenységemen keresztül kerül­tem kapcsolatba a Chábád Lubavics mozgalommal. Együtt­- mű­ködésünk 1952-ben kezdődött, mikor a Joint engem jelölt ki az európai és észak-afrikai ok­tatási programok felelősévé. A marokkói volt ezen belül a […]

Bővebben »

Hogyan tért meg a Rebbe reformhaszidja?

Bostonban nőttem fel a 20-as, 30-as években, anélkül, hogy bármit is megtartottam volna a zsidó hagyományokból. Mikor bár micva korú lettem, egy csütörtök reggel az egyik nagybátyám elvitt a zsinagógába, s elmagyarázta hogyan kell elmondani a Tórára az áldást. Ezután hazamentem, és úgy labdáztam tovább a házunk mellett, mintha semmi sem történt volna. Ami a […]

Bővebben »

A Rebbe próbája

Londonban születtem és nevelkedtem. Egészen az 1970-es évekig, míg először nem találkoztam a Stamford-Hill-i Chábáddal, egy mozgalmas, ám vallástalan életet éltem. Ekkor már házas ember voltam, gyerekekkel. A feleségem már korábbról ismerte Faivish Vo­gel rabbit, így engem is bemu­ta­tott neki, és szoros barátság ala­kult ki köztünk. Sok évig az Brit Lubavics Baráti társaság el­nöke voltam, […]

Bővebben »

Szakáll vagy gázálarc?

1938-ban születtem. Miután szüleimet Auschwitzban megölték, engem nevelőszülők neveltek fel. Az 1960-as években jöttem Izraelbe, egy vallásos kibucba, Sde Eliyahuba, ekkor kezdtem el hagyományőrző életet élni. Valamivel megérkezésem után hallottam először a 18. században élt Scheur Zalman rabbinak, a Chábád mozgalom megalapítójának alapművéről, a Tánjáról, mely a mozgalom filozófiai alapjait fektette le. Ekkor értettem meg, […]

Bővebben »

A kihágás, amit a Rebbe támogatott

Sosem felejtem el a napot, mikor először találkoztam a Rebbével, vagy helyesebben mondva, az emberrel, akiből később a Rebbe lett. Ugyanazon a napon lettem a Tomchei Temimimnek, azaz a Chábád jesivának a tanulója, így tisztán emlékszem rá. 1941-ben, egy nagyobb küldöttséggel együtt a kikötőhöz mentünk, hogy üdvözöljük az Egyesült Államokba érkező Rebbe Rájácot, az előző […]

Bővebben »

Hogyan köszönjük meg a rosszat?

Születésemtől fogva vallásos ne­velést kaptam, melynek része volt a jesivabeli tanulás is. A mi jeisvánkban előszeretettel hasz­nálták a pálcát, mint neve­lő­eszközt, aminek hatására lélekben gyorsan távolodtam el a vallástól, és úgy általában a jid­diskájttól. Egy idő után teljesen abbahagytam a micvák tartását (kivéve Jom Kipuri böjtöt), habár miután megházasodtam, feleségem kóser konyhát vezetett. A ’70-es […]

Bővebben »

A Rebbe és a haditechnológia

  Először 1971-ben találkoztam a Rebbével, amikor New Yorkba érkeztünk. Nagyon megindító találkozás volt, részben a családunk története miatt, részben amiatt, mert a Rebbének nagy szerepe volt családunk szabadulásában. Szüleimmel az első adandó alkalommal elhagytuk a Szovjetuniót, amikor erre engedélyt kaptunk. Apámat kétszer is bebörtönözték, mert az előző Rebbe kérésére Tórát tanított egy „földalatti” jesivában. […]

Bővebben »

A Rebbe tanácsa orvosi utasításra

  Chana Zakheimnek hívnak, a dél-afrikai Pretoriában születtem és nőttem fel, ahol apám rabbi volt. Habár akkoriban a környékünkön nem volt lu­ba­vicsi közösség, mi valahogy min­dig kapcsolatban voltunk a Chá­báddal. Apám negyedik ge­nerációs lubavicsi haszid volt, s emlékszem még mikor kisgyerekként hallgattam nagyapám el­beszéléseit, milyen élmény volt lovaskocsin Lubavicsba menni a rebbéjéhez. Apám szintén gyakran […]

Bővebben »

Gyógyulást hozó egydolláros

  Dr. Abraham Lorbernek hívnak, és a születéskor fellépő szívkárosodások az szakterületem. A tel-avivi egyetemen tanultam orvosnak, majd szakmai gyakorlatomat a Carmel kórházban töltöttem. Ezt követően kerültem egy londoni kórházba, ahol a gyermek-szívsebészetre specializálódtam, Michael Tynan keze alatt. Abban a kiváltságban volt részem, hogy két évig tanulhattam tőle 1983 és 1985 között. Ezekben az években […]

Bővebben »

A Rebbe maceszt süt

  Mordechai Shraga Schonfeldnek hívnak, vagy polgári nevemen Fabian Schonfeldnek. Egészen a haláláig, azaz több mint ötven évig a Ravnak, J. B. Soloveitchik rabbinak voltam a tanítványa. Csak kevés ember mondhatja el magáról, hogy a Rav tanítványa volt, de én ezen kivételezettek közé tartoztam. Ez a kapcsolat kicsit olyan, mint a Rebbének a haszidjaival való […]

Bővebben »

Miért haragudott meg a Rebbe Kissingerre?

  Az 1970-es években édesapám, Nash Kestenbaum volt az elnöke az Ifjú Izrael nevű szervezet­nek és ebben a minőségében többször is kapcsolatba került a lu­ba­vicsi Rebbével. Apámnak nagyon fontos volt, hogy a gyökereitől elszakadt zsidóságnak segítséget nyújtson, ám mivel ez nem tartozott szigo­rúan az általa irányított szervezet profiljába, jobbnak látta ezt a Chabadon keresztül intézni. […]

Bővebben »