Dél-Afrikában nőttem fel. Szüleim, bár nem voltak vallásosak, nagyon sokat tettek a zsidó okta­tás megteremtéséért. Ők ala­pí­tot­ták az ország első zsidó is­kolá­ját. 1959-ben, nem sokkal az érettségi után, Izraelbe vándoroltam és beiratkoztam a jogi egyetemre. Eközben elkezdtem tartani a szombatot és a Tóra egyéb törvényeit. Később a Zsidó Ügynökség munkatársa lettem, ahonnan az Egyesült Államokba… Tovább A találkozó, ami majdnem fél évszázadig tartott

1929-ben születtem Chicagóban, és ott is töltöttem életem nagy részét. A Northwestern Egyetemen szereztem építész diplomát és az építőiparban helyezkedtem el. A legtöbb barátom abban az időben szovjet munkatáborokból szabadult, vagy korában a Szovjetunió keleti végére száműzték, például Üzbegisztánba, és onnan sikerült Amerikába vándorolniuk. Volt közöttük egy belzi hászid. Ő ajánlotta a figyelmembe a Lubavicsi… Tovább Zsidóság és építészet

 A negyvenes években pszichológusként dolgoztam Izraelben. Pácienseim elsősorban ho­lokauszttúlélőkből, köztük gyerekekből álltak, akik súlyos megpróbáltatásokon mentek ke­resz­tül. Sokan vélekedtek úgy, hogy nincs remény az ilyen gye­rekek szá­mára, mert túl sok szen­ve­dés­ben volt részük. Én azon­ban azt gondoltam, hogy egyetlen egy gyerekről sem szabad lemondanunk. Később a Genfi Egyetemen tanultam Carl Jung és Jean Pia­get… Tovább Mindenhonnan van visszatérés

1969-ben az Izraeli Légierőnél szolgáltam. A ‘67-es, hatnapos háborút követő nehéz időkben még a katonák élelmiszerellátása sem volt megfelelő. Emlékszem, egyszer csak megállt mellettem egy dzsip, és kiadtak belőle egy ajándékcsomagot a következő felirattal: „Boldog Purimot kíván a Lubavicsi Rebbe”. Ezen igencsak elámultam, ahogy a többi katona is. Fogalmunk sem volt róla, hogy ki is… Tovább Kinek a jobbja?

Crown Heightsban születtem, ott nőttem fel és férjes asszonyként is ott éltem. Jól emlékszem, milyen volt a városnegyed a negyvenes években és arra is, hogy milyen változások történtek, miután az előző lubavicsi rebbe odaköltözött. Joszef Jicchák Scneerson rabbi 1940-ben érkezett Crown Heights-ba, és egy korábban orvosi rendelőként használt épületben rendezte be a Chábád mozgalom főhadiszállását.… Tovább A Rebbe szívességet kér

A családom és a Chábád Lu­ba­vics mozgalom kapcsolata nagyapámig, Mose Kowalsky rabbiig nyúlik vissza, aki – Varsóban fel­növekedve – a Chábád utat vá­lasztotta, és elhatározta, hogy meg­szökik otthonról, és eljut Lu­bavicsba, hogy ott egy Chábád je­sivában tanulhasson. Az ő ap­ja, vagyis az én dédnagyapám hű­séges kocki chászid volt, és hal­lani sem akart arról, hogy fia… Tovább Akit a Rebbe megvédett a chaszidoktól

1940-ben születtem az iráni Tabrizban. Reza Samiminál, a perzsa uralkodóház portréfestőjénél tanultam. Később Londonba települtem át, ahol továbbra is művészettel foglalkoztam. A zsidóság egyáltalán nem foglalkoztatott, teljesen szekuláris életet éltem. 1983-ban azonban mindez megváltozott. Londonban a lubavicsi Ruthman család szomszédai voltunk. A lakásuk egyik szobája falán függött egy kép a Rebbéről. Elhatároztam, hogy lefestem a… Tovább Jobb, mint az eredeti

1976-ban kineveztek az egyik izraeli egészségbiztosító pénztár vezérigazgatójának. Munkám során meghívtak az Egyesült Államokba, hogy az izraeli egészségügyi ellátórendszerről tartsak előadást. Az útra a feleségem is elkísért. New Yorkban találkoztunk egy régi barátunkkal, az izraeli Védelmi Minisztérium képviselőjeként dolgozó Joszi Ciechanoverrel. Ő felajánlotta, hogy megszervez egy találkozót a számunkra a Lubavicsi Rebbével, amit örömmel el… Tovább Holisztikus szemlélet

A hetvenes években kerültem kapcsolatba a Chábád mozgalommal, amikor a Rebbe küldöttei, Mendel Lipskar rabbi, Sha­lom Ber Groner rabbi és Yossi Goldman rabbi eljöttek Yeo­villbe, a dél-afrikai Johannesburg egyik elővárosába, ahol ak­kor éltem. A hippi korszak végének gyermeke voltam, én is az élet nagy kérdéseire kerestem a választ. Ezt a Chábádban találtam meg, a hászid… Tovább A Rebbe áldásával Nelson Mandeláért

