Velem és a Rebbével történt

A Rebbe próbája

Londonban születtem és nevelkedtem. Egészen az 1970-es évekig, míg először nem találkoztam a Stamford-Hill-i Chábáddal, egy mozgalmas, ám vallástalan életet éltem. Ekkor már házas ember voltam, gyerekekkel. A feleségem már korábbról ismerte Faivish Vo­gel rabbit, így engem is bemu­ta­tott neki, és szoros barátság ala­kult ki köztünk. Sok évig az Brit Lubavics Baráti társaság el­nöke voltam, […]

Bővebben »

Szakáll vagy gázálarc?

1938-ban születtem. Miután szüleimet Auschwitzban megölték, engem nevelőszülők neveltek fel. Az 1960-as években jöttem Izraelbe, egy vallásos kibucba, Sde Eliyahuba, ekkor kezdtem el hagyományőrző életet élni. Valamivel megérkezésem után hallottam először a 18. században élt Scheur Zalman rabbinak, a Chábád mozgalom megalapítójának alapművéről, a Tánjáról, mely a mozgalom filozófiai alapjait fektette le. Ekkor értettem meg, […]

Bővebben »

A kihágás, amit a Rebbe támogatott

Sosem felejtem el a napot, mikor először találkoztam a Rebbével, vagy helyesebben mondva, az emberrel, akiből később a Rebbe lett. Ugyanazon a napon lettem a Tomchei Temimimnek, azaz a Chábád jesivának a tanulója, így tisztán emlékszem rá. 1941-ben, egy nagyobb küldöttséggel együtt a kikötőhöz mentünk, hogy üdvözöljük az Egyesült Államokba érkező Rebbe Rájácot, az előző […]

Bővebben »

Hogyan köszönjük meg a rosszat?

Születésemtől fogva vallásos ne­velést kaptam, melynek része volt a jesivabeli tanulás is. A mi jeisvánkban előszeretettel hasz­nálták a pálcát, mint neve­lő­eszközt, aminek hatására lélekben gyorsan távolodtam el a vallástól, és úgy általában a jid­diskájttól. Egy idő után teljesen abbahagytam a micvák tartását (kivéve Jom Kipuri böjtöt), habár miután megházasodtam, feleségem kóser konyhát vezetett. A ’70-es […]

Bővebben »

A Rebbe és a haditechnológia

  Először 1971-ben találkoztam a Rebbével, amikor New Yorkba érkeztünk. Nagyon megindító találkozás volt, részben a családunk története miatt, részben amiatt, mert a Rebbének nagy szerepe volt családunk szabadulásában. Szüleimmel az első adandó alkalommal elhagytuk a Szovjetuniót, amikor erre engedélyt kaptunk. Apámat kétszer is bebörtönözték, mert az előző Rebbe kérésére Tórát tanított egy „földalatti” jesivában. […]

Bővebben »

A Rebbe tanácsa orvosi utasításra

  Chana Zakheimnek hívnak, a dél-afrikai Pretoriában születtem és nőttem fel, ahol apám rabbi volt. Habár akkoriban a környékünkön nem volt lu­ba­vicsi közösség, mi valahogy min­dig kapcsolatban voltunk a Chá­báddal. Apám negyedik ge­nerációs lubavicsi haszid volt, s emlékszem még mikor kisgyerekként hallgattam nagyapám el­beszéléseit, milyen élmény volt lovaskocsin Lubavicsba menni a rebbéjéhez. Apám szintén gyakran […]

Bővebben »

Gyógyulást hozó egydolláros

  Dr. Abraham Lorbernek hívnak, és a születéskor fellépő szívkárosodások az szakterületem. A tel-avivi egyetemen tanultam orvosnak, majd szakmai gyakorlatomat a Carmel kórházban töltöttem. Ezt követően kerültem egy londoni kórházba, ahol a gyermek-szívsebészetre specializálódtam, Michael Tynan keze alatt. Abban a kiváltságban volt részem, hogy két évig tanulhattam tőle 1983 és 1985 között. Ezekben az években […]

Bővebben »

A Rebbe maceszt süt

  Mordechai Shraga Schonfeldnek hívnak, vagy polgári nevemen Fabian Schonfeldnek. Egészen a haláláig, azaz több mint ötven évig a Ravnak, J. B. Soloveitchik rabbinak voltam a tanítványa. Csak kevés ember mondhatja el magáról, hogy a Rav tanítványa volt, de én ezen kivételezettek közé tartoztam. Ez a kapcsolat kicsit olyan, mint a Rebbének a haszidjaival való […]

Bővebben »

Miért haragudott meg a Rebbe Kissingerre?

