Jom Kipur - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2018.09.18 18:32 - Ünnep kimenete: 2018.09.19 19:34

Velem és a Rebbével történt

A Rebbe irányításával épített karrier

A Rebbe több módon is meghatározta az életemet. Az 1950-es évek elején, amikor a brooklyni Chábád jesiva tanulója voltam, komoly dilemmával kellett szembenéznem. Az emberek folyamatosan különböző házassági ajánlatokkal zaklattak, és a szüleim sem mulasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy figyelmeztessenek: ideje lenne végre megnősülnöm. Én azonban nem voltam biztos ebben. Így tehát a 23. […]

Bővebben »

A különleges esküvői ajándék

Amikor a Yeshiva University hall­gatója voltam az intézmény rab­binikus képzési szakán – melyet Rabbenu Yitzchak Elchanan Jesivának is neveznek –, összebarátkoztam egy tanulótársammal, aki lubavicsi haszid volt. Az ő biztatására csatlakoztam egy csoporthoz, mely a Tánja cí­mű könyvet tanulmányozta. Ez a Chábád mozgalom alapműve, melyet az első rebbe, Snéur Zál­mán rabbi írt a XVIII. század­ban. […]

Bővebben »

Karrier kompromisszumok nélkül

Egy misznáged, azaz a haszidizmust ellenző családból származom, mégis az előző lubavicsi rebbe áldásának köszönhetően vagyok életben. Abban az időben, amikor a Rebbe Rájác a lettországi Rigában tartózkodott, a nagyszüleim a város szélén éltek. 1932 januárjában nagyanyámnál beindult a szülés, és komplikációk adódtak. Az orvosok azonnal abortuszra küldték, mert úgy ítélték, hogy másképpen nem menthetik […]

Bővebben »

A múlt kijavításának művészete

Az áldott emlékű lubavicsi reb­be, Menachem Mendel Schneer-son rabbi minden évben írt egy, a közelgő újévre felkészítő levelet „Népünk, Izrael fiainak és leányainak, szerte a világon” címmel. Alább egy ilyen levél szabad fordítását olvashatják.   Isten kegyelméből elul 18. (1978. szept. 20.) Brooklyn, N.Y.   Népünk, Izrael fiainak és leányainak, szerte a világon Üdvözlet és […]

Bővebben »

A lángoktól a gazdagságig

A történet, melyet el szeretnék mesélni 1969. támuz 8-án történt, a kora reggeli órákban. Ez június 24. keddre esett abban az évben. Elchanan Geisinsky rabbi meghívott minket az esküvőjére, melyet Bostonban tartottak hétfő este. A Chábád jesivában tanuló barátaimmal természetesen elfogadtuk a meghívást. Kilencen zsúfolódtunk be egy kombiba. Az esküvő nagyon vidám volt, és jóval […]

Bővebben »

A Rebbe ajánlata: tanulásért nyári tábor

Egy torontói Chábád-csa­lád­ban nőttem fel, és a Rebbe már egészen kis koromban is nagy hatással volt rám. Már mielőtt megismertem volna, tudtam, hogy a Rebbe ad erőt a családunknak. Emlékszem a Rebbe le­veleire, melyeket apámnak küldött. Apám mindig alaposan felkészült, mielőtt elolvasta volna a Rebbe szavait. Kezet mosott, felvette a gártliját – a haszidok által […]

Bővebben »

Diákok és laikusok

1935-ben, nem sokkal a második világháború kitörése előtt születtem Brooklyn Wil­liams­burg nevű negyedében. Gyermekkoromban tanúja voltam a különböző haszid csoportok – Szatmár, Belz, Lubavics – és reb­béik beköltözésének, így alkalmam nyílt megismerni a haszid életmódot. Én azonban nem ezt az utat vá­lasztottam. Amikor jesivába irat­koztam, a clevelandi Telz je­si­vára esett a választásom, és 13 éven […]

Bővebben »

Szeretteink emlékét eredményeinkkel őrizzük meg

Amikor gyermek voltam, apám, aki a lengyelországi Bialystokból vándorolt be, elfogadott egy rabbiállást a brooklyni Borough Park egyik zsinagógájában. Ez a negyvenes évek elején történt, és én ekkor kerültem először kapcsolatba a Chábád-Lubavics mozgalommal. A Dean utcában működő Chábád általános iskolába jártam, ahol a tanárom, és későbbi sógorom, Meir Greenberg rabbi nagyon aggódott a hallásom […]

Bővebben »

Lázadóból haszid

1975-ben, hat év kapcsolatot követően Rodney (Dr. Rodney Unterslak) és én összeházasodtunk. Abban az időben semmilyen kapcsolatunk nem volt a zsidósággal. Három évvel az esküvőnk után Rodney-t be akarták sorozni a dél-afrikai hadseregbe. Akkor már terhes voltam az első gyermekünkkel, így úgy döntöttünk, hogy a sorozás elől Londonba emigrálunk. Londonban közösen béreltünk házat egy házaspárral, […]

Bővebben »

Worcester egyetlen szombattartó zsidója

Shmuel Levin a nevem. Németországban születtem a háború után, holokauszttúlélő szülők gyermekeként. 1949 tavaszán az Egyesült Államokba települtünk át. Bár nem emlékszem semmire az egészből, nekem így mesélték. Arra viszont emlékszem, hogy a Rebbe mentette meg apám életét. A háború után apám meggyötört emberként élt. Akkoriban a nagybátyáméknál laktunk Worcesterben, Massachusetts államban. Apámat nem érdekelte, […]

Bővebben »

Egy sikeres konferencia

Dél-Afrikában élek, ahol 1964-óta biztosításokkal foglalkozom. Itt kerültem kapcsolatba a Chábád mozgalommal is. Ré­geb­ben nem voltam vallásos, de a zsidóság fontos volt a számomra. Amikor 1976-ban megházasodtam, a feleségemmel el­döntöttük, hogy kóser háztartást fogunk vezetni. A Rebbével először 1977-ben találkoztam. New Yorkba kellett utaznom, mert a biztosító cég, ahol alkalmaztak, ott tartott konferenciát. A cégnél […]

Bővebben »

Mi áll a csoda mögött?

Először az ötvenes évek elején találkoztam a Rebbével, nem sok­kal azután, hogy átvette a Chá­bád-Lubavics mozgalom ve­­­zetését, engem pedig kinevez­tek az Amerikai Rabbitanács Iz­rael-bizottságának élére. A meg­bí­za­tásom miatt sokat foglalkoztam a vallási élettel összefüggő ügyekkel Izraelben, me­lyek rendkívüli módon foglalkoztatták a Rebbét. Emiatt gyakran találkoztunk, és az aktuális, nagy vitákat kiváltó esetekről tanácskoztunk, mint pél­dául […]

Bővebben »

Miért kapott a Rebbe egy marék homokot postán?

Amikor a brooklyni Chábád jesivában tanultam a nyolcvanas évek elején, igyekeztem a Rebbe közelében lenni, amennyire csak lehetett. Nagyszerű dolgokat láttam és tanultam tőle. Leginkább a Rebbe a gyermekek felé mutatott különleges érzékenysége és szeretete ragadott meg. A Rebbének szokása volt minden két hétben ellátogatni apósa, az előző rebbe sírjához. Mindig egyedül ment a sírhoz […]

Bővebben »

A házaspár, akiknek csak a nevük nem passzolt

Amikor 21 évesen végeztem a Yeshiva University-n, elhatároztam, hogy néhány barátommal együtt Izraelben töltök egy évet, és Tórát fogok tanulni a Hár Ecion jesivában. Indulás előtt ellátogattam a Rebbéhez, hogy az áldását kérjem és megkérdezzem, hogy milyen karriert javasol a számomra. Meglehetősen érdekelt a pszichológia, a bátyám is azt tanulta, de a zsidó oktatás is […]

Bővebben »

Tedd meg, amit tőled telik, Isten gondoskodik a többiről

1960-ban, főiskolai hallgatóként, részt vettem egy pszichológiai szemináriumon a Maine állambeli Bethelben. Mivel sem kóser hús, sem kóser kenyér nem volt elérhető arrafelé, édesanyám nagy doboz ételt csomagolt, kóser felvágottakkal és macesszel. Úgy terveztem, hogy zöldséget és gyümölcsöt majd helyben vásárolok. Amikor megérkeztem, feltűnt, hogy a háromszáz résztvevő nagy többsége zsidó, de csak én voltam […]

Bővebben »

Minden gyermek számít

1970-ben, amikor a lányom két éves volt, egy fültisztító pálcikát dugott a fülébe, és megsértette a dobhártyáját, ami fertőzéshez vezetett. Ezt csak akkor vettük észre, amikor genny kezdett szivárogni a füléből és egyre rosszabbá vált a hallása. Kétszer is megoperálták, de egyik alkalommal sem jártak sikerrel.  Úgy éreztük, hogy gondosan ápolják, hozzáértőek az orvosok, de […]

Bővebben »

A járás ereje

A történet, amit elmesélek 1988 első hónapjaiban zajlott. A 47. utcai fényképész üzlet hirdetési osztályát vezettem. A cég félmilliárd dollárt ért akkoriban és a világ legnagyobb, fényképészeti és grafikai felszereléseket árusító üzletének számított. A cégen belül működő reklámügynökség volt a legnagyobb egész New Yorkban. Több száz reklámot jelentettünk meg évente a The New York Timesban […]

Bővebben »

A vallásosak, akik nem tudnak róla, hogy vallásosak

1938-ban születtem, jom ki­pur­kor, Tatárföld fővárosá­ban, Kazanban, a Szovjetunió­ban. Abban az időben a zsidó vallásgyakorlás törvényellenes volt, az a Chábád haszid, aki eljött hozzánk, hogy titokban tanítson, a bebörtönzést kockáztatta. Ebben az elnyomó környezetben a szüleim mindent megtettek, hogy a Tóra tör­vényei szerint éljenek. Még amikor Moszkvába költöztünk, ahol még nehezebb volt zsidóként élni, erejükön […]

Bővebben »