Vegyes

A Rebbe és a nők

Williamsburgban születtem és nőt­tem fel. Mikor kislány voltam, édesapám egy „Malachim” ne­vű, nagyon zárt haszid csoport tag­ja volt, melyben különös módon ügyel­tek a szemérmességre. A fér­fiak sosem néztek nőkre. Egyszer valaki, aki sábeszi étkezést töl­tött nálunk, szalvétát tartott az arca elé, nehogy véletlenül az édesanyámra nézzen. Édesapám vé­gül elhagyta ezt a csoportot, és a Chábádhoz […]

Bővebben »

Chicagói kapcsolatok

1969-ben egyszerre kaptam meg általános iskolai igazgatói mi­nősítésemet, valamint első fel­kérésemet intézményvezetés­re. Az iskola, ahol a pozíciót aján­lották, Chicago déli oldalán helyezkedett el, ahol nagyon magas volt a bűnözési ráta. Tanácstalan voltam, hogy elfogadjam-e a fel­ké­rést, mivel ez csak fél évvel azt követően volt, hogy Chicagót lángba borították a Martin Lu­ther King elleni merényletet követő […]

Bővebben »

A Rebbe „börtönlázadása”

A férjem, ha New Yorkba utazott, mindig úgy intézte, hogy a Rebbéhez is eljusson személyes meghallgatásra. 1978-ban pár nappal Hanuka előtt érkezett oda, ekkoriban káplánként dolgozott a pretoriai központi börtönben. Ez Dél-Afrika legnagyobb börtöne, ahol sok zsidó volt bebörtönözve, legtöbben apartheid ellenes nézeteik miatt. Mint később mesélte, a Rebbe első kérdése a következő volt: „Hogyan […]

Bővebben »

Szabad-e egy zsidónak marslakók után kutakodni?

1960-ban kezdtem a NASA-nak dol­gozni, a csapatommal élet után kutattunk a Marson. Néhány haszid zsidó megdorgált emiatt, azt mondták, a halacha tilt­ja, hogy részt vegyek ebben a projektben. Ekkoriban kezdtem gyakorolni a vallást, az elején jár­tam a hagyományos zsidó élet kialakításának, így szavaik aggodalommal töltöttek el. Nem nagyon tudtam, hogy mit kezdjek a figyelmeztetésekkel. Fel­ler […]

Bővebben »

Beszélnek a kövek – A váci zsidó temetők

Nagy munkára vállalkozott Kormos Szilvia, amikor nekifogott, hogy összegyűjtse és rendszerezze a váci zsidó temetők sírfeliratait. Puszta katalógusnál sokkal többet nyújt át az olvasónak: megismertet a váci zsidóság történelmével, valamint az egykori ortodox és status quo hitközség temetőinek történetével, elrendezésével. Kitekintést nyújt napjaink felpezsdülő váci zsidó életére is. A sírfeliratokat halotti anyakönyvekből szerzett adatokkal egészíti […]

Bővebben »

Bízz bennem!

A családunkban nem történhetett fontos dolog, esemény úgy, hogy arról édesapám a Rebbét ne tá­jékoztatta volna, vagy ne kérte vol­na ki a véleményét. Amikor 16 évesen  a megszokottnál ko­rábban sikeresen befejeztem kö­zépiskolai tanulmányaimat, ké­szen álltam a főiskolára. Nem akar­tam Chicagóban maradni, a Stern College-ba szerettem volna menni, New Yorkba. Apám erre vett egy repülőjegyet és […]

Bővebben »

A Rebbe és a hippi

A ‘80-as évek elején Brooklynba mentem, hogy a Rebbével együtt ünnepelhessem Szukkot utolsó napjait. Hosana Rabba reggele volt, mikor is a Rebbe a már megszokott módon a lekochot, azaz a mézes süteményt osztogatta az embereknek. Az emberek kígyózó sorokban álltak, hogy megkapják a mézes süteményt s egy pár közös pillanatban osztozhassanak a Rebbével. A sorban […]

Bővebben »

Ép testben ép lélek

1976-ban lányomnál, Chana Bay­lanál rákot diagnosztizáltak, így a jeruzsálemi Hadasza Kórházba vittem el kezelésekre Dr. Daniel Krasnekukyhoz. Különös fi­gyelmet és törődést szentelt a lányom esetének, olyannyira hogy még a kisebb injekciók beadását is ő végezte személyesen. Azonban a kezelések sajnos nem jár­tak sikerrel, s Chana lányom vég­leg elhagyott bennünket. A hétnapos gyászszertartást követően elmentem Dr. […]

Bővebben »

Az ember, aki megteremtette az izraeli ipart

Izrael állam megalapításakor, 1948-ban a Ford cég is meglátta a befektetési lehetőséget abban, hogy kialakítsa az ország tömeg-, személy-, és katonai közlekedéséhez szükséges gépparkot. A kormány is támogatta ezt, akkoriban ez világhír volt. Épp hogy csak megalakul az izraeli állam, s a Ford már meg is építené az első komoly gyárát. Az arab országok, amint […]

Bővebben »

Használd a tehetséged!