  Az 1970-es években édesapám, Nash Kestenbaum volt az elnöke az Ifjú Izrael nevű szervezet­nek és ebben a minőségében többször is kapcsolatba került a lu­ba­vicsi Rebbével. Apámnak nagyon fontos volt, hogy a gyökereitől elszakadt zsidóságnak segítséget nyújtson, ám mivel ez nem tartozott szigo­rúan az általa irányított szervezet profiljába, jobbnak látta ezt a Chabadon keresztül intézni. […]

Bővebben »

A Rebbe válasza a glasznoszty-ra

Isi Leiblernek hívnak. Antwerpenben születtem, amikor négy éves voltam szüleimmel Ausztráliába emigráltunk az utolsó hajóval, ami Európából indult a második világháború kitörése előtt. Így Ausztráliában nőttem fel, ahol később vezető szerepet kaptam a zsidó közösségben. 1959-ben kezdtünk el foglalkozni a Szovjetunióban ragadt zsidók ügyével, és három évvel később sikerült rávennem az ausztrál kormányt, hogy az […]

Bővebben »

„Nem loptunk el semmit!” – A Rebbe és a Szentföld

1980-ban újságíróként dolgoztam a Kol Jiszráel nevű rádiócsatornának. Egyszer, amikor New Yorkba látogattam, bebocsátást nyertem a Rebbéhez egy jehidutra, azaz személyes beszélgetésre. Magammal vittem a diktatfonom is, de mivel nem voltam benne biztos, hogy engedni fogja a beszélgetés rögzítését, elrejtettem azt az egyik kezembe. Ám mikor bementem hozzá, és elkezdtünk beszélgetni, akkor azonnal kinyitottam a […]

Bővebben »

A Rebbe szerepe az izraeli gazdasági válságban

  Chaim Bialik Chachamnak hívnak, édesapám Avraham Bialik Chacham rabbi, aki a romániai cionista mozgalomnak és a liasi vallásos közösségnek volt a vezetője a holokauszt idején. A Soá alatt ő is átélte a fogolytábort és az ezzel járó megpróbáltatásokat. Miután valahogy sikerült túlélnünk a náci korszakot, rögtön a kommunisták zsidóüldözésével kellett szembesülnünk, így 1950-ben Izraelbe […]

Bővebben »

Nincs egyetem? Alapítsatok egyet!

Leila Leah Bronnernek hívnak, és „biblia tanulmányok” tantárgyat tanítok az egyetemen. Megtisztelve érzem magam, hogy interjú készül velem a Rebbe életével kapcsolatban, annak ellenére, hogy sem én, sem a családom nem Chábád kötődésű. Jómagam még Csehszlovákiában születtem egy magyar rabbidinasztiába, és mi is, mint sokan mások a háború után, az Államokba emigráltunk. Én New Yorkban […]

Bővebben »

 Mit tart Lech Walesa a pénztárcájában?

David – Dovid Tuvia ben Árje – Chase-nek hívnak. Lengyelor­szág­ban születtem, Szilézia tarto­má­nyában nőttem fel, egy Sos­­nowiec nevű falucskában, ami Katowice közelében talál­ha­tó. Kiskoromban a városi hé­der­be jártam és tagja voltam egy cio­nista csoportnak, a Hánoár Há­cioninak. Mindez vé­get ért, mi­kor Németország 1939-ben elfoglalta Lengyelor­szá­got. Ek­kor én még csak tíz éves voltam. Csa­ládommal együtt Auschwitzba […]

Bővebben »

Egy tanár ne lógjon az iskolából!

  Édesanyám egy Chábád családban nőtt fel Moszkva külvárosában. 1941-ben, mikor kitört a háború a németek és az oroszok között, az egész család Szamarkandba repült. Édesanyám ekkor hat éves volt. Három éve éltek Szamarkandban, amikor elhunyt az édesanyja, és innentől neki is és az egész családnak nagyon nehéz élete volt. Anyám taníttatása már nagyon korán […]

Bővebben »

 A Rebbe titkos fegyvere

  Édesapámat Chaim Zaichyk rab­binak hívták, s egyike volt ko­ra nagy muszár, (zsidó eti­ka) szaktekintélyeinek. Huszonhárom könyvet írt ezen témakörben, s ezek nem csak az ame­rikai, de az izraeli zsidókra is nagy hatással voltak. Apámnak fon­tos volt, hogy tanulmányaim ré­szét képezze a kor nagy tóra­tu­­dósainak, a gödolimoknak a megismerése. Ezért vitt el a lu­ba­vi­csi Rebbéhez […]

Bővebben »

 Az anyagi csőd esete az elfelejtett mezüzével

Mióta csak az eszemet tudom, a Rebbe az életem része volt. Legkorábbi emlékem róla hároméves koromból, a hajvágásom idejéről való, amikor az egész családomnak lehetősége nyílt beszélgetni vele. Emlékszem, ők az irodában diskuráltak komoly dolgokról, míg én a földön játszottam. Egyszer csak a Rebbe magához intett, egy gyönyörű, nagy almával a kezében. Sosem láttam még […]

Bővebben »

 A villamosmérnök, aki a lelkekben gyújt szikrát

Apámat Chaim Mordechai Yitzchak HaKohénnek hívták. Pu­rim előtt egy héttel született, azért kapta ezt a nevet. Oroszországból jött Amerikába, egészen pontosan Postovból, egy kis Chábád-faluból. Már gyerekkoromban hallottam a Chábádról. Apám vallásos ember volt, s habár sok zsinagógába járt Los Angelesben, ahol akkoriban laktunk, egyikben sem érezte magát maradéktalanul otthon. Mindig mondta, hogy a Chábád […]

Bővebben »