Melbourne-ben nőttem fel, majd az Egyesült Államokba utaztam, hogy jesivában tanulhassak. 1968-ban megházasodtam, majd a Rebbe utasítására Worcesterbe költöztünk. A feleségem egy iskolában helyezkedett el, én pedig felnőttoktatással és fiatalok informális oktatásával kezdtem foglalkozni. Ezen felül haszid filozófiát is oktattam Boston különböző egyetemein. 1970-ben megüresedett egy állás az ausztráliai Oholei Yosef Yitzchak lubavicsi iskolában. A… Tovább Ideiglenes állandóság

1975-ben, húsz éves koromban az a szerencse ért, hogy megismerkedtem a Rebbe küldötteivel, akik a kaliforniai Lomitában szolgáltak: Benzion Friedman rabbival és feleségével, Estherrel. A találkozás megváltoztatta az életemet. Tősgyökeres reform családban nőttem fel. Azért tősgyökeres, mert a dédszüleim még az eredeti, németországi reformmozgalom tagjai közé tartoztak. Nagyon kevés zsidó hagyományt kaptam az apámtól, aki… Tovább A Rebbe tábornokai

 A New Jersey állambeli Irving­ton­ban nőttem fel. A családom, bár nem tartotta meg a Tóra minden előírását, hagyománytisztelő volt. Tizenkét éves koromban, 1973-ban kezdtem iga­zán elmélyülni a judaizmusban. Feléledt érdeklődésemet az egyik unokatestvéremnek, a már vallásos életét élő Avrahamnak kö­szönhettem. Ő vett rá arra, hogy kezdjem el tartani a szombatot. Onnantól kezdve pedig már… Tovább Aki megpróbált elrejtőzni a Rebbe elől

Az én történetem akkor kezdődik, amikor a családom áttelepült Franciaországból az Egyesült Államokba, 1951 októberében. Korábban, miután sikerült elhagynunk a Szovjetuniót, hontalanok táborában éltünk. A Joint segítségével juthattunk el New Yorkba. Először Brooklyn Williamsburg negyedében éltünk, majd átköltöztünk Crown Heightsba, ahol apám vegyesboltja volt az első olyan üzlet, mely zárva tartott szombaton. A barátai figyelmeztették,… Tovább A Rebbe kedvenc imája

Goldie Feld visszaemlékezése: A szüleim mindketten ho­lo­kauszttúlélők voltak Lengyelor­szágból. Gyermekeiket a hászid ta­nításokban gyökerező, vallá­sos szellemben nevelték. Én a bostoni Chábád lányiskolában tanultam, férjem pedig – aki szintén holokauszttúlélők gyer­meke volt –, egy lubavicsi je­si­vában. Később mindketten a Ye­shiva University-n tanultunk, és ott ismerkedtünk össze. Abban az időben – 1974-ben – apám gyomorrákkal küzdött, és… Tovább A lány, aki kicsikarta a Rebbe áldását

Amikor az ötvenes évek elején a manchesteri jesivában tanultam, felfigyeltem arra, hogy a lubavicsi diákok mások voltak, mint a többiek. Komolyabbnak és elkötelezettebbnek tűntek, mint a többiek. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet az, amit ők tudnak, én pedig nem. Rájöttem, hogy ez nem más, mint a hászid filozófia. Ekkor eldöntöttem, hogy én is hászid akarok… Tovább Miért irigykedik Mózes egy bócherre?

Esther Sternberg a nevem, és az a szerencse ért, hogy Crown Heightsban születtem és nevelkedtem. Apám, Shneur Zalman Gourary rabbi közeli kapcsolatban volt az ötödik rebbével, majd az utódjával, Joszef Jicchák Schneerson rabbival is, már 1920-tól, amikor átvette a lubavicsi közösség vezetését. Hasonlóan közel állt Menachem Mendel Schneerson rabbihoz, a hetedik rebbéhez, aki 1951-ben vállalta… Tovább A szombati mécses kampány

1957-ben születtem Sydneyben. Bár a családomnak nem voltak lubavicsi gyökerei, én mégis hamar közel kerültem ehhez a közösséghez és sok lubavicsi barátot szereztem. A Rebbével viszont csak azután kerültem személyes kapcsolatba, hogy megházasodtam. Ez 1983-ban történt. Ekkor már három éve nős voltam, de még mindig nem született gyermekünk. Írtam tehát a Rebbének, hogy az áldását… Tovább Hogyan kell eltávolítani a lélekre rakódott piszkot?

1973-ban, a jom kipuri háború kitörése előtt Izraelből New Yorkba utaztam a bátyám esküvőjére. Ottlétem alatt ellátogattam a Rebbéhez is. Mielőtt beléphettem volna hozzá, a Rebbe titkára, Leibel Groner rabbi azt mondta, hogy írjam le a kéréseimet egy papírra, amit ő előre odaad a Rebbének. Így is tettem. Leírtam, hogy férjezett vagyok, gyermekeim vannak, Lodban… Tovább Egy katona felesége