1955 tavaszán a Rebbe elindította a nőket tanulásra ösztönző programját és arra kérte női küldötteit, hogy aktívan vegyenek részt a felnőttoktatásban. Akkoriban még fiatal házas voltam és férjemmel nem sokkal korábban kezdtük el a küldötti munkát az Ohio-beli Cincinnatiban. Mivel még kezdő voltam ezen a területen, nem hittem, hogy alkalmas lennék a tanári szerepre. Ezzel… Tovább Cincinnati rebecenje

1936-ban születtem az ukrajnai Dnyepropetrovszkban (korábban: Jekatyerinoszláv), a Lubavicsi Rebbe édesapjának, Lévi Jicchák rabbinak a szülővárosá­ban. Sajnos sohasem találkoztam vele, mert még csak három éves voltam, amikor letartóztatták és Kazahsztánba száműzték. A szovjet hatóságok azért ül­dözték, mert Tórát tanított a zsi­dóknak. A második világháború után édesanyámmal egy németorszá­gi menekülttáborba szöktünk. Apám a Vörös Hadsereg tagjaként… Tovább A váratlan áldás

Hagyományőrző brooklyni zsidó családban nőttem fel. Nem voltunk ortodoxok, de a legtöbb tórai előírást betartottuk. Amikor azonban önálló életet kezdtem, eltávolodtam a vallásos élettől. Ez 1973-ban változott meg, amikor a Rochester Egyetemen a doktorátusomra készültem, kísérleti pszichológiából. Ott találkoztam a Chábáddal, Nosson Gurary rabbi személyében. Előadást tartott az egyetemen, s utána lehetőségem volt kérdéseket feltenni… Tovább A kétkezes audiológus

Ez a történet akkor kezdődik, amikor édesanyám állapotos volt velem. Egyszer hatalmas fájdalom hasított belé. Tudta, hogy valami nincs rendben, ezért azonnal orvoshoz fordult. A vizsgálat után az orvos a következőt mondta: „Nem a terhesség okozza a fájdalmat, hanem egy növekvő daganat. Meg kell szakítanunk a terhességet, hogy ki tudjuk vágni a tumort”. Hozzátette azt… Tovább Az újszülött, aki megmentette édesanyja életét

Ez a történet 1963. szeptember 17-én kezdődött. Akkor három és fél éves voltam, és a New Jersey állambeli McKee Cityben éltünk. Apámnak csirkefarmja volt, de egyben a helyi ortodox zsinagóga rabbijaként is szolgált. Ő Bné Brákban tanult olyan neves rabbiktól, mint a Cházon Is vagy a Steipler Gáon. A tanulótársa a neves Chájim Kanievsky rabbi… Tovább A fiú, akiről lemondtak az orvosok

Sydney-ben nőttem fel, egy val­lásos családban. A gimnázium után egy izraeli jesivában tanultam, majd visszatértem Ausztráliába, és beiratkoztam az or­vosi egyetemre. Diplomázás után megházasodtam. Az esküvő előtt írtam a Rebbének egy levelet, melyben megkérdeztem, hogy kinek a városában kezdjük el a közös életünket. Ezt válaszolta: „A lakóhely legyen a ház oszlopa [a feleség] akarata szerint”.… Tovább A pszichoanalízis és a haszid filozófia

A szüleimet Lengyelországból hurcolták el, majd a háború után egy németországi hontalanok táborában házasodtak össze, München közelében. Sajnos apám nem élt sokáig. Akkor halt meg, amikor anyám az első gyermekét várta. Én tehát egy özvegyasszony fiaként születtem meg. Anyám később újraházasodott, és kivándoroltunk az Egyesült Államokba. A nagymamámmal és egy nagynénémmel együtt New Yorkban telepedtünk… Tovább A fiú, akinek a Rebbe a barátja volt

A Rebbe dél-afrikai küldötteinek, Mendel Lipskar rabbinak és feleségének, Mashinak köszönhetem, hogy a Tóra útjára léptem. Ők javasolták, hogy tanuljak a Brooklynban működő Machon Chana lányiskolában, ahol végül két felejthetetlen évet töltöttem. A legnagyszerűbb él­mény az volt, hogy a Rebbe közelében lehettem. Bár személyes találkozóra nem került sor, minden általa vezettet hászid összejövetelem részt vettem… Tovább Egy jószívű csecsemő

Amikor tíz éves voltam, a családomnak – sok más lubavicsi családdal együtt – sikerült elhagynia a Szovjetuniót. Ez nem sokkal a háború után, 1946-ban történt. Először egy európai hontalanok táborába kerültünk, és onnan utaztunk tovább Ausztráliába. Egy melbourne-i chábád jesivában kezdtem tanulni, majd később ott is tanítottam, de mindvégig arra vágytam, hogy elutazhassak jó messzire.… Tovább A jótékonyság otthon kezdődik