Mint külföldi tudósító újságíró, abban a szerencsében részesülhettem, hogy többször is hosszasan beszélgethettem a Rebbével. Több izraeli újságban is írtam róla szóló cikkeket. Lehetetlen elmesélni, átadni, milyen is volt a Rebbével szemben leülni, a szemébe nézni, s hallgatni őt órákon át. A beszédének volt valami alapvető lágysága, melegsége. Egy cikkben ezek után úgy jellemeztem, hogy […]

Bővebben »

A Rebbe, a nők felszabadítója

Fiatalkoromban Williams­burg­ben éltem, ahol akkoriban semmi érdekes nem volt egy korombeli zsidó lány számára. Még ha va­lamelyik Rebbe tartott is volna valami hászid eseményt, nők ar­ra nem mehettek el, ki voltak zár­va, és most beszélhetünk bár­melyik csoportról, legyen az szat­mári vagy „klojzenbergi”. A lányok és nők közösségi élet­be szervezése a Rebbe úttörő mun­kásságához köthető. Sehol […]

Bővebben »

Hogy állította meg a Rebbe az egyetemi asszimilációt?

Mikor először találkoztam a Rebbével, édesanyám betegségéről szerettem volna beszélni vele. Nem voltam haszid, de mikor anyám betegsége kezdett komollyá válni, a Rebbéhez mentem, mert az ő ajtaja mindenki előtt nyitva állt. A Rebbe nem ismert se engem, se édesanyámat, egyáltalán semmit sem tudott a családunkról. De mikor elmondtam neki a dilemmámat, rám nézett, és […]

Bővebben »

„A Rebbe megmondta, hogyan találjak férjet Estelle-nek”

Az ’50-es évek elején egy csoport lánnyal mentem a Rebbéhez a Ha­dassza Ifjúsági Egylet szerve­zé­sében. Abban az időben a Ha­dassza egy nagyon népszerű női cso­port volt, s ezen belül volt egy ki­sebb csoport tinédzsereknek. Én is a csoport tagja voltam, s bár nem voltam sokkal idősebb a többi lánynál, akik a csoportban voltak, friss házasként […]

Bővebben »

A rebbével tanultam Talmudot

1973-ban, a bár micvóm évében apámnál vastagbélrákot diag­nosztizáltak, és az egészsé­ge mélyrepülésnek indult. Két év­vel később az állapota válságos lett. Az orvosok már nem tud­tak semmit tenni érte, azon kí­vül, hogy fájdalmát csökkentették, amennyire csak lehetett. Apám nem akarta feladni a küzdelmet, így elkezdtünk rabbikhoz járni az áldásukért. Az idő előrehaladtával apám egyre több súlyt […]

Bővebben »

Begin küldetésében a Rebbénél

Első történelmi találkozását meg­előzően, az elnök Jimmy Car­terrel Washingtonban, Be­gin azt kérte, hogy szervezzem meg a találkozóját a lubavicsi Reb­bével New Yorkban. Korábban már meglátogattam a Reb­bét az akkori miniszterel­nök, Levi Eshkol képviseleteként, és később, mint Jichák Ra­bin tanácsadója. Mikor meg­érkeztünk, a Rebbe kijött, és Begin minisztert a bejárathoz kísérte. Kint a kérdések csak úgy […]

Bővebben »

Egy zsidó Marylandből

Bár házasságkötésemet követő­en Crown Heights-ban laktam, nem tartottam magamat lu­ba­vi­csi­nak, mindig éreztem egy bizonyos távolságot. Három évvel az esküvőnk után feleségemmel Silver Springbe költöztünk, Maryland államba. A helyi egyetemen hallgattam pszichológiát, majd pszichológusként kezdtem el dolgozni a helyi iskolákban, ezen­kívül Talmud órákat tartot­tam. A harmincas éveim elején jár­tam, s több súlyos kérdés gyötört: továbbra is […]

Bővebben »

Személyes törődés

Mikor barátom, Daniel Mos­ko­witz rabbi – aki két évvel ez­előtti haláláig a Chábád főrabbija volt Illinois államban –, és jómagam fiatal jesiva tanulók voltunk, önkéntes tevékenységet vállaltunk a Merkos Shlichus nevű programban. Ez a program kifejezetten Chábád rabbi növendékeknek volt kitalálva, lényege, hogy olyan helyeken segítsük a zsidó közösség életét, ahol szükség van rá. Ennek […]

Bővebben »

Hiszem, ha látom

A baleset 1982-ben történt Tisa BöÁv reggelén. Épp a szekré­nyem ajtaját nyitottam ki a zsi­nagógába készülődve, mikor ész­revettem, hogy egy öreg lét­ra és szőnyegseprű volt odaté­ve ideiglenesen. Az építkezés kö­zepén voltunk, a vízvezeték sze­relő az új csöveket szerelte, ami a szekrényen át futott a tetőig. Felléptem a létrára, hogy egy pillantást vethessek rá, de megcsúsztam. […]

Bővebben »