Vegyes

A mosoly, mely bevilágította a világot

1973-ban lehetőséget kaptam arra, hogy Flatbush-ban nyári tábort alapítsak és igazgassak. Azon a nyáron, nem sokkal a jom kipuri háború előtt, a Rebbe minden egyes lehetőséget megragadott, hogy arról beszéljen, hogy minden zsidónak kötelessége biztosítani a zsidó oktatás lehetőségét minden zsidó gyermek számára. Támogatóan beszélt a zsidó gyermekeknek szervezett nyári napközis táborokról is. Bár az […]

Bővebben »

Mélyebb a pszichoanalízisnél

Grúziában, a Szovjetunióban nőt­tem fel, ahol apám rabbiként szolgált. Az előző lubavicsi rebbe követője volt és az ő ké­ré­sé­re foglalta el hivatalát. Egészen kis korom óta emlékszem arra, hogy apám az előző rebbéről mesélt. Olyan volt, mintha a rebbe a családunk tagja lett volna. Ő volt a nagyapánk. Apám arra tanított, hogy ha bajba kerülünk […]

Bővebben »

A Rebbe haszidjából lubavicsi haszid

Moshe Feinstein rabbi és Joseph B. Soloveitchik rabbi avatott fel a Yeshiva Universityn, ahol doktorátust is szereztem zsidó oktatásból. Negyven éven keresztül, 1995-ös nyugdíjba vonulásomig, az Ocean Parkwayen található Young Israel zsinagóga rabbijaként szolgáltam, illetve a Yeshiva University Talmud professzora voltam. Mindezt azért említem meg, mert bár az oktatásom és a karrierem is egyértelműen a […]

Bővebben »

Szfárádi dallamok

  A Rebbét 1975-ben láttam először, Avraham Hecht rabbival együtt, aki a közösségemet, a Shaare Zion zsinagógát vezette. Bár a Shaare Zion szfárádi közösség, abban az időben egy askenázi rabbi állt az élén, aki a Rebbe követője volt. Ez egyáltalán nem zavart minket, hiszen Hecht rabbi briliáns és nagyszerű vezető volt, s egyben közeli jó […]

Bővebben »

Miért mászott fel a Rebbe egy furgonra?

Édesapám bojáni haszid volt, édesanyám családja pedig a Chá­bádhoz tartozott és még kis­lány korából ismerte a Rebbe orosz­országi csa­ládját. A Rebbének – aki alatt most az előző rebbét, a Rebbe Rájácot ér­tem – három lánya született. Chájá Muská – aki később a következő Rebbe felesége lett –, Cháná és Séjná. Ez a három lány gyakran […]

Bővebben »

A Rebbe felállva köszöntötte gyerekkori tanárát

Nagyapám, Snéur Zálmán Vi­len­­kin Dnyepropetrovszkban élt, amit akkoriban Jeka­tye­ri­no­sz­láv­nak hívtak. Abban az időben a későbbi Rebbe is ott élt a csa­lád­jával. A Rebbe még kisfiú volt – ez az 1900-as évek elején tör­tént –, és két öccsével együtt a nagyapám házába járt tanulni. Anyám emlékezett rá, hogy ez a három fiú mindig jól öltözötten, tisztán, […]

Bővebben »

Tű a szénakazalban

Hagyományos cionista zsidó családban nevelkedtem az ausztráliai Sydney-ben. Egyszer, amikor Izraelben jártam, megtetszett nekem a Chábád lubavicsi mozgalom, és visszatérve Ausztráliába, beiratkoztam egy Chábád je­sivába, végül pedig egy New York-i jesivában kötöttem ki. Ek­kor jöttem rá, hogy lubavicsi fel­menőim voltak, többek közt a Cemách Cedek, a harmadik Chá­bád rebbe, és én is a Rebbe hű […]

Bővebben »

„Énekelj egy dalt!”

A nevem Ben Zion Shenker. Szüleim 1921-ben érkeztek az Egyesült Államokba a lengyelországi Lublin környékéről. New York-ban telepedtek le, én ott születtem meg és nevelkedtem fel. Nagyjából 13 éves lehettem, amikor egy Joshua Samuel Weisser nevű, híres kántor meghallotta, ahogyan a zsinagógában énekeltem – egy pólisi stiebelben a Bedford Stuyvesant-on –, és megkérdezte apámat, megengedi-e, […]

Bővebben »

Aki gyerekekkel foglalkozik, annak vigyáznia kell az egészségére

Édesapám, Sholom Posner sok-sok éven át irányította a Pitts­burgh-i jesiva-gim­ná­ziu­mot. Ebben a városban nőttem én is fel, és ott jártam iskolába 12 éves ko­romig, amikor is átkerültem a williamsburgi (Brooklyn) Bais Yaa­kov szemináriumba. Ebből az időből kezdődnek a Rebbével kapcsolatos emlé­keim. Egy barátnőmmel együtt rend­szeresen átsétáltunk Wil­­liams­burgból Crown Heights-ba, hogy láthassuk a Reb­be far­bren­gen­jeit. Mindig […]

Bővebben »

Indokolatlan szeretet

A felmenőim az 1800-as évek végén vándoroltak Európából Amerikába. A New York-i Lower East Side-on telepedtek le, és amikor megépült a williamsburgi híd, akkor átköltöztek a folyó túloldalára, és megalapították a híres williamsburgi jesivát, a Torah Vodaast. Bár nem lubavicsiként nevelkedtem, az események érdekes alakulása folytán lubavicsi haszid vált belőlem. Miután megházasodtam, a brooklyni Borough […]

Bővebben »

Útmutatás egy „egyszerű zsidótól”

Ávráhám Pinternek hívnak. A franciaországi Tarbes-ban születtem 1940-ben, holokauszt túl­élő családban. A családom eredetileg a lengyelországi Galíciából származik, és a pogromok elől menekültek onnan Berlinbe, amíg aztán onnan is menekülniük kellett a nácik elől. Születésem után mindannyian Amerikába emigráltunk, és Brooklyn Williamsburg negyedében telepedtünk le Apám, aki az 1930-es évek elején Berlinben élt fiatalemberként, abban […]

Bővebben »

A Rebbe vigyázott ránk

1935-ben születtem a kanadai Mont­realban. Gyerekként olyan zsidó iskolába jártam, ahol az volt a gyakorlat, hogy a világi tár­gyak tanulásához levettük a kipánkat. Tanultam egy kis Tórát, egy kis hébert, és tanítás után egy lubavicsi napköziben, nyaranta pedig egy lubavicsi táborban töltöttem az időmet. Később, amikor a lubavicsi iskola egész napos jesivává alakult, ott folytattam […]

Bővebben »

A Rebbe vigyázott ránk

1935-ben születtem a kanadai Mont­realban. Gyerekként olyan zsidó iskolába jártam, ahol az volt a gyakorlat, hogy a világi tár­gyak tanulásához levettük a kipánkat. Tanultam egy kis Tórát, egy kis hébert, és tanítás után egy lubavicsi napköziben, nyaranta pedig egy lubavicsi táborban töltöttem az időmet. Később, amikor a lubavicsi iskola egész napos jesivává alakult, ott folytattam […]

Bővebben »

Egy zsidó soha nem akadhat el

Frunzében születtem, a mai Kirgizisztán területén. Szerencsém volt, mert egy nagyszerű család tagja lehettem. Anyai nagyapám, Reb Mendel Schneerson Reb Boruch Schneur testvére volt. Reb Boruch pedig a Rebbe nagyapja volt, tehát az én nagyapám és a Rebbe nagyapja testvérek voltak. 1937-ben az előző Rebbe, Joszef Jicchák Schneerson Párizsba küldte a nagybátyámat, Reb Zalman Schneersont. […]

Bővebben »

„Amerikának van szüksége zsidó oktatókra”

  Az 1940-es években a Rabbeinu Yitzchak Elchanan jesivában tanultam, ami a Yeshiva University rabbinikus programjának adott helyet. Ebben az időben kapcsolódtam be a Chábád oktatási programjába, bár nem voltam a mozgalom követője. A dolog váratlanul történt. Egyszer ellátogattam egy edzőterembe súlyt emelni, és ott találkoztam egy lubavicsi hasziddal. Ő ajánlott egy oktatási programot, melyet […]

Bővebben »

A tfilin-kampány

  Chaim Jacobsnak hívnak. Angliában születtem, és London Stamford Hill nevű negyedében nőttem fel egy hagyományhű családban. A Cranwich Roadon laktunk, London lubavicsi utcáján. Ott lakott Bentzion Shemtov rabbi, a Rebbe küldötte, és a 89-es szám alatt működött a lubavicsi iskola. Ötéves koromtól fogva jártam az iskola esti és vasárnapi foglalkozásaira. Így kerültem kapcsolatba én […]

Bővebben »

„Csak egy szakállas zsidó a sok közül…”

  Szeretném megjegyezni, hogy nem vagyok haszid. A családom Litvániából származik, hagyományaink a mitnágéd irányzathoz kötnek, hiszen őseim a haszid mozgalom ellenzőihez tartoztak. Édesanyám a litvániai Kovnóban születetett, édesapám a lengyelországi Lomzában. Ő a híres szlobodkai jesivában tanult, ami a háborút megelőző években Kovnó egyik külvárosában működött. Édesapám az első világhá­bo­rú alatt, 1916-ban települt át […]

Bővebben »

A Szovjetunióból menekült lány esete

Tziporah Edelkopfnak hívnak. 1959-ben születtem a szov­jet­uniói-beli (ma ukrajnai) Harkovban. Édesanyám lubavicsi csa­ládból származott, apám azon­ban nem, és – bár betartot­tuk a Tóra parancsolatait – egész gyerekkoromban nem volt kapcsolatunk a Chábáddal. Akkoriban nagyon nehéz volt a Szovjetunióban kóser háztartást vezetni, ezért igen ritkán ettünk húst. Egyszer egy héten, vasárnaponként a szüleim egy élő csirkét […]

Bővebben »