1950-ben születtem Brownsville-ben, a Chábád köz­pont­já­nak otthont adó Crown Heights negyed tőszomszédságában. A szü­leim, akik mindketten holokauszttúlélők voltak, nehezen tudták előteremteni a megélhe­té­sünkre valót, ezért már egészen fiatalon én is munkát vál­laltam az iskola után, hogy le­gyen pénzem játékokra, édességre, biciklire vagy mondjuk egy öltönyre. Az egyik ilyen munka az árukihordás volt. Egy babakocsiba pakoltam… Tovább Dupla borravaló a Rebbétől

Apám, Shlomo Perrin szűcs volt. Családja már nemzedékek óta közeli kapcsolatban állt a lubavicsi közösséggel. Egy alkalommal, amikor az Egyesült Államokba látogatott, találkozott a Rebbével, és azonnal a követőjévé vált, ahogy később én is. Az alábbi történetekben a Rebbétől kapott bölcs tanácsokról szeretnék írni, melyeket apám kapott tőle az üzleti ügyeivel kapcsolatban. 1956-ban apám tudomására… Tovább Tőzsdei tanácsok a Rebbétől

A Londoni Egyetemen tanultam társadalmi antropológia szakon, és ennek keretében a világ számos távoli sarkába jutottam el. Voltam Thaiföldön, Szingapúrban, Malajziában, Szumátrán, Jáván és Balin, ahol a helyi kultúrákat és vallásokat tanulmányoztam. Mindeközben lassan arra a megállapításra jutottam, hogy bizonyára létezik valamilyen egyetemes igazság, és talán a zsidóságnak is köze lehet ehhez. 1971-ben, miután visszatértem… Tovább Mi egy zsidó munkája?

1987-ben, három évvel azután, hogy az izraeli Áriel város polgármesterének választottak, New Yorkba utaztam, ahol alkalmam volt találkozni a Rebbével. Élénken él bennem az a vasárnap. A Rebbe dollárokat osztogatott, hogy az embereket jótékonyságra buzdítsa, és hosszú sor kígyózott előtte. Mégis, amikor sorra kerültem, szakított rám né­hány percet. Nagyon barátságos volt. Amikor elmosolyodott, az egész… Tovább A Szentföld építése

Brooklynban, egy főleg zsidók lakta városrészben születtem, de 1967-ben, amikor 11 éves voltam, a Vermont államban fek­vő South Royaltonba költöztünk. Mi voltunk ott az egyetlen zsidó család, és az iskolakezdés után nem sokkal kiderült, hogy elég erős az antiszemitizmus a helyiek között. Gyakran váltam a gyerekek céltáblájává, és az is­kola vezetése semmit sem tudott tenni,… Tovább Fekete öv és fekete kalap

Mintegy tíz évvel ezelőtt találkoztam Bernard Cytrynnel, a holokauszttúlélővel, aki végig­har­colta a koreai háborút. Reb Ba­ruch, ahogy a családban hívtuk, a városunkban él és korábban masszázsterápiával foglalkozott. A belőle áradó energia és életöröm miatt remek dolog a közelében lenni, s mára egyfajta nagypapa szerepet tölt be nálunk. Amikor először találkoztam vele, éppen lubavicsi küldött-karrierem nehéz… Tovább A megtalált rokonság

A szüleim guri hászidok voltak, akik Lengyelországból ván­doroltak ki, és Brooklyn Wil­liamsburg negyedében tele­ped­tek le. Apám, Chanoch He­nech Rosenfled rabbi összebarát­kozott a szomszédunkkal, Mor­de­chai Groner rabbival, aki lu­bavicsi hászid volt. Az ő hatá­sá­ra lettünk mi is lubavicsiak. Az 1940-es évek végén a Chábád-mozgalom oktatási alapítványánál kezdtem dolgozni, melynek igazgatója, J. J. Hecht rabbi úgy gondolta,… Tovább Vigyázzon magára!

1987-ben Dél-Afrikából az Egye­sült Államokba költöztünk, ahol nagy szerencsénkre összeismerkedtünk a kaliforniai Tar­za­nában élő lubavicsi küldöttel, Mordy Einbinder rabbival, és csatlakoztunk a zsinagógájához. Egy évvel később felfigyeltünk arra, hogy Ryan, a két és fél éves fiunk, elkezdett furcsán viselkedni. Zúzódások borították a testét és hólyagok a nyelvét. Elvittük egy gyerekorvoshoz, aki azonnal vérvizsgálatok és röntgenfelvételek… Tovább „Jó hírekről fognak beszámolni”

Crown Heightsban nőttem fel, ahol apám, Morris Milstein ve­zette a jól ismert Milstein Gyógy­szertárat, a Troy és Lef­ferts utca sarkán. Bár apám minden napját a zsinagógában kezdte, nem volt vallásos. Nem hordott kipát, és az üzlet a hét minden napján nyitva tartott. Akkoriban, az ötvenes-hatva­nas években a gyógyszertárak más­képpen működtek, mint manapság. A gyógyszerek nem… Tovább A gyógyszerész